Földhöz vágott kötet és a trianoni magyar psziché

– Tévedtem, mikor azt hittem, hogy ezzel a témával kapcsolatban már meg lehet szólalni a határon túl is – mondja G. Nagy Lilla Imola, aki második könyvében a külhoni magyarság sorstragédiáival foglalkozik. A Horvátországhoz tartozó Vörösmartra ugyan három éve hívják, hogy tartson könyvbemutatót, most mégis visszamondták a meghívást politikai okokra hivatkozva.

G. Nagy Lilla Imola a Vajdaságban találta meg a helyét Fotó: Facebook

A döntésnek nem lehet köze A csodakút című új könyv tartalmához, mivel az egyelőre még a nyomdában van. Az okokat inkább a 2018-ban megjelent Délvidék titkai című kötet körül kell keresni, amely többek között az 1944–45-ös titói vérengzést, valamint Jugoszlávia legkegyetlenebb emberirtó internálótáborát, Goli Otokot is bemutatja egy személyes sorstragédián keresztül. Az Adriai-tenger szigete, Goli Otok pedig ma Horvátország része. – Ez egy olyan téma, amelyről a legtöbben a mai napig félnek beszélni Délvidéken – vonja le a következtetést G. Nagy Lilla Imola, aki anyaországi magyarként a Vajdaságban találta meg a helyét, azok után, hogy tizenkét évig élt Olaszországban.

Konkrét magyarázatot többszöri rákérdezés után sem kapott a helyi szervezőtől, így aztán mi sem bocsátkoztunk további találgatásokba, bár azt azért érdemes megemlíteni, hogy Délvidéken történtek incidensek, és a könyvbemutatókra is leginkább csak a magyarországi sikert követően kerülhetett sor – a Délvidék titkairól még az Országházban is beszélt a szerző. Korábban viszont, miután végigjárta a vajdasági könyvtárakat, minduntalan elutasításba ütközött; ezért piacokra vitte a könyvet, ahol – mint mondja – megfordul mindenféle ember. Megtörtént, hogy a kötetet földhöz vágták, őt pedig számon kérték; mit képzel magáról, hogy azt állítja, a magyar többet ér, mint más nép. Ilyen kijelentést természetesen nem tartalmaz az írás.

G. Nagy Lilla Imola anyaországi magyarként a Vajdaságban találta meg a helyét
Fotó: Facebook

Olyat viszont igen, hogy „magyarnak születni ajándék”. Azonban ezt nem mások ellen, hanem értünk, leginkább a magyar fiatalok számára fogalmazza meg az írónő, aki mindkét könyvével ezt a korosztályt kívánta megszólítani, hiszen véleménye szerint az egyetlen cél ma a fiatalság számára az egyéni siker elérése lett. – Mindenki elveszett a saját maga szponzorálásában, de ha nincs mögötte mély tartalom, az nem hozza el a sikert – fogalmaz, majd hozzáteszi; számított arra, hogy a témaválasztásai miatt küzdenie kell majd, főleg határon túl, mégsem bántotta soha, amikor a személyét támadták, mert amivel foglalkozik, az nem róla szól, könyveit a magyar fiatalok lelkének felemelése érdekében írja.

A csodakút témája hasonló, de a műfaj más, mint az első könyvé. G. Nagy Lilla Imola a magyarság legősibb rétegeibe kalauzolja az olvasót, mélyen átélt regényében a trianoni magyar pszichét mutatja fel. Könyvéből nem csak a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és délvidéki magyarság golgotáját, hanem a magyarság legősibb titkait ismerhetjük meg egy olyan történeten keresztül, melyben a regény főhősét, Bújdosó Szerénkét egy búzamag vezeti el a Szeret folyó völgyébe, ahol Kányánétól, a nép lelkét képviselő öregasszonytól megtanulja mi is a valódi siker, mi az „amitől csillog a szem”. Minden elszakított terület más egy kicsit, hiszen eltérő élethelyzetekkel kellett megküzdeniük az elmúlt száz év során, azonban – G. Nagy Lilla Imola szavaival – a magyar léleknek egy ősibb megnyilvánulását őrzik, mint az anyaországiak.

A csodakút témája hasonló, mint az első könyvé, a műfaj viszont más

Hálával a hangjában mesél arról is, hogy a magyarságtudat magját már gyermekkorában elültették benne szülei, G. Nagy Ilián költő, drámaíró, dalszerző és G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés korábbi alelnöke. Már egész fiatalon sokat hallott, majd olvasott a szkítákról, a hunokról, a csángókról és a Szent Koronáról, a mag azonban akkor szökkent szárba, mikor külföldre került. Mint mondja, egyre erősebbé vált a belső késztetés, hogy megmutassa az olaszoknak, kik is vagyunk valójában mi, magyarok. A csodakút című könyv olasz fordítása is készül már.

Elmondása szerint, külföldön mindig egyedül érezte magát, de amióta Temerinben él, megtapasztalta, milyen egy közösség részének lenni, ahol a színházban folyó népzenei élet hozza össze a fiatalokat. Egy-egy előadás megszervezése vagy a húsvéti locsolkodásra való készülődés egész évben lelkesíti az ott élő embereket a gyermekektől kezdve egészen a legidősebb korosztályig. Az írónő az ilyen kis közösségekben látja a jövőt, – Ahhoz kell visszatérnünk, ami a magyarság lelkivilágát alkotta ősidőktől fogva; gondoljunk csak a szkítákra, akiknél nem voltak felekezetek, vallások, írott törvények, hanem a szívükben hordták az erkölcsi tanokat, ami mindig megmutatta a helyes utat – fogalmaz. A csodakút központi üzenete is az, hogy a boldogságot csak egymás felemelése által érhetjük el.