Fotó: Havran Zoltán
Ma már rocktörténelem, hogy a nyolcvanas évek közepén néhány kivételtől eltekintve egymás után bomlottak fel az addig a népszerűségben lubickoló – vagy, hogy stílszerűek legyünk – dübörgő, nagynevű hard rock formációk, átadva helyüket az akkor már jóval népszerűbb metalzenének, rosszabb esetben a sekélyes, úgynevezett mulatós rocknak. Ebben a helyzetben kisebb csodának számított a Telegram sikertörténete. – Ma is a sikerért dolgozunk természetesen, ám tisztában vagyok a lehetőségeinkkel – emelte ki a gitáros, aki azt is elárulta, nem a mindenáron való érvényesülés a cél. – Nem azt a kort éljük, ennek nincsen realitása – tette hozzá. Éppen ezért olyan zenészeket választott maga mellé, akikkel a személyes barátságon túl az együttműködés is zavartalan. És persze egytől egyig kiváló, profi muzsikusok, akik már számos bandában bizonyították tehetségüket. – Magunkat szeretnénk szórakoztatni, s ha a közönségnek is tetszik, akkor nyert ügyünk van – hangsúlyozta Vedres Joe. Állítása szerint a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, ők pedig elsősorban az utóbbira törekednek.
– Még nem tudom, milyen formában kerüljenek a közönség elé a frissen megírt és rögzített, valamint az ezután készülő új dalok – gondolkodott el a gitáros, hozzátéve, hogy fizikai hanghordozókról ma már aligha beszélhetünk. A mai világ a digitális technikáról szól, az emberek zöme a különböző, erre a célra létrehozott, ismert torrent oldalakon hallgatja a zenét. Mindazonáltal érdemes hagyományos kiadványban is gondolkodni, persze limitált példányszámban – jegyezte meg. Leszögezte: – Akármelyik változatról is beszélünk, lényeges, hogy az új nóták a harminc esztendővel korábbi darabok méltó folytatásaként, a zenei közösség minden egyes tagjának az ötleteit figyelembe véve öleljék át a mögöttünk hagyott három évtizedet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!