Müller Péter egy könyvet mentene meg az utókornak

Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ha a rábaközi tudók hagyatéka maradna az egyetlen lejegyzett szellemi forrás, az merre vinné a társadalmat.

A magyar nyelv zeneisége

A költészetünk is éppen ezért páratlan, ugyanakkor Müller Péter szerint már az iskolában sem jól tanítják, mert nem a titkokat fedik fel. Beledarálják a gyerek fejébe az irodalmat, ahelyett, hogy a szépségét mutatnák meg neki. „Most tél van és csend és hó és halál” – idézi Vörösmarty Mihály sorát, amely többet mond az elmúlásról, mint egy egész filozófiai kötet, mi pedig már nem vagyunk hajlandók megérezni a magyar nyelv csodálatos zeneiségét, a magánhangzók önmagában zengő üzenetét. A gyermek minderre, hogy jöhetne rá magától? – teszi fel a kérdést, majd hozzáteszi; a kényszer nem szül vonzalmat, mert nincs benne a szépség elhívása.

A szerelem szó csak a magyarban válik el a szeretet kifejezéstől. Müller Péter életművének fundamentumát tulajdonképpen a szerelem szakralitása adja. Mint mondja, a magyar szer gyökből keletkezik a szeretet, a szerelem és a szeretkezés is. „Ahogy a test, lélek és szellem egy, úgy a szeretet is egy háromszirmú virág, melynek egyetlen közös szára van. Letépni róla egyet is, csonkítás. Ha a szeretet fogalmának nincs lelke és teste, vagyis a szerelem és a szeretkezés bűn, akkor egy elvont fogalom marad, csak arra, hogy az ember eltakarja vele a közömbösséget” – fejti ki a Vallomás a szerelemről című könyvében, amelyben több fejezetet is szentel a Yotengrit tanainak magyarázatára a magyar nyelv és lelkiség tükrében.

Embernek lenni ellentmondás

A magyarság ezer évvel ezelőtt őstapasztalatként élte meg az erőszakot. Müller Péter a megoldást az egyéni ráeszmélésben látja. „Mindenkinek magának kell ráébrednie arra, mi a saját útja, és ha ez megtörténik, abban a pillanatban remény van rá, hogy a kollektív lelkület is megváltozzon” – fejti ki, majd megállapítja, hogy ugyanez érvényes a közösség széthullására is; az egyének szétesése okozza. Most ezt a kort éljük ugyanis. Az a szellemiség, amelyet a Yotengrit megőrzött, tiszta és nemes volt a kezdetek kezdetén, majd egyre inkább felhígult. Ennek az okát azonban az egyénekben kell keresni. „Embernek lenni csodálatos ellentmondás, hiszen szüntelenül egy hatalmas világdráma zajlik bennünk” – figyelmeztet, hozzátéve, hogy mindannyiunknak önvizsgálatot kell tartani, hiszen a Kali-juga természete bennünk is jelen van, nem csupán körülvesz bennünket.