A megszelídítés művészete

Foglak, Lucky, és soha többet nem engedlek el – mondja egy kislány apja, miután igazi férfiként vállalta az érzelmeit, vállalta apaságát és a (szimbolikusan és valóságosan) víz alá süllyedő lányát élete kockáztatása árán is megmentette a Szilaj: Zabolátlanok (2021) című animációs mozifilmben, amely arról szól, hogy a férfiak ne meneküljenek el a felelősségvállalás elől.

(from left) – Spirit and Lucky Prescott (Isabela Merced) in DreamWorks Animation’s Spirit Untamed, directed by Elaine Bogan. Fotó: UIP/Duna Film

Ez az egész estés mesefilm is erről szól. A karámba fogott vadlovat, Szilajt egyrészt erőszakos büntetések révén próbálják meg betörni a felnőttek, másrészt jutalmazások és gondoskodó figyelem révén próbálják megszelídíteni a gyerekek. A filmben kétségtelenül ez utóbbi vezet eredményre. Valószínűleg a vadlovak se gondolkodnak másként, mint a fókák és az oroszlánok. Aztán arról is szól ez a mesefilm, hogy egy apa-lánya kapcsolat, ami nem szervesen alakul az évek alatt, hanem hosszabb kihagyott idő után kell újraéleszteni, se működik parancsszóra. Az egymás megszelídítésének művészete nem fenyegetések révén, nem a félelem légkörében, hanem az egymásra irányuló figyelem, az egymásról való gondoskodás és a másik személyiségének kibontakoztatása révén valósulhat meg sikeresen. Ami nem jelenti azt, hogy egy szülőnek nem kell az utolsó leheletéig védelmeznie a gyermekeit a külvilág sokszor sunyi és erőszakos, a gyermekek érdekeit figyelmen kívül hagyó beavatkozásaitól. Ahogy a filmben is látható: őket még könnyen becsaphatja a rafinált felnőttek világa.