Divatos és kényelmes dolog manapság az, hogy az ember mindent hagy a csudába. Ha ugyanis valamivel probléma van, akkor az nyűgös dolog. Tenni kell érte, általában sokat, és az esetek döntő többségében sokára várható az eredmény. Ilyen a gyermeknevelés is: nyűgös dolog. Megtérül, persze hogy megtérül, nagyon is, de nem azonnal, és sok energiát kell belefektetnie az embernek. Úgyhogy egyre népszerűbb manapság, hogy sokan inkább a semmittevést, a fogyasztás és az élvezetek hajszolását választják, mint a gyermekek nevelését.
Az Elaine Bogan, Vicky Jenson, Stefan Fjeldmark, Peggy Holmes és Ennio Torresan által rendezett Szilaj: Zabolátlanok (2021) című animációs mozifilm férfi főszereplője is elmenekült az apai teendők, a felelősségvállalás elől. Viszont egészen döbbenetes módon (ugyanis manapság nem éppen ilyen filmek készítése a divat) ez a mesefilm arról szól, hogy nincs az életben nagyobb kaland, mint a gyermeknevelés, a gyermekekkel való foglalkozás. Az a gondolat, hogyha az ember életét nem tölti be a gyerekzsivaj, akkor nem is érdemes élni. Nem attól lesz harmonikus az ember, hogy naphosszat meditál és keresi az önmegvalósítást, az élete értelmét – a filmben az apa kísérletezik, és állandóan felrobban –, hanem attól, ha gyermekmosollyal zárul a nap. Ha elhangzik a mondat: Apa, szeretlek. Nem olyan bonyolult dolog ez, a modern embernek mégis meg kell küzdenie ezzel a gondolattal, kemény munka révén túl kell lépnie saját önzőségén, hogy a gyermeknevelés eredményes legyen. Azon az önzőségen, amelyet a reklámok és a gőzerővel dolgozó marketinggépezet az elmúlt hatvan évben megpróbált belemosni az agyunkba.
Fotó: UIP/Duna Film
Régi műsor, hogy miként neveljük az állatokat. Hogyan fegyelmezzük vagy – ha éppen vadlóról van szó – hogyan törjük be? Ha a valóságból indulunk ki, akkor jómagamnak két tapasztalata van a témában. Korábban ugyanis egy oroszlánszelídítővel és egy fókaidomárral is beszélgettem az idomítás művészetéről, mindkettővel annak apropóján, hogy meghívott külföldi vendégként szerepeltek a Fővárosi Nagycirkuszban. Ha jobban belegondolunk, akkor sem a fóka, sem az oroszlán nem tartozik a szelíd állatok közé, bár kétségtelen, hogy a fókákkal könnyebbnek tűnik. De ez nem így van, ők ugyanis sokkal rakoncátlanabbak. Viszont az oroszlán- és a fókaidomár is azon az állásponton volt, hogy sokkal eredményesebb jutalmazással fegyelmezni az állatokat. Sokkal eredményesebb, ha jutalmak, nem pedig büntetések révén tanulja meg egy állat, hogyan fegyelmezze önmagát, hogyan lépjen túl az ösztönein.
