– Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt – harsogott a Locomotiv GT első nagylemezének kezdőszáma a rákospalotai szomszéd fiúk lemezjátszójáról, emlékezett vissza Gál Gábor arra a bizonyos napra, amikor tízévesen először hallotta gitározni Barta Tamást. – Azonnal rabul ejtett, szíven ütött a játéka, a hangzása, amely azóta is elkísér – fűzte hozzá.
A gitáros elmondása szerint őt kevésbé fogta meg Barta önálló hangszeres előadása, az viszont inkább lenyűgözte, ahogyan Presser Gáborral segítették, kiegészítették egymást, és amelyet a mai napig egyedülálló teljesítménynek tart. Mindketten szellemesen, jó ízléssel nyúltak a hangszerükhöz, és az együttműködésből nagyon jó dolgok születtek a színpadon és a próbateremben egyaránt. Az olyan Barta-szerzeményekben, mint a Vallomás, a Szabadíts meg, vagy éppen legnagyobb slágerében, az Ő még csak most 14-ben minden bizonnyal helyet kaphattak a kiváló billentyűs-zeneszerző ötletei is – vélte Gál Gábor, de állítása szerint ettől még ezek ízig-vérig Barta-dalok. Gitárosként pedig nem is annyira a hangszerkezelési technikája – hiszen az gyakorlással sokáig fejleszthető – tette hozzá –, hanem az egyénisége vagy inkább egyedisége az, ami kortársai fölé emelte. – Noha számos kiváló gitáros létezik, eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy Barta Tamáson kívül Tátrai Tibor és Hrutka Róbert ismerhető fel leginkább a játéka alapján – vélekedett, majd rámutatott: – A Várlak című, Kovács Katinak írt bluesnótában olyan betétszóló hallható, amely nem csupán hangzásában, de érzelmileg is mindeddig páratlan. Elkötelezett Barta-rajongóként mindezek hatására fogott gitárt a kezébe, és akkori ígéretét betartva azóta is nyűvi a húrokat.

Fotó: Bach Máté
– Három esztendeje egyik nagy álmom vált valóra, amikor megalapítottam a Gál Gábor BT-t, ahol a zenekarnév utótagja Barta Tamásra utalt – ismertette a zászlóbontás kezdeteit a zenekarvezető, akitől azt is megtudtuk, hogy két, harmincas éveit taposó sráccal – egy dobossal és egy basszusgitárossal trió felállásban – merőben más formában, kemény, Jimi Hendrixet idéző alapokkal játszották az LGT első korszakának dalait. Aztán már Ezüst Nyár néven és azzal a nem titkolt céllal folytatták, hogy a fél évszázados műveket amennyire lehetséges, a köztudatban tartsák.