Nehéz megszabadulnunk Kun Bélától

Hosszabb hallgatás után egyszerre több értékes kötettel rukkolt ki a Nap Kiadó, de most csak két szerző két könyvével foglalkozunk. Sebestyén Ilona, a könyvkiadó tulajdonosa a Petőfi Irodalmi Múzeumban júniusban megtartott könyvbemutatón és dedikáláson örömmel újságolta, hogy Szörényi Lászlótól két különböző műfajú kötet jelent meg, az egyik a Múltaddal valamit kezdeni… című tanulmánykötet, a másik, az Éljen Kun Béla! Suzy nimfomán – Követjelentés című novellagyűjtemény. Gróh Gáspár szintén rendszeres szerzője a kiadónak, amely új tanulmányait adja közre Irodalmi hullámlovaglás – Ragyogástól féknyúzig címmel. Jelenleg ez utóbbi kettőt „tanulmányozzuk” írásunkban.

Szörényi László könyvének egyik figyelemkeltő címe (Éljen Kun Béla!) megtévesztő, ugyanis az egykori kommunista vezető neve alatt nem találunk novellát, de azért itt-ott feltűnik írásai­ban. Az író nem sokkal a rendszerváltás után évekig nagykövetként dolgozott Olaszországban, különleges politikai és „hétköznapi” élményeit gyűjtötte olvasmányosan, gazdag humorral ebbe a kötetbe. „Halálosan komoly dolog irodalomba csomagolni a közéletet” – vallja a szerző, de állíthatjuk: neki sikerült. Bejárta a világot, érdekes emberekkel találkozott, közben írással töltötte szabad idejét. „Ha diplomataként dolgoztam is, filológusként éltem át a közszolgálat négy évét. Remélem, volt végül bizonyos haszna e munkának irodalomtörténészi szemléletemre is” – írja könyvében a többkötetes szerző, aki a titoktartási kötelezettsége miatt tíz évig nem írhatta meg diplomáciai munkájának gyümölcseit. Aki kíváncsi a kulisszatitkokra, mindenképp olvassa el élvezetes követjelentéseit.

Gróh Gáspár Irodalmi hullámlovaglás – Ragyogástól féknyúzig című könyvéből sem hiányzik Kun Béla neve. (Úgy látszik, nehéz megszabadulnunk tőle és örökségétől.) Igaz, a szerző által alaposan – kicsit hosszan, 120 oldalon! – analizált Nádas Péter önéletrajzi ihletettségű, Világló részletek című, történelmi korszakokat átívelő regénye nyomán vagyunk kénytelenek a nem túl dicső múlt egyik azóta is sokat vitatott főszereplőjére emlékezni… De nemcsak őrá, igen színes a paletta. Pedig „Nádas úgy gondolja – olvassuk Gróh tollából –, hogy olyan pillanatban született, amely után értelmetlenné vált magáról az élet értelméről vagy értelmetlenségéről való töprengés.” Ám Nádasról köztudott, hogy töprengő, depresszív típus, írásai, regényei nem könnyen jönnek világra… Legalább olyan alapos utánjárás, kutatói munka után, mint ahogy e könyv szerzője is dolgozik, aki az „értelmetlen” születésről még megjegyzi: az író a regényében számonkéri az anyjától, hogy miért szülte meg, honnan vette a bátorságot a halál diadalát hirdető korban, hogy neki életet adjon. Kemény vádak egy „gyerektől”.

Gróh Gáspár kitér az írásában arra is, hogy „Nádas régóta nemcsak író, hanem közéleti szereplő is, akinek politikai (urambocsá, ideológiai!) állásfoglalásai túlmutatnak az irodalom világán” – jelenti ki tanulmányában a jeles esszéíró, irodalomtörténész.

Nekünk, olvasóknak is ebben a szellemben kell majd kézbe vennünk a Nádas-regényt, amelyről megállapítja a szerző, hogy jelentős családregény és társadalmi tabló is, igazi remekmű: „Egyedülálló, ahogyan a családtörténet átcsap párttörténetbe, ahogyan bevilágít a magyar kommunista mozgalom tapintatosan elkerült vonulatának történetébe”, majd nem sokkal alább megtoldja gondolatait: „Tekintve, hogy a könyv családregény és nem szakmunka, tudomásul vehetjük, hogy az emlékező így látja ezt, tehát akkor lássa így. De akkor számolnia kell azzal, ha akarja, ha nem, hogy a rákosista–kádárista történelemhamisítás tovább élését segíti – miközben, úgy általában, nem hisz a kommunistáknak.”

A kötet másik, bő terjedelmű esszéjében Gróh Gáspár az egyik legnagyobb erdélyi író, Szilágyi István írásait méltatja, felkeltve könyvei iránt az érdeklődést.

(A borítóképen a vérmezei Kun Béla-emlékmű egy részlete látható 1988-ban. Forrás: Fortepan /tm)