Gróh Gáspár kitér az írásában arra is, hogy „Nádas régóta nemcsak író, hanem közéleti szereplő is, akinek politikai (urambocsá, ideológiai!) állásfoglalásai túlmutatnak az irodalom világán” – jelenti ki tanulmányában a jeles esszéíró, irodalomtörténész.
Nekünk, olvasóknak is ebben a szellemben kell majd kézbe vennünk a Nádas-regényt, amelyről megállapítja a szerző, hogy jelentős családregény és társadalmi tabló is, igazi remekmű: „Egyedülálló, ahogyan a családtörténet átcsap párttörténetbe, ahogyan bevilágít a magyar kommunista mozgalom tapintatosan elkerült vonulatának történetébe”, majd nem sokkal alább megtoldja gondolatait: „Tekintve, hogy a könyv családregény és nem szakmunka, tudomásul vehetjük, hogy az emlékező így látja ezt, tehát akkor lássa így. De akkor számolnia kell azzal, ha akarja, ha nem, hogy a rákosista–kádárista történelemhamisítás tovább élését segíti – miközben, úgy általában, nem hisz a kommunistáknak.”
A kötet másik, bő terjedelmű esszéjében Gróh Gáspár az egyik legnagyobb erdélyi író, Szilágyi István írásait méltatja, felkeltve könyvei iránt az érdeklődést.
(A borítóképen a vérmezei Kun Béla-emlékmű egy részlete látható 1988-ban. Forrás: Fortepan /tm)
