Téglát legyen szíves!

Amikor húsz évvel ezelőtt Érdre költözött, az udvaron egy magyar címeres téglát talált. Tetszett neki, ezért félrerakta. Később talált még egyet. Azt is feltette a másik mellé a padlásra. Mikor előkerült a harmadik darab, kíváncsi lett rá, hogy mit jelentenek a téglákon a feliratok. Rozgonyi Zoltán ma már a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületének elnökségi tagja. Aki egy nap meglátott egy kosfejes kúpcserepet…

Rozgonyi Zoltán: Ezek itt beszélő téglák, történetük van, a múltról mesélnek Fotó: Teknős Miklós

Könnyű volt megtalálni a házukat, mert a házszám és az ott lakók neve is téglából van kirakva. Az Érdikum Téglárium Bélyegestégla- és Kúpcserépmúzeumban Rozgonyi Zoltán 3120 téglát állított ki az udvaron.

– Ez nem is olyan sok, van, akinek tizenötezer darabja van – magyarázza a gyűjtő. – Nálam 66 méter hosszú falon, mint egy könyvespolcon láthatók. Ezek itt beszélő téglák, történetük van, a múltról mesélnek. A történelmi eseményeket nemcsak a rajtuk olvasható dátumok, hanem a különböző jelek alapján is követhetjük. Meglátják, ha körbejárjuk a kertet.

Égetett téglák nagyobb számban az ókori Mezopotámiából kerültek elő. Magyarországon először a rómaiak készítettek jelölt téglát, amelyeket légió­bélyegekkel láttak el. Az Árpád-házi királyok korától az 1600-as évekig a falazótéglákat nem jelölték se jellel, se bélyeggel – csak kézzel rajzoltak bele vonalakat.

– Az utóbbi négyszáz évben a történelmi Magyarországon Európában egyedülálló formagazdagságban készítettek bélyeges téglákat – meséli Rozgonyi Zoltán. – Sehol másutt nem alkalmaztak hozzánk hasonló módon téglabélyegeket, és sehol nincs annyi egyházi és a kollektív emlékezetben meglévő jelkép – Krisztus, csodaszarvas, életfa, tulipán – a téglabélyegek között, mint nálunk.

Kezdetben a téglákba köröket, kereszteket rajzoltak, később címereket, monogramokat, évszámokat, a gyárnak helyet adó település vagy a készítő nevét. Jól olvasható a Szőke, Oláh, Szép, Zsoldos, Szabó felirat. Rangokat is jelöltek, például koronával. Ha egy város megkapta a mezővárosi rangot, akkor saját névvel ellátott téglákat készített. Érd felirattal többet is találunk. A helyi kastély tulajdonosai saját monogrammal ellátott darabokat készíttettek. Koronázási városok is rendeltek téglát, a pozsonyi vár kapuját több példányon is megörökítették. Az őzbakkal jelölt győri tégla az 1600-as években készült. Felsőelefánt település nevét nehéz lett volna kiírni, ezért elefánttal jelölték. Nyúl község téglavetője is hasonlóan gondolkodott.

– A téglák tömeges gyártása a török korban kezdődött, s főleg várak megerősítéséhez vagy az újjáépítéséhez használták. Győrben 1606-tól majdnem 150 éven át szinte minden várkapitány készíttetett a monogramjával ellátott téglát. A „várkapitányos” téglákat nem lehetett eltulajdonítani, más célra felhasználni, mert a rajta lévő felirat tulajdonjogot jelentett. Nálam ezek a darabok időrendben láthatók – mutat rá a sorozatra Rozgonyi Zoltán.

Hogy milyen korú a tégla, azt a hozzáértők a készítés módjából és a jelekből ismerik fel. Az érdi kiállításon a legrégebbi darab közel kétezer éves. A kétszer égetett római téglák sokkal tartósabbak, mint a maiak. Az itt látható legnagyobb példány szintén római darab, 42 kiló, és padlófűtéshez használták.

Rozgonyi Zoltán: Ezek itt beszélő téglák, történetük van, a múltról mesélnek
Fotó: Teknős Miklós

– A rómaiak a téglavetéshez négy lécet használtak keretnek. A tetejét lehúzták, majd felemelték a keretet, így a kész tégla a füvön maradt, ezért a hátukon homok, kő, szalma vagy fű lenyomata látszódik. A tetejét bélyegezték vagy kézzel húztak rá mintákat. Később, amikor a téglákat ládákban vetették, az aljába tükörírásban vésték bele az ábrákat. Olykor elrontották, ezért látunk fordított számokat és betűket. Néha véletlenül kerültek jelek a téglákra. Míg szárították őket, előfordult, hogy csirkék, kutyák léptek bele, az egyiken kisgyerek gyalogolt át.

A nem klasszikus formájú téglákat idomtéglának hívják, ezeket kerítésfedésre, ágyásszegélyekhez, dísz

elemként használták. A hatalmas sajtra hasonlító 24 kilós darabot egy kastély előoszlopához készítették. A kúttéglák ívesek, a szám rajtuk az ív méretét jelöli. És ahol téglát vetettek, ott tetőfedési céllal cserepet, kúpcserepeket is gyártottak.

– Először egy budapesti kosfejes kúpcserepet láttam meg – meséli. – Félreraktam, mondván, ezeket nem gyűjtöm, csak a téglákat. De aztán megláttam egy oroszlánfejeset, majd egy zárókúpot… Ma már az ország egyik legnagyobb kúpcserépgyűjteményével rendelkezem. A mustársárga darab a zsolnai gyár terméke, másfél évvel ezelőtt még a kecskeméti városháza épületét díszítette. A felújítás során leszedték a csorbultakat, azokból kaptam néhányat a kiállítás részére.

2007-ben két tucat lelkes téglagyűjtő alapította meg a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületet, amelynek ma már 211 tagja van, köztük nők is. Ipartörténetünk tárgyi emlékeiből szeretnének minél többet felkutatni, katalógusba rendezni és kiállításokon bemutatni. Eddig 75 helyen állították ki őket, és 15 kiadványban közel 19 ezer különböző téglaképet tettek közzé. Kezdetben 12 ezer tégláról volt tudomásuk, ma már ennek többszöröse ismert. Minden évben kétszer országos találkozót rendeznek, ahová a cseh, szerb, ukrán, szlovák és osztrák gyűjtők is ellátogatnak. Ezekre a háromnapos családi rendezvényekre mindenki utánfutóval érkezik, rajta több tucat téglával, majd megkezdődik a cserebere. Idén augusztus utolsó hétvégéjén, Velencén találkoznak.

Rozgonyi Zoltán hetente egyszer-kétszer gyűjtőnapokra megy. A falvakban, városokban bontásokra jár, a nyilvános és az illegális sittlerakókat keresi fel, és cserélget a gyűjtőtársakkal.

Beszélgetés közben visszaérünk a kapuhoz.

– A séta során több szívet ábrázoló téglát láttunk. Tudják, miért? – kérdezi. – Viccesen azt szoktam mondani, azért, mert a megrendelők odamentek a téglavetőhöz, és azt mondták: „Téglát legyen szíves.” Így lett szíves.