Téglát legyen szíves!

Amikor húsz évvel ezelőtt Érdre költözött, az udvaron egy magyar címeres téglát talált. Tetszett neki, ezért félrerakta. Később talált még egyet. Azt is feltette a másik mellé a padlásra. Mikor előkerült a harmadik darab, kíváncsi lett rá, hogy mit jelentenek a téglákon a feliratok. Rozgonyi Zoltán ma már a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületének elnökségi tagja. Aki egy nap meglátott egy kosfejes kúpcserepet…

Rozgonyi Zoltán: Ezek itt beszélő téglák, történetük van, a múltról mesélnek Fotó: Teknős Miklós

Hogy milyen korú a tégla, azt a hozzáértők a készítés módjából és a jelekből ismerik fel. Az érdi kiállításon a legrégebbi darab közel kétezer éves. A kétszer égetett római téglák sokkal tartósabbak, mint a maiak. Az itt látható legnagyobb példány szintén római darab, 42 kiló, és padlófűtéshez használták.

Rozgonyi Zoltán: Ezek itt beszélő téglák, történetük van, a múltról mesélnek
Fotó: Teknős Miklós

– A rómaiak a téglavetéshez négy lécet használtak keretnek. A tetejét lehúzták, majd felemelték a keretet, így a kész tégla a füvön maradt, ezért a hátukon homok, kő, szalma vagy fű lenyomata látszódik. A tetejét bélyegezték vagy kézzel húztak rá mintákat. Később, amikor a téglákat ládákban vetették, az aljába tükörírásban vésték bele az ábrákat. Olykor elrontották, ezért látunk fordított számokat és betűket. Néha véletlenül kerültek jelek a téglákra. Míg szárították őket, előfordult, hogy csirkék, kutyák léptek bele, az egyiken kisgyerek gyalogolt át.

A nem klasszikus formájú téglákat idomtéglának hívják, ezeket kerítésfedésre, ágyásszegélyekhez, dísz

elemként használták. A hatalmas sajtra hasonlító 24 kilós darabot egy kastély előoszlopához készítették. A kúttéglák ívesek, a szám rajtuk az ív méretét jelöli. És ahol téglát vetettek, ott tetőfedési céllal cserepet, kúpcserepeket is gyártottak.

– Először egy budapesti kosfejes kúpcserepet láttam meg – meséli. – Félreraktam, mondván, ezeket nem gyűjtöm, csak a téglákat. De aztán megláttam egy oroszlánfejeset, majd egy zárókúpot… Ma már az ország egyik legnagyobb kúpcserépgyűjteményével rendelkezem. A mustársárga darab a zsolnai gyár terméke, másfél évvel ezelőtt még a kecskeméti városháza épületét díszítette. A felújítás során leszedték a csorbultakat, azokból kaptam néhányat a kiállítás részére.

2007-ben két tucat lelkes téglagyűjtő alapította meg a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületet, amelynek ma már 211 tagja van, köztük nők is. Ipartörténetünk tárgyi emlékeiből szeretnének minél többet felkutatni, katalógusba rendezni és kiállításokon bemutatni. Eddig 75 helyen állították ki őket, és 15 kiadványban közel 19 ezer különböző téglaképet tettek közzé. Kezdetben 12 ezer tégláról volt tudomásuk, ma már ennek többszöröse ismert. Minden évben kétszer országos találkozót rendeznek, ahová a cseh, szerb, ukrán, szlovák és osztrák gyűjtők is ellátogatnak. Ezekre a háromnapos családi rendezvényekre mindenki utánfutóval érkezik, rajta több tucat téglával, majd megkezdődik a cserebere. Idén augusztus utolsó hétvégéjén, Velencén találkoznak.

Rozgonyi Zoltán hetente egyszer-kétszer gyűjtőnapokra megy. A falvakban, városokban bontásokra jár, a nyilvános és az illegális sittlerakókat keresi fel, és cserélget a gyűjtőtársakkal.

Beszélgetés közben visszaérünk a kapuhoz.

– A séta során több szívet ábrázoló téglát láttunk. Tudják, miért? – kérdezi. – Viccesen azt szoktam mondani, azért, mert a megrendelők odamentek a téglavetőhöz, és azt mondták: „Téglát legyen szíves.” Így lett szíves.