A tovább nem halogatható szembenézés versei

Ha egy verseskötet az Antall József elhíresült mondását („Tetszettek volna forradalmat csinálni”) mottójául választó verssel indul, és olyan sorokat tartalmaz, mint „A bársonyos forradalomból / csak bársonyszékek maradtak. / Nem kellett volna velük egy asztalhoz ülni”, akkor abból tudni lehet, hogy harcosan, kiállósan kemény költészethez lesz szerencsénk, katartikus felhangokkal.

Nagy Koppány Zsolt
2021. 07. 24. 8:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

És ebben a kötetben olvastam az egyik legszomorúbb és egyben legszebb verset, amelyhez valaha szerencsém volt, Lesz egy reggel címmel, amelyik megérdemli, hogy teljes egészében idézzem: „én azt már nem élem meg, / madarak ébresztenek, harsognak, csiripelnek, / jelzik, hogy fontos dolguk van, / de annál nincs fontosabb, / hogy még öleljük egy kicsit nagyon egymást, / jár még egy puszi, vagy kettő, vagy három, / vagy még több is, / ami azután nem érhet véget olyan hamar, / valami még következik, / aztán a kávé, a rántotta, / esetleg még a gyerekek is / előállnak valamivel, / letört a maci lába, / hívni kell az orvost, / nincsenek tapasztalataim a boldogságról, / talán ilyesmi lehetne.”

Annyi mindent lehetne és kellene mondani és méltatni még, a későn jött megbánás irodalmi feldolgozásától kezdve a szellemes intertextualitáson keresztül („Zuglóba tegnap beszökött a tél / ballagtam épp a Szajna söröző előtt / a Bosnyák téren nézegettem / az ócskások fényes lomjai között // a Rákos patak mellett kutyákat sétáltattak / vagy futottok bőszen az egészségükért / Léda jutott eszembe a Szajna sörözőről / tekintélyes, lomha testével ő nem nagyon futott”, Léda kalapja) egészen addig, hogy talán ez az első verseskötet, amelyik érdemben és érvényes poétikai eszközökkel dolgozza fel az elmúlt másfél év járvánnyal átitatott mindennapjait: Segítek a Földanyának, / jusson végre szabad lélegzethez. // Csökkentem a kijárást. / Tartom a távolságot. (…) / Konzervet eszem, konzervet nézek, / konzervben álmodok, konzervben élek. / Ellenőrizheti bárki, / akár a hadsereg is. / Előző életemben / sokszor hónapokat vártam egyetlen érintésre, / most majd évekig várok. / Köszönöm, drága víruska, ha nem ölsz meg.” (Vírus idején). De csak ennyire marad hely: jelentős, nagy verseskötet született, szeressük, kedves olvasótársak!

Tóth Erzsébet: Kínai legyező. Versek. Nap Kiadó, Budapest, 2021.

(A borítóképen Tóth Erzsébet József Attila-díjas költő látható. Fotó: Kovács László)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.