A XX. század első hadüzenet nélküli támadását a Román Királyság hajtotta végre 1916. augusztus 27-én este, amikor átlépve a Kárpátokat, nekirontott az Osztrák–Magyar Monarchiának. Mire este 21 órakor Edgar Mavrocordat nagykövet átadta a hadüzenetet báró rajeczi Burián Istvánnak, a Monarchia külügyminiszterének, a román hadsereg katonái már Erdély földjén tartózkodtak.
A támadás nem lett volna szabad váratlanul érje a központi hatalmakat – mégis így történt –, már csak azért sem, mert gróf borosjenői és szegedi Tisza István magyar miniszterelnök is többször kapott figyelmeztető leveleket, benne olyan információkkal, amelyek egy lehetséges román betörésről tájékoztatták. Példának okáért 1915 januárjában csíktusnádi Betegh Miklós, Erdély kormánybiztosa küldte az alábbi baráti levelet Tiszának:
„Igen Tisztelt Barátom!
A nagyszebeni katonai parancsnokságtól az ide másolatban mellékelt sürgönyt kaptam. Nem ismerem az indokokat, melyek a parancsnokságot a sürgöny elküldésére indította, de fel kell tennem, hogy egy román betörés áll előttünk. E kérdésre én a szintén mellékelt választ kaptam.
Mindezeket pedig azért jelentem Neked, mert féltve féltem Erdély magyarságát a legyilkolástól, mikor román sereg tör be biztosan bekövetkezik. Minden egyebet lehet – mit egy háború okoz – pótolni, csak éppen Erdély magyarságát nem, tehát ez legféltettebb kincsünk, mit veszélynek kitennünk ép ezért sehogy sem szabad.
Nem ismerem vonatkozásunkat sem Bulgáriával, sem Törökországgal szemben, nem tudom mennyiben állanának ők segítségünkre, de amennyiben ezek – jelen esetben – meg is támadnák Romániát, de Románia párhuzamosan folytatná ennek dacára is erdélyi invencióját, úgy a mi román ajkú hadseregünk, mint az intelligenciájával élén az egész köznép, a román hadsereg fegyvertársává szegődne, akkor jaj az erdélyi magyarságnak.
Ezért javasoltam sürgönyömben a katonai parancsnokságnak, megbízható csapatokat állítani egy román betörés elé s a román intelligenciát összeszedve megfosztani a népet vezetőitől.