Az „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük” című könyvet Sas Péter irodalom- és művelődéstörténész, Erdély XIX–XX. századi múltjának, illetve tudomány- és kutatástörténetének jeles ismerője rendezte sajtó alá, és írt hozzá remekbe szabott és lényegre törő bevezető tanulmányt. A kötet a Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai elnevezésű sorozat második darabja. Kilenc esztendeje jelent meg a széria első kötete, szintén Sas Péter szerkesztésében, Katolikus kincsek címmel.
Biró Vencel életművének kutatója és munkáinak ismételt kiadója, azok összegyűjtője a következőképpen értékelte az egykori szerzetes, pap, történészprofesszor életművét. „Biró Vencel becses életműve miatt csak dicsérendő lehet egykori rendfőnöke, Magyar Gábor döntése, amikor a szerzetesi életút elején álló ifjú piaristát Kolozsvárra irányította. Kiteljesedett és immár gyűjteményes kötetekben olvasható, hozzáférhető írásbeli munkássága ismeretében kijelenthető, hogy Biró Vencel kolozsvári pappá, tanárrá, történésszé és erdélyi személyiséggé válva kiérdemelte a Házsongárdi temető nyújtotta földi halhatatlanságát.”
A csaknem félezer oldalas kötetben olvasható mintegy ötven írást öt ciklusra osztva adták ki. Az első egység az erdélyi fejedelemségről szóló tanulmányokat, a második a magyarság múltjához kapcsolódó dolgozatokat, a harmadik, illetve a negyedik gazdaság- és művelődéstörténeti munkákat tartalmaz, míg az utolsó ciklusban szereplő cikkek megemlékezések, méltatások, nekrológok. Ezek következtében a kötetben olvasható írásoknak mind a fölépítése, mind a terjedelme eltérő. A cikkek azonban nagyon jól reprezentálják Biró Vencel széles körű tudományos érdeklődését, a történeti forrásokat tiszteletben tartó és rendkívül alapos módszertanát, szellemi és szakmai kapcsolatrendszerét, értekező prózájának kifinomult nyelvét, valamint életművének sokszínűségét.
A föntebb megfogalmazottak jegyében olvashatunk a kötetben – amelyet ötvenöt kép illusztrál, a benne való keresést és pontos eligazodást pedig névmutató segíti – többek között a keresztény országépítő Szent István királyról, a solymászat, illetve a posta erdélyi múltjáról, az udvarház (mint gazdasági egység) vagy a kereskedelem kora újkori világáról, valamint az erdélyi fejedelmek temetkezési szokásairól. A megemlékezések olyan jeles alakokat idéznek meg, mint például a tudományos gyűjteményt létrehozó Batthyány Ignác püspök, Karácsonyi János, Márki Sándor és Szádeczky-Kardoss Lajos történészprofesszorok vagy éppen a romániai kommunista diktatúra által meghurcolt Márton Áron erdélyi püspök.
Hogy csak egy fontos történeti kérdést emeljek ki a kötet széles körű tematikájából: Szent István életének és a keresztény magyar államot megteremtő munkásságának egyetemes európai történelmi jelentőségéről Biró a következőket írta. „A szent királytól megerősített keresztény lelkület adott a magyarságnak erőt arra, hogy a pogányság felújítását meggátolta, hogy kisebb pogány, vándorló nemzeteket letelepített és a kereszténységnek megnyert. A kereszténység biztosította az ellenállást, amellyel a nemzet más világfelfogásban élő nagy népekkel szemben megállhatott. Így a tatárok, utóbb a törökök ellen mutatott erőfeszítései a kereszténység erejéből is táplálkoztak. A magyar keresztény állam és Szent István neve elválaszthatatlanul egybeforrt. S e kapcsolat méltó helyet biztosít neki az egyetemes történelemben.”
Biró Vencel Erdély múltjával foglalkozó, valamint gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti írásainak közzétételével a magyar történetírás – ma már biztosan állíthatjuk – egyik jeles képviselőjének életműve vált hozzáférhetővé, s mind a történészszakma, mind az erdélyi magyar múlt iránt érdeklődő közvélemény számára elérhetővé.
Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok. Összeállította, szerkesztette és a kísérő tanulmányt írta: Sas Péter. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2021. Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai, 2. kötet
(A borítóképen a kolozsvári Ferenc József (ma Babes–Bolyai ) Tudományegyetem épülete látható 1941-ben. Fotó: Fortepan/Aszódi Zoltán)
