A 90-es évek hurráoptimizmusának ikonikus korlenyomatai az időszakban készült tinivígjátékok. A Spinédzserek, a 10 dolog, amit utálok benned vagy A csaj nem jár egyedül mind megtestesítették az Y generáció derülátó, bizakodó, sőt ide nekem az oroszlánt is attitűdjét. Freddy Prinze Jr. és Rachel Leigh Cook az eredeti film 1999-es bemutatója után azonnal Hollywood üdvöskéi lettek, a film pedig – minden hibája ellenére – felkerült a mindig megnézhető romantikus vígjátékok sorába.
A Pygmalion/My Fair Lady-történet akkor egy gazdag sztárfocistáról szólt, aki – miután barátnője faképnél hagyta – fogad barátjával, hogy apja medencetisztító vállalkozása miatt csúfolt, furcsa művész könyvmolyt az iskola bálkirálynőjévé változtatja. Mit nyer vele? Elkerülheti a teljes megaláztatást. A bő húsz évvel későbbi, a Netflix korszellemre adott válaszaként nemeket felcserélő verzióban semmi ilyen nem történik. A srác nem jár egyedül főhőse a tini szépséginfluencer Padgett (a TikTok-sztár Addison Rae), aki élő közvetítés közben inflagranti kapja bunkó barátját. A csúnya szakítás miatt számos követőt veszít (akikre egyetemi tanulmányai miatt van szüksége, hiszen számuk alapján kap pénzügyi támogatást), és úgy akarja őket visszaszerezni, hogy az emósan merengő Cameront (Tanner Buchanan) bálkirállyá változtatja.
Az elképzelés nem rossz, de a megvalósítás meglehetősen gyengére sikerült. Elvileg az Eliza Doolittle/Laney/Cameron karakternek úgy kellene külsőleg megváltoznia, hogy ezáltal tudjon élni az eddig kiaknázatlan lehetőségeivel is, a Henry Higgins/Zack/Padgett karakternek pedig pártfogoltjának köszönhetően olyan mélyebb átváltozáson kellene átesnie, hogy rájöjjön, addig téves értékrend szerint élt. Ezt a dinamikát Audrey Hepburn és Rex Harrison, illetve a számtalan színpadi Eliza–Higgins páros remekül jelenítette meg. Prinze és Leigh Cook ugyan messze nem szárnyalt a Hepburn–Harrison-i magasságokban, de a 90-es évek tinédzseréinek idegességével nyakon öntve bájosan felelt meg a kihívásnak. Rae és Buchanan azonban szenved.
Ugyan Leigh Cook sem volt túl hihető, mint csúnya lány, mindössze azért, mert kontaktlencse helyett szemüveget hordott, de Buchanan szinte jobban néz ki elvont fotósként, mint nyálasan lenyalt hajú szépfiúként. Míg Prinze karaktere furcsa előadó-művészeti átlényegülésen volt kénytelen átesni, hogy elnyerje Leigh Cook Laney-jének bizalmát, addig Padgettnek mindössze lovaglóleckét kell vennie a már emós srácként is profi díjugrató és kidolgozott hasizommal rendelkező Camerontól. Így az átváltoztatás és a tanítás mindössze a rövidebb hajban és egy jó öltönyben merül ki.
Nem csoda, hogy a film akkor működik igazán, amikor R. Lee Fleming Jr. el tudja engedni saját bő húsz évvel ezelőtti forgatókönyvét és új filmet ír. Jól reflektál a Z generáció közösségimédia-függésére, az Instagram, a TikTok és hasonló applikációk hétköznapokat negatívan befolyásoló hatására, illetve a Z generáció új karriercéljára, hogy a tinédzserek álma az influencerkedés és az általa generált műanyag világ. Padgett nem olyan keményszívű vagy öncélú népszerűséget hajhászó karakter, mint Higgins vagy Zack, sokkal inkább melegszívű naiva, akinek változása jóval korábban elkezdődik, minthogy Cameron belépne az életébe. Szomorú, hogy Rae színészi képességei alig lépik túl a való életben megélt élményeit. Addison Rea Easterling 2019 júliusában vált Z generációs szupersztárrá, mikor felvették a Louisiana-i Állami Egyetemre és elsőévesként rövid táncos videókat kezdett posztolni a TikTokon. Ennek a TikTok életérzésnek esett áldozatul az eredeti film ikonikus táncjelenete is, amelynek új verziója hiába színesebb és netbarátabb táncfigurákkal megszórt, az eredeti jelenet fülbemászó dallamait és bulizós mozdulatait nem tudja megidézni.
Buchanan színészi alakítása is messze van a tökéletestől, igaz nagyon lehetősége sincs játszani, mivel bár a film címe A srác nem jár egyedül, szerepe csak biodíszlet Addison Rea mellett. Mark Waters rendező megtartotta A csaj nem jár egyedül kedvenc mellékszereplőjét, a lánytestvér karakterét, akit ezúttal Isabella Crovetti kelt életre. Kettejük jeleneteiben látszik, hogy Buchanan többet is tudna az egyszerű szépfiúnál.
Waters Rachel Leigh Cookot és az eredeti film egy másik szereplőjét, Matthew Lilardot is visszahozta teljesen új mellékszerepekben. A régi rajongóknak kedveskedő gesztus azonban némileg visszafelé sült el, mivel sokan szívesen látták volna ismét Laney-t, ahelyett, hogy Padgett hétköznapi édesanyaként mosolyogjon a vászonról. Lilard kapcsán pedig többen megjelezték a neten, hogy hiába idősebb húsz évvel a fiatalabb szereplőknél, valójában még mindig jobban mozog, mint legtöbbjük.
A srác nem jár egyedül összességében nem nézhetetlenül rossz film, sőt mikor elengedi elődjét kifejezetten élvezhető. A közösségimédia-függőség kontextusában jól mutatja be a Z generáció világát. Szomorú ugyanakkor, hogy míg a film üzenete, hogy ne félj önmagad lenni, addig A csaj nem jár egyedül húsz évvel ezelőtt sokkal élethűbben ábrázolta a tinédzserek mindennapjait. Laney és Zack társai ittak, hánytak és nem vetették meg a szexualitást sem. Padgett és Cameron körül azonban csupa olyan szereplő tűnik fel, akik elegánsan alkoholmentes koktélokat kortyolnak, alig csókolóznak és véletlenül sem használnak udvariatlan, esetleg egyes csoportokat sértő kifejezéseket. Ez a meglehetősen steril világ ugyanakkor délutáni mozizásnak tökéletes, ha meg szeretnénk hallgatni Sixpence None the Richer hallhatatlan Kiss Mejének 2021-es fazonírozását. Ha azonban igazi nosztalgiára vágynánk, kapcsoljunk inkább a Netflixen szintén elérhető eredeti filmre.
Borítókép: Jelenet a filmből. Forrás: Netflix
