Bármikor néz Fellini-filmeket

– Egy kontúrt képzeltem el, amit Balázs Zoltán színezett ki az én eszközeimmel, s így tudott ez a két dolog tökéletesen összesimulni – mondta a Magyar Nemzetnek Szulák Andrea. A színésznővel a Nine (Kilenc) című musical kapcsán Federico Fellini filmjeiről, az elmúlt időszakról, valamint arról is beszélgettünk, hogy milyen kihívásokat tartogat az előadás, amelyet pénteken, szombaton és vasárnap mutatnak be a Budapesti Operettszínházban.

Fotó: Juhasz Eva

– A Nine című musicalt Balázs Zoltán állította színpadra, aki formabontó rendezéseiről ismert. Milyen vele együtt dolgozni?
– Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, s ezt eddig kevés rendező érdemelte ki, pedig sok színházban megfordultam már. Azon túl, hogy végtelenül felkészült, alapos, művelt, széles látókörű rendező, nagyon érzékeny és fogékony azokra a viszontérzelmekre, amiket bennünk az instrukcióival előidéz. És nem túlzom el, voltak próbák, amikor azt vettem észre, hogy potyognak a könnyeim, s amikor körbenéztem, rajtam kívül másik huszonöt művésznek potyogtak a könnyei. Pedig nem történt semmi megrázó, nyomasztó vagy bántó, egész egyszerűen olyan érzelmi felindultság volt mindannyiunkban, hogy ezt hozta elő belőlünk. Egyáltalán nem hagyja, hogy a saját komfortzónánkon belül maradjunk, hogy rutinból játsszunk. Balázs Zoltán képes szárnyakat adni. Iszonyatosan kimerítő és fárasztó vele dolgozni, hiszen minden idegsejtünkkel koncentrálnunk kell, de egyikünk sem sajnálja ezt a fáradságot.

– Technikailag és szakmailag milyen kihívásokat tartogat a darab?
– A labirintusszerű lépcsőrendszert bejárni nem egyszerű, nagyon oda kell figyelni, hogy hova lépünk. Emellett minden dialógusunk, minden gesztusunk mértani pontossággal kimért, a színpadon semmi nem véletlenül történik. A közönség igazán korszerű, látványos előadást láthat nagyszerű zenékkel. Úgy gondolom, hogy ez a darab a legjobbkor, a legjobb helyen és a legjobb emberekkel jött létre.

– A musicalben Liliane La Fleurt, Guido Conti producerét alakítja. A karakter megformálásakor mennyiben találkozott a rendező elképzelése az önben kialakult képpel?
– Ahogy a beszélgetés elején említettem, ismertem Fellini filmjét és a Broadway-musicalt is, ám tudatosan nem néztem meg újra egyiket sem. Nem szeretem megnézni azokat az alkotásokat, amelyekből színházi adaptáció készül, mert félek, hogy elvisznek. Egy kontúrt képzeltem el, amit Balázs Zoltán színezett ki az én eszközeimmel, s így tudott ez a két dolog tökéletesen összesimulni. Az ő instrukciói annyira pontosak, hogy már az első olvasópróba után úgy mentem haza, hogy tudtam, milyenné kell formálnom ezt a karaktert.

– Az ősbemutató előtt vagyunk. Hogyan látja, készen van a darab?
– Az előadás voltaképpen készen van, technikailag kell még csiszolnunk az elméleti tudásunkat.

(A borítókép Juhász Éva fotója)