Életre kelt Budapest egykori cirkuszi világa

A világjárvány miatt elég régen jártam színházi előadáson, cirkuszban pedig még annál is régebben, így aztán dupla adag izgalommal foglaltam el a helyem a Bethlen Téri Színház nézőterén. Miután kialudtak a lámpák, a sötétség és a fénypászták éles kontrasztjából, valamint a sűrűn gomolygó füstből egy valóban izgalmas művészeti fúzió bontakozott ki.

Zana Diána
2021. 09. 09. 13:45
Fotó: Időutazók
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyjából tudtam, mire számíthatok, hogy kik azok a száz-kétszáz évvel ezelőtt élt cirkuszi művészek, akiknek története megelevenedik az Időutazók Társaság jóvoltából. Az olyan nevek felmerülése, mint Barcsy Szidónia, a szakállas bárónő, Gács Rezső, azaz Rodolfó vagy éppen Eötvös báró, az Eötvös Cirkusz alapítója már önmagában is elegendő volt nekem ahhoz, hogy érdemesnek tartsam megtekinteni a Budapesti útikalauz időutazóknak című előadást Szabó Mátyás Péter rendezésében.
Ami azonban felülmúlta a várakozásaimat, az a megvalósítás mikéntje volt. A társulat tagjai az eleve érdekfeszítő történeteket cirkuszi elemekkel vegyítve adták elő, kellően bohókássá formálva az olykor tragikusnak is mondható sorsokat, de mindig ügyelve arra, hogy a humor és az irónia ne csapjon át a groteszkbe. Így például Barcsy Szidónia és Bar­csy Antal liliputinak született gyermeke a színpadon gólyalábbal megjelenő – és páros akrobatikus mutatványokat előadó – szülők között valóban törpe termetűnek hatott. Láthattunk bűvészmutatványokat, levegőakrobatikát, de zsonglőr-, emelő- és cirkuszi vegyes számot is; minden történethez más és más dukált. Az egyensúly a hagyományos színházi előadás és az artistamutatványok között végig fennmaradt, ahogyan életre keltek az egykori Budapest cirkuszi díszletei a narrátor elbeszélése nyomán, aki olykor az idő kerekének továbblendítőjeként, máskor pedig az események résztvevőjeként tűnt fel.
A főváros a két világháború közötti, egyik legviharosabb időszakának történetében Szeleczky Zita alakját is megidézte a produkció, végül pedig az ’56-os forradalom hangulatát elevenítette fel, mindkét esetben az ember erkölcsi nagyságát domborítva ki, amely olyan sokszor mutatta meg magát hazánkban a szélsőséges ideoló­giák embertelen korában is.
A társulat célja az volt, hogy közelebb hozza az emberekhez az egykori artisták életét, és méltó módon lerója tiszteletét a nagy elődök előtt, akiknek minden nehézségből kiutat jelentett a cirkusz, és ez maradéktalanul sikerült is. Zetelaki Réka korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy olyan sorsok vannak elrejtve a régi folyóiratokban és esetenként a szakirodalomban, amelyekről regényeket lehetne írni, ezért kár, hogy a magyarországi cirkusztörténet nem jelenik meg elég markánsan hazánkban. Ezen szerencsére változtattak az előadással. 
Aki kedvet kapott az időutazáshoz, azt október 13-án újból várják az időutazók és a letűnt korok cirkuszi világa a Bethlen Téri Színházban.

Borítókép: Jelenet az előadásból. Fotó: Időutazók

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.