Az 1720-as évek elején kezdődött meg a nagy Schwabenzugnak nevezett bevándorlás Délnyugat-Németországból a török uralom alól felszabadított magyarországi területekre. Szigorú szabályok szerint háromszáz-négyszázezer ember érkezett meg bizakodással és várakozással egy új, békés élet reményében, s vett részt az ország újjáépítésében. Wéber Krisztina Hoztam utat című könyve ennek a népvándorlásnak az okaira, valamint a letelepedés folyamatára keresi a válaszokat.
A cím alatt ez áll: „Ha tudni akarod, ki vagy, tudnod kell, honnan jöttél, hogy láthasd, hova érsz.”
Miért épp ez a mondat lett a könyv alcíme? – tettük fel a kérdést a szerzőnek.
– Rendkívül fontosak számomra a gyökereim, mindig is érdekelt, hogy honnan jöttünk és hova tartozunk. Két dolog miatt kardinális még ez a mondat: a háború utáni deportálások, az elhurcolás és a kollektív bűnösség elve alapján véghezvitt kegyetlen megbélyegzés és a kitelepítések miatt nagyon sokan megtagadták vagy szégyellték a származásukat. Én pedig vallom, hogy ez nem jó út, ez menekülés. A történelemhamisításokból származó előítéletek miatt gyerekkorom óta sokszor kaptam érdemtelenül megbélyegzést. És tudtam, hogy csak úgy tudom megvédeni magam és történelmünket, ha minél többet tudok a népem múltjáról – fejtette ki Wéber Krisztina, aki szerint a dunai svábok története és kultúrája a sok elkötelezett ember munkája ellenére is szép lassan teljesen eltűnik.
Többek között ezért is szívből jövő kötelességem bemutatni, hogy nem egy batyuval érkeztünk ide, és nem vettük el mások földjeit, hanem emberfeletti munkával értéket hoztunk létre. Szokásainkat, nyelvünket megtartva beilleszkedtünk a szülőföldtől távoli társadalomba, és rövid idő alatt sváb magyarokká váltunk
– árulta el a hartai származású író.
Wéber Krisztinának a könyv megírásával az volt a célja, hogy egy hiteles, egységes és áttekinthető történelmi tablót készítsen a betelepülésről, annak pontos szabályairól, amennyire lehet, olvasmányosan és nem túl hosszan. Először a történelmi előzményeket vázolja fel, a németországi elvándorlás okait, az elindulást és az eseményekben bővelkedő utazást írja le, majd az új hazába érkezés körülményeit mutatja be részletesen, három részben: a svábság összességének és szülőfaluja, a protestáns Harta múltján, sorsán, valamint egy nagyon befolyásos család életén keresztül idézi fel a történetüket.
A korai telepesekkel érkezett Gallé család és Gallé Tibor festőművész életének leírásával egy sorsfejlődést akart megmutatni.
Ahogy a festőművész életét kutattam, a poros iratokból egy hihetetlenül izgalmas élet és egy remek ember alakja rajzolódott ki. Egyre jobban érdekelt, hogyan jutott eszébe a hartai evangélikus lelkész fiának, hogy festőművész legyen. Azt gondolom, hogy ez a XX. század elején általánosságban sem volt elfogadott mesterség, de pláne nem a dolgos sváb faluban
– magyarázta Wéber Krisztina.
A kötet mindemellett tisztán és ellentmondást nem tűrően mutatja be, hogy mit nem tud/akar ma Európa, illetve a világ megoldani, amit háromszáz évvel ezelőtt nagyon szigorú szabályozással és többlépcsős ellenőrzéssel, az akkori eszközökkel meg tudott oldani. Pedig annak idején fejlett gazdálkodási kultúrájú, munkára kész, szaktudással és anyagi forrással bíró keresztény telepesek érkeztek a törökök által elpusztított és elnéptelenedett területekre. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a mai politikusoknak csak el kellene olvasniuk néhány forrásmunkát az akkori történésekről, problémákról, törvényekről és szabályozásról, hisz nagyon sokat tanulhatnának belőle.
Mert ha nem néznek szembe hibás döntéseikkel, és cselekedeteik nehezen megváltoztatható vagy már most visszafordíthatatlan következményeivel, akkor nagyon szomorú jövőt és Európát hagyunk hátra gyermekeinkre
– szögezte le Wéber Krisztina.
(A borítóképen Wéber Krisztina. Fotó: Mészáros János)
