Példaértékű érzékenyítés

A Magyar Fesztiválszövetség tisztújító közgyűlése örökös tiszteletbeli taggá választotta korábbi elnökét, Márta Istvánt. Ki más is lenne avatottabb beszámolni a koronavírus-járvány fesztiválokra gyakorolt negatív hatásáról, mint éppen ő?

20210908 budapest marta istvan havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Márta István egyike az alapítóknak, akik 2002-ben létrehozták a Magyar Fesztiválszövetséget. A kezdetben tíz fesztivált számláló szakmai szervezet mára 280 tagúra bővült. A kulturális és közösségszervező zeneszerző közel két évtizeden keresztül töltötte be a szövetség elnöki tisztjét; most úgy döntött, nem indul a posztért.
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy szavazati joggal felruházott, örökös, tiszteletbeli elnök lehetek – vallotta be Márta István, aki beszélgetésünk fő témájára kanyarodva elárulta: a Magyar Fesztiválszövetség komoly munkát folytatott a pandémia okozta szigorítások hatásainak enyhítésére is.

Tavaly március 15-ével kezdő­dően szinte hetente ülésezett szövetségünk Covid–19-munkacsoportja. Három felmérést készítettünk, hogy tagtársainktól megtudjuk, miféle segítséget igényelnek – magyarázta a tiszteletbeli elnök. – 2020 katasztrofálisan érintette a fesztiválokat, nem kevesebb, mint nyolc százalékuk végleg megszűnt.

Szakmai szervezetként pénzügyi támogatást nem tudtak nyújtani, ellenben állandó kapcsolatban álltak a tagsággal, a különböző szövetségekkel és a döntéshozókkal.
– Sok esetben figyelembe vették a tanácsainkat, sok esetben nem – mutatott rá a zeneszerző, hozzáfűzve: idén javult a helyzet, lévén nyár előtt, a harmadik hullámot követően a kormányzat gyorsan reagált, így a fesztiválok nyithattak.
– Köztük a Kapolcska program
– vetettem közbe.
– Ez egy 9–16 éveseknek szóló tehetségkutató és -fejlesztő tábor, amely tartalmaz egy minifesztivált is, amit jellemzően az iskolaév végén rendezünk meg – korrigált Márta István, aki megjegyezte: tavaly és idén augusz­tus­ra módosították az időpontot a járványhelyzet miatt. Ennek ellenére a mostani, az ötödik sikerült a legjobban.
– Biztos elképzelésem és – a magyar–történelem szakos, erősen vallásos pedagógus édesapámtól örökölt – értékrendem van. Ebben a család, a tartalmas közösségi élet és a minőségi munkára való törekvés a fő cél. A Kapolcska programot is részben az ő tiszteletére indítottam el. A másik „mozgatórugó” a középső unokám volt, aki imád a faluban lenni, és öt esztendeje arra gondoltam, hogy akkor miért ne érezné magát ugyanúgy 150 gyerek Kapolcson – fejtette ki a zeneszerző, hozzátéve: ennyi fiatal és ötvennél több pedagógus vett részt a nyári táborban.
– Terveztük, hogy idén a teljes Kárpát-medencéből hívunk gyerekeket, de a koronavírus miatt ezt egyelőre jövőre halasztottuk – mondta el Márta István, majd emlékeztetett: láttak már vendégül kárpátaljai zeneiskolásokat és csángóföldi fiatalokat is.

Amire külön büszke, amivel idén gazdagodott a rendezvény, az a Be­thesda Gyermekkórház 22, komoly traumán túljutott gyermekének „befogadása” volt, akik közt akadtak cukorbetegek vagy éppen égési sérültek.

– Remélem, a Kapolcska tudta oldani a bennük lévő traumát – fogalmazott az alapító. – Érzékenyítő program volt ez, hiszen a tábor egészséges gyerekeivel közösen élték a mindennapjaikat.
Akadt még tartalmas program a sok között, például a mindössze 18 esztendős zongoristafenomén, Boros Mihály mesterkurzusa.
Márta István rámutatott: Boros Mihály nála mindössze két esztendővel fiatalabb muzsikusoknak tartott mesterkurzust, majd így folytatta:
– Már négy éve működtetjük a Kézművesek Völgyét is. A 309 lelkes Kapolcson dolgozik nemezkészítő, fafaragó, keramikus, vesszőfonó, gyertyaöntő és mézeskalács-készítő. Ezek olyan helyi értékek, amelyeket tovább tudunk örökíteni a gyerekeinknek. 1989-ben, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylettel olyan kulturális és értékvédő, -teremtő modellt hoztunk létre, ami előtte nem létezett Magyarországon. Nemcsak az általam megálmodott és létrehozott Művészetek Völgyére gondolok, de az egyéb közösségi munkáinkra is. A fesztivállal kapcsolatban az a kérdés, képes-e megtartani az önálló és egyedi arculatát, vagy belesimul a fesztiváldömpingbe?
– Mintha a Bőköz fesztivál vinné tovább a kapolcsi hagyományokat
– jegyeztem meg.
– Amikor a Zsolnay Örökségkezelő NKft ügyvezetője voltam Pécsett, akkor ismerkedtem meg az Ormánság nyugati részének falvaival. Nem akartam Kapolcsot utánozni, a kicsi, szegény, de kultúrájában gazdag helyi értékek képére formáltunk valami újat – idézte fel a Bőköz–Ormánság fesztivál kezdetét az azt is alapító Márta István, kifejtve: a kisré­giós művészeti fesztiválokon helybe viszik a kultúrát, megőrzik a helyi értékeket és lehetőséget kínálnak a befektetőknek.

A muzsikus jövőre lesz hetvenesztendős, lassanként visszavonul a fesztiválszervezésektől, s tanult mesterségét, a zeneszerzést kívánja gyakorolni.

– Az alkalmazott zenéken kívül keveset írtam, de azok közül több tananyag lett a világban, mint például az Amadinda együttesnek komponált Babaházi történet vagy a Doom A Sight – Sóhaj című vonósnégyesem. 2018-ban a Kodály Központban mutatták be Tér-Idő című kamarazenekarra, vegyes karra és szólóénekesekre írt darabomat. Tavaly pedig 12 dalomat rögzítettük CD-re Hobóval Növekszik a csapat címmel, Eörsi István verseire. Egyébként a szabadidőmben be-beindítom a kapolcsi Falumalmot, amelyet az idén hoztunk helyre, és amivel őrölni is tudunk.

Borítókép Havran Zoltán.