Letisztult, kevés díszlettel, háttérvetítésekkel, hatásos párbeszédekkel és remek szereposztással vitte színpadra Szabó K. István Szabó Magda egyik legismertebb regényét, Az ajtót a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. Tudjuk-e, mi lakozik a másik emberben? Képesek vagyunk-e felmérni, milyen hatással vagyunk a másik emberre? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a mű és az egyfelvonásos előadás is.
Szabó Magdáról azt szokták mondani, hogy a lélek, a női sorsok, az emberi kapcsolatok ismerője és elemzője. Szabó K. Istvánról pedig azt mondhatjuk, hogy érzékenyen képes a színpadon ábrázolni a regény két főszereplőjének jellemvonásait, különös kapcsolatát. Ahogy felgyúltak a fények, és besétált a színpadra az írónő és Szeredás Emerenc, a levegő egy pillanatra megfagyott, a teret az a megmagyarázhatatlan feszültség járta át, amely mindvégig szinte tapintható a darabban. Szabó K. István rendezésének középpontjában tehát az áll, hogy miként hat egymásra, s miként képes összecsiszolódni két különböző személyiségű ember. Ehhez szép lassan, a hagyma héjához hasonlóan fejti le jellemüket, lelkük titkait. „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni” – mondja a regénybeli írónő a darab elején és végén, keretet adva ezáltal a történetnek.
Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta Szabó Magda Szeredás Emerencet, aki jó asszony, csak kissé nyers a modora. Az írónő otthonába áll szolgálni annak ellenére, hogy férje (Rubold Ödön) sehogy sem jön ki vele. Aztán az együtt töltött évek során fény derül a múlt titkaira, tragédiáira, de Emerenc lakásának ajtaját senki nem lépheti át. A rejtélyes, rideg, öntörvényű asszonyt Udvaros Dorottya kitűnő érzékkel formálja meg, mondatai újra és újra felidézik a regény legsúlyosabb gondolatait sorsról, Istenről, családról. És kifejezetten jó, hogy a drámai párbeszédeket nem töri meg szünet, így mire összeillesztjük a múlt mozaikdarabkáit, kirajzolódik Emerenc személyisége. Az írónő szerepében Söptei Andrea remekel, aki Emerenc ellenpólusa. Kettejük olykor csipkelődő, olykor komor beszélgetéseit Emerenc barátai ellensúlyozzák bohókás jelenlétükkel, akiket Tóth László, Szűcs Nelli, Gidró Katalin, Bakos-Kiss Gábor, Varga József és Herczegh Péter formál meg.
A darabban feltett kérdések éppoly súlyosak és aktuálisak ma is, mint a regény megírásának idején. Szabó K. István pedig olyan lelki dimenziókat tár fel, amelyeken sokáig elmerenghetünk. Egy ajtó kinyílt, egy másik viszont örökre bezárult, s ezt megrázóan, érzékenyen tárja elénk a valamivel több mint kétórás előadás.
Az ajtót azoknak érdemes megnézni, akik meg szeretnék fejteni a titkát. Legközelebb ma este hét órától és október 25-én 15 órától lesz erre lehetőség.
