A közlés szerint az alkotót péntek hajnalban, hosszan tartó betegség után érte a halál.
Böszörményi Zsuzsa 1961. augusztus 16-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán dokumentumfilmrendezőként végzett 1991-ben. Diplomafilmje, az Egyszer volt, hol nem volt…, egy intézeti kislány és az őt magához vevő idős asszony kapcsolatának története, elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó diák-Oscart, fesztiválsikereket aratott Cannes-ban, Nyonban, Londonban.
Első nagyjátékfilmje, a Vörös Kolibri (1995) a női sorssal foglalkozik a zűrzavaros kelet-közép-európai viszonyok közepette. Ourense-ben a legjobb európai film, a kalkuttai nemzetközi filmfesztiválon a legjobb első film díját kapta. Második játékfilmje, a Mélyen őrzött titkok (2004) a 35. Magyar Filmszemlén a legjobb rendezés díját kapta, s ezt is több nemzetközi díj követte.
Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza lányaként tovább vitte szülei filmjeinek szellemiségét, a dokumentarista indíttatású társadalmi érzékenységet és a mély együttérzést a filmek hőseivel. Együtt hozták létre a BGB Film produkcióscéget, amelyben Böszörményi Zsuzsa producerként is dolgozott olyan filmekben, mint a Szökés, A mi gólyánk és a Táncrend – közölte a szövetség.
Időközben Finnországba költözött finn filmrendező férjével, Kai Salminennel, akivel együtt készítették a Hosszú utazás című dokumentumfilmet az ukrán–szlovák határral kettévágott magyarlakta falu falu, Szelmenc hányatott sorsáról. A film a 2008-as Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilm díját kapta. Utolsó dokumentumfilmje, az 580 méter a magyarországi bányászat megszűnésének személyes történetét meséli el.
Mint írják, a Filmjus Egyesület kuratóriumának tagjaként kivételes szociális érzékenységgel és megértéssel dolgozott hosszú ideje a nehéz helyzetbe került kollégák megsegítésén.
Mi köti össze Kazinczy Ferencet és az Eddát?
Kulturális kirándulás a Rákócziak vidékén.