A bejárat fölött citerák, a vitrinekben Belső-Ázsiából származó húros hangszerek láthatók. Utóbbiak hogy kerültek Kecskemétre? A nyolcvanas években több ezer, a Szovjetunió legkülönbözőbb tájairól érkezett „vendégművész” állomásozott Kecskeméten. Üzbég, tadzsik, kazah kiskatonák, akik magukkal hozták a hangszereiket – dombrát, baglamát –, majd helyi finomságokra cserélték el őket. Az indiai instrumentumok, amelyeknek zengő húrjaik vannak, felhangokra is megszólalnak. Ha bármelyik hangszert megszólaltatják, az összes húr a gyűjteményben elkezd rezegni. Az országban egyedül itt próbálható ki zsiráfzongora, álló hangversenyzongora. Levették róla az előlapot, hogy a közönség lássa, hogyan néz ki a mechanikája. A kiállított cimbalmok egyikét Schunda Vencel József, a hangszer kitalálója készítette. A tölcséres hegedű tölcsér és hegedű egyben. A vásárokban a fizető vendég felé lehetett vele fókuszálni. Itt látható az ország első tizenkét húros gitárja is. Európából, Ázsiából és Afrikából származó fúvós, ütő- és húros hangszereket is kipróbálhatnak a látogatók. Leskowsky Albert 1979-ben alapította a gyűjteményt. Sorsa Kelet-Németországban kalandos úton fonódott össze az Illés zenekarral. Együtt utazott velük, segített az együttesnek a koncertek szervezésében, s közben szabadidejében a hangszermúzeumokat és zenei könyvtárakat látogatta. Németországi útjáról komoly gyűjteménnyel, szakirodalommal és különleges hangszerekkel tért haza. Itthon elkezdte felkutatni a Kecskemét környéki tanyavilág hangszerkészítő mestereit, és gyűjteményét népi hangszerekkel, citerákkal, az 1800-as évekből származó tamburákkal, furulyákkal, tekerőlanttal, kecskedudával egészítette ki. Olyan cimbalom is látható a múzeumban – szépen felújítva –, amelyben azelőtt tyúkok költöttek. Később a kollekció történelmi hangszerekkel, zongorákkal, trombitákkal, hegedűkkel gyarapodott. Leskowsky Albert nemcsak gyűjtötte a hangszereket, de számos instrumentumot maga is feltalált. Miután 2010-ben visszavonult a gyűjtemény vezetésétől, a Leskowsky Hangszergyűjtemény Közalapítvány kuratóriuma Szilágyi Áront bízta meg a múzeum vezetésével, akinek az édesapja, Szilágyi Zoltán a világ egyik legismertebb dorombkészítője. Áron is játszik a hangszeren, koncertezik, és workshopokat tart a világ minden részén. Ő a svájci székhelyű Nemzetközi Dorombszövetség vezetője és a gyűjtemény kedvelt tárlatvezetője.
A múzeumban a csoportok és a látogatók személyre szabott, korukhoz, vérmérsékletükhöz, kedvükhöz igazodó bemutatót kapnak. Óvodásoktól a nyugdíjas csoportokig minden korosztálynak tartanak foglalkozásokat.
Ezenkívül szobakoncerteket, fesztiválokat, különleges hangszeres foglalkozásokat, világzenei koncerteket szerveznek. A nyári Kong a bongó táborban a gyerekek egy hétig érdekes hangszerekkel foglalkoznak, s a végén közös zenei produkciót hoznak létre, amihez több száz hangszer áll rendelkezésükre. Olyan művészeti táborokat is szerveznek, ahol a zene, a képzőművészet, a festészet, a dráma összekapcsolódnak. A gyűjtemény kutatási célból is látogatható, a múzeum hat munkatársa, akik angolul is tartanak vezetést, szívesen segítenek.
A gyerekeknek különleges, rendhagyó földrajz-, fizika-, angol-, történelemórákat tartanak a múzeumban. Megtudhatják, hogy az egyes történelmi koroknak melyek a jellegzetes hangszerei, honnan származik a didzseridú, miért van víz az aquaphone aljában, miként lehet a fekete ufó alakú hangszert, a hang drumot megszólaltatni vagy hogyan használták üzenetküldésre a hosszú svájci alpesi kürtöt. A gyerekek olyan tudásra tehetnek szert, amelyre az iskolákban nincs lehetőségük. A hangszerekkel való ismerkedés arra is jó alkalom, hogy bizonyos témákat más szemszögből közelítsenek meg. Rendszeresen előfordul, hogy két-három egymást nem ismerő, hangszeren nem játszó család egy időben látogat a múzeumba, majd a látogatást nagy közös zenéléssel, dobolással zárják.
A hangszerek világa, a zene kinyitja az emberek szívét.
Borítókép: A látogatók személyre szabott, korukhoz igazodó bemutatót kapnak. Fotó: Kurucz Árpád
