Kodolányi Gyula Kossuth-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Az angolszász, illetve az amerikai irodalom „közvetítője”, egyben közéleti és rendszerváltó személyiség, a Magyar Szemle főszerkesztője, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alapító tagja, Antall József miniszterelnök főtanácsadója, Kodolányi János unokaöccse és Illyés Gyula veje. Az életútinterjú, amelyet Csűrös Csilla rádiós újságíró vetett papírra egyfajta számvetés, összegzés, egy eredményekben gazdag alkotói és közéleti pálya tapasztalatairól. A mű a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Példa-kép sorozatának második köteteként jelent meg a Nap Kiadó gondozásában.
Ez a könyv nemcsak Kodolányi Gyuláról szól, hanem az elmúlt évtizedek nagyobb panorámáját is kínálja, kulcsot ad fontos eseményekhez, és az idők olyan szereplőinek megértéséhez, mint például Kodolányi János, Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Antall József és Mádl Ferenc.
Kodolányi Gyula korábban nyilatkozott könyvéről, amikor elmondta, hogy több évtizeden át vett részt a közéletben, erről sokat mesél, de a kötetben benne van a többi énje is. Benne van mint költő, de beszél életének korai epizódjairól, gyerekkoráról, ifjúkoráról, családjáról, életükről a Kádár-korszak alatt, amerikai útjairól és munkájáról Antall József mellett és sok jó pillanatról, amit azokkal csinált végig, akikkel a rendszerváltozás alatt ismerkedett meg. Ennek a néhány évtizednek a fő szólamai olvashatók a könyvben.
– Érzések, hangulatok, a korérzület, a szellemi divatok és mi, ahogyan átéltük mindezt.
Nem adattár, nem memoár, nem önéletrajz, nem tudományos forrásmunka, hanem beszélgetés. Mindenből van benne valami, olykor részletesen, más fontos viszont kimaradt.
Ez egy beszélgetőkönyv – sorolta a költő.
Az est folyamán beszélt arról, hogy a Kádár-rendszer éveiben az értelmiségi ellenállás részese volt.
Családi hagyományai, baráti kapcsolatai, angol–amerikai tájékozódás okán konzervatív alapokon álló, a nemzeti hagyományokat tisztelő és újrateremtő gondolkodó, demokrataként a pártállam ellenfele. 1988-ban az MDF alapító tagja, a magyar emigrációval és jeles nyugati értelmiségiekkel való kapcsolatai nyomán 1990-től államtitkári besorolásban Antall József külpolitikai főtanácsadója. 2000–2005 között Mádl Ferenc köztársasági elnök tanácsadója. A beszélgetés során szóba került a rendszerváltás ideje, háttere, Antal József személye, a saját sajtó hiánya és annak kiépítése. Mindezekről a könyvben is olvashatunk.
Lánczi András szerint ez a mű egy átadás, akkori gondolatainak az átadása egy művész megközelítésében.
Nem tényeket, hanem hangulatot ad át.
Gazsó L Ferenc említette, hogy a rendszerváltásról keveset tudnak az egyetemisták. Amikor szóba került Antall József neve, annyit tudtak, hogy az első szabadon választott miniszterelnök. Javasolta, hogy a miniszterelnök személyiségéről is essen szó itt az este folyamán. Kodolányi Gyula örült a felvetésnek és elmondta, hogy elképesztő hatása volt Antall Józsefnek az emberekre. Olyan erősen nem tapasztalta senkinél, mint nála, hogy mennyire fontosnak találta a válaszadást, és tudta, ha valamit mondunk, annak következménye van. Így működött a politikai életben is. Kodolányi Gyula kiemelte, hogy nagyon elismerték külföldön is, hiteles miniszterelnöknek tartották.
– Mi volt az első benyomásuk a könyvvel kapcsolatban? – tette fel a kérdést a beszélgetés végén a moderátor, melyre Gazsó L Ferenc és Lánczi András is válaszolt. Gazsó L Ferenc számára sok olyan politikai érdekességet fedett fel – és nem feltétlenül intimitást –, amelyről nem voltak információi. Többek között Illyés Gyula megítélése szempontjából számára tisztázó erejű a könyv. A másik gondolata, hogy egy alkotó, egy művészember, egy erkölcsös ember vívódása önmagával és annak vállalása ez a könyv. Lánczi András arról beszélt válaszában, hogy még kéziratban olvasta a könyvet. Kiemelte, hogy itt van egy generáció, amely szeretné elmondani, hogy mit látott az életben, hogyan élte meg, mit gondol ezekről és szeretné ezt átadni. Ez egy tanár könyve ilyen értelemben, át akarja adni mindazt, amit átélt.
Kodolányi Gyula a könyv utószavában leírta, hogy ez az életút-beszélgetés különleges alkalom volt számára.
A közéletiségre fókuszálva lehetséges volt, hogy elmondjak néhány ismeretlen részletet az elmúlt évtizedek történetéből, hogy meséljek események és döntések hátteréről, hogy megmutassam azokat a konstellációkat, amelyekben a döntések születtek, és felrajzoljam a döntéshozók, a szereplők személyiségét és indítékait, és a kort, a politikai és szellemi klímát, amelyben mindez történt.
