Countryba oltott hazafiság – Negyvenéves a Bojtorján első nagylemeze

A country sokáig az „átkos imperializmus” zenéjének számított a kádári Magyarországon, aztán szépen, lassan olvadni kezdett a jég, és a hazai zenei palettán úttörőnek számító Bojtorján negyven éve, 1981-ben megjelentethette első, Csavargódal című nagylemezét. A zenekarnak ezt megelőzően is jelentős előtörténete volt, de a hosszú várakozás végül meghozta gyümölcsét annak ellenére, hogy Erdős Péter botfülű popcézár sokáig ellenállt a kiadásnak. Ez a korong szól hazaszeretetről, családról, szerelemről, vicces élethelyzetekről, egyszóval mindenről, ami az embereket közvetlenül érinti, ezért, és a karakteres dalok miatt is lehetett sikeres, és vált aranylemezzé.

Fotó: Facebook

A Csavargódal borítója

A nagylemez zenei anyaga a Hódmezővásárhelyhez közeli, a Tisza holtágában fekvő Mártélyon készült el, ahol a többek között bendzsón és steelgitáron játszó Vörös Andor családjának hétvégi háza állt. A csónakázások során közösen megálmodott dalokhoz Horváth Attila telefonon diktálta be a szövegeket, amiket a már előzőleg kazettán megkapott zenei nyersanyagra írt. Mivel Mártélyon nem állt rendelkezésükre telefon, előre egyeztetett időpontokban mentek a postára. Rendszerint változtattak még a szövegeken, az Ahol a lusta folyó című számuk gazdasági világválságról szóló változatát például teljes egészében elvetették.

A számok szerzőségét nagyjából egyformán osztották meg egymás között, de azt azért lehet tudni, hogy a dalok többsége a Vörös Andor–Pomázi Zoltán tandem szülötte.

Érdekesség, hogy se az Ahol a lusta folyó című lemeznyitó számnak, se a lemezcímadó Csavargódalnak nincs refrénje. Az Ahol a lusta folyó a capella szólal meg a kezdetén, a refrént pedig hangszerszólók váltják ki, az amerikai népdalok mintájára. A Vigyázz magadra, fiam!-ban az ominózus „Csirkét csomagolt az útra” sor első körben nemigen nyerte el a zenekar tetszését, aztán mégis maradt, mert utalt az egyik „legmagyarosabb” szokásra, az úton evésre. A minihárfa szerepét betöltő autoharpszólóval ellátott dalban egy szólamot még Eszményi Viktória is énekelt. A Tizenhat éves egy lassú, hatnyolcados ütemben írt szám, amelynek ihletője Emmylou Harris volt. A számból végül kimaradt az a sor, hogy „ami fontos, az a pénz és a hús”, mert nem illett a dalba, ráadásul az anyagiakról sem mindenki énekelhetett akkoriban. 

Csoportkép (1982)    Fotó: Facebook

A Budapesttől Miskolcig arról szól, hogy Buchwarth László gitáros a barátnőjével egy buliban szeretett volna találkozni (a valóságban Egerben, de a szótagszám miatt Miskolc lett belőle), de úti viszontagságai miatt ez nem sikerült neki, majd másnap a vasútállomáson véletlenül összefutottak, és így utaztak vissza a fővárosba. A Mint suttogás a szélben egyetlen gitáron szólal meg, néha effektek szintjén hallani benne szintetizátort. Eredeti címe Ilyen szép lusta nap volt, de aztán a szöveg más részével együtt átíratták Horváth Attilával. A Csavargódallal kapcsolatban is lehettek volna efféle fenntartásaik, mert a Még nem tudom, hol alszom ma éjjel akár egy Piramis-féle csöveshimnusz kezdete is lehetett volna, de mégis igazi countrydal lett belőle. A zenekar hagyománya szerint Pomázi Zoltán egy éjjel, ágyából kipattanva írta a zenéjét, amelyben mindenki megmutatja, mennyire ura a húros hangszerének. 

Az Iskolamester egy rövid kis zenei scherzo, ének nélkül. Az Énekelsz egy régi nótát igazi nagy slágerré vált, az együttes tagjai pedig egy emberként mesélik, hogy amikor egy vidéki művelődési ház udvarán először előadták, a közönség először hallgatott, majd feltört az ovációjuk. Ennek oka szerintük az volt, hogy ebben a stílusban itthon még nemigen lehetett magyar nyelvű számot hallani. Az Úgy szeretném a Miska bácsi levelesládája című rádióműsor jubileumi adására készült, eredetileg Gyermekvilág címmel, de aztán nemcsak a címet, de a szöveget is megváltoztatták. Az egyik zánkai fellépésük előtt Pomázi Zoltán által az öltözőben írt Mondj el mindent!-nek az az érdekessége, hogy korábban a Hungáriának is dolgozó Révész Tamás adta a szövegét, és nagyon modern steel gitár szóló szerepel benne. A nagy példakép, az Illés is örült, amikor Az utcán is a lemezükre került. Ennek első verziója jóval népiesebb volt, mint amit végül a közönség megismerhetett. A Ha egy napon hazamegyek John Denver hatását tükrözi, és a gyerekkor és a család áll a középpontjában. A Búcsúzó Pomázi Zoltán svájci élményei alapján született, ami epilógusként is felfogható.

A bakelithez képest a 2000-ben kiadott CD-n pluszban szerepel az 1981-es táncdalfesztiválos Szerelmem volt a nagy színésznő, ami akkoriban csak kislemezen jött ki, valamint az Éjszakai rádió és a Honvágy. Előbbi a zenekarról szólt, mert amikor rendszerint későn hazaértek a koncertekről, akkor a Saarlandische Rundfunk német rádióadón hallgatták a countryzenét. A Honvágy című Terry Gilkyson-, Rich Dehr-, Frank Miller-dalt (amit Gommermann István fordított) a Magyar Rádióban betiltották, miközben a Szabad Európa Rádió sokat játszotta Boros Ida előadásában. A Bojtorján ezt a számot 1986. október 23-ra, a forradalom és szabadságharc harmincéves évfordulójára szerette volna megjelentetni, de a lehallgató bizottság politikailag veszélyesnek ítélte meg, mert az „Oly távol, messze van hazám” a disszidálókra volt vonatkoztatható. A kádári-aczéli következetlen kultúrpolitikára jellemzően azonban kislemezen már akkor is megjelenhetett.

Borítókép: Koncertezik a Bojtorján (Facebook)