Hosszú út áll mögötte, és nem csupán fizikai értelemben. Zaka Dominika a legtöbbek számára letűnt, aranykori valóságban él; egy olyan világot kerekített maga köré, amelyben az idő nem egyenesen fut tova megállíthatatlanul, hanem az örökkévalóságba merül a jelen pillanat, az itt és most teljességének megélése által. A Zselicen töltött időszak a Szőlőhegyi naplóban elevenedik meg, amely eddig elektronikus formában volt csak elérhető, most azonban az utóbbi egy év lovas útjának leírásával kibővülve jelent meg egy kötetben.
Különleges élmény várt azokra, akik ma ellátogattak az Úton című könyv bemutatójára a verőcei PipiTér Portára, ahol Zaka Dominika személyesen számolt be az elmúlt évek élményeiről és tapasztalatairól, melyek során a puszta létezés csodájával átitatottan ünnepé válik minden nap, a lét teljességének ünnepévé. Az általa választott életmód hatására megvalósult a fent és lent, a kint és bent harmóniája, az emberi teremtő lét egysége; sőt megmutatkozott az a fajta, égben köttetett szerelem is, amely nem birtokol, nem követel és nem ragaszkodik, hanem egyszerűen a feltételek és elvárások nélküli találkozásokban csodaként van jelen.
A teljes szabadság megélése azonban sok lemondással jár; az egyetlen biztos pontot, a jurtaszállást az utóbbi évben felváltotta az a fajta lovas zarándoklat, amely során minden egyes nap a teremtés bölcsességébe vetett feltétlen ősbizalom eredménye. Az Úton személyes átéléssel megírt sorai mögül egy olyan létélmény sejlik fel az olvasóban, amely saját, legmélyebb önvalójából is szól, s amelyet csak nagyon ritkán hall meg a magát feleslegességekkel, zajjal és szeméttel körülbástyázó modern ember.
A Szőlőhegyi napló megmutatja, ahogy a Zselic déli lejtőin az élet a maga ütemében zajlik a kétkezi, teremtőtevékenység által, amely nemcsak a jól végzett munka örömének érzését adja, de szakrális tartalommal is megtelik. A kötet második, Nyeregben című részében aztán a térbeli állandóság helyébe a változás állandóságának megtapasztalása lép, amely során Dominika lovával, Tamilával szeli át az országot, hogy megélje a korlátok nélküli, teljes szabadságot.
Az új életforma, a váratlan helyzetek és nehézségek eddig soha nem tapasztalt élményekkel gazdagítják őt, ugyanakkor az olvasót is, akit garantáltan magával ragad a nomád zarándoklétbe való bepillantás lehetősége, amelyben az élet nagy megélésekkel és nagy találkozásokkal kikövezett medrében áramlik szüntelenül. Nincsenek kötelességek, időpontok, az idő fogalma teljességgel meg is szűnik, a határok – mind a fizikaiak, mind pedig a belül lévők – elmosódnak, eltűnnek.
Az út nemcsak előre, de befelé is visz. A világra egy módon lehet hatni: ha az ember önmagán dolgozik és belül változik. Hiszem, hogy az egyedüli boldogulás, az egyetlen kiút a testet, lelket és szellemet nyomorító jelen társadalmi állapotból az, ha elindulunk egy belső, lelki úton, amely során óhatatlanul kialakul az igény az isteni teremtés körforgásába, őseink hitéhez, tudásához, hagyományaihoz való visszatalálás iránt, hogy végre az emberi lét valódi rendeltetése szerint teremtsünk, tisztuljunk, fényesedjünk. Így kerekedhet rend bennünk és körülöttünk egyaránt. Erre tanít saját életpéldája által Zaka Dominika is.
Borítókép: Zaka Dominika (Fotó: Szabó Csaba)
