A kétfelől gyűjthető Asterix-képregénysorozat (elindult az egyes számtól, ugyanakkor elindult visszafelé is, az utolsó kötettől, a 37-estől is) lassan összeér: már csak a 33. és a 34. kötet hiányzik. És ebben a sorozatban tényleg különleges helyet foglal el a Vissza az iskolába című könyv, amelyik 14 (!) kis történetet tartalmaz, szerzői és kiadói megjegyzésekkel fűszerezve.
Önfeledt és hatalmas kacagásokkal megrakott kalandozás ez a könyv az Asterix-birodalomban, ahová nem tud beférkőzni a külvilág: a kompakt teremtett világ ugyanis szolgál annyi (meg)tudnivalóval és örömmel, hogy erre ne is legyen szükség.
A tizennégy rövid történet a nagy történetek írásának és rajzolásának szüneteiben készült, és talán még nagyobb kreativitási szabadságot engedélyeznek a szerzőknek, mint a hosszú történetek – látszik, ahogy kiélik magukat: van olyan epizód, amelyben az olvasók leveleiben megfogalmazott elvárások szerint rajzolják meg/újra a hősöket, van, ahol a képregény születésének a történetét mesélik el vagy éppen Obelix családfáját tárják fel, esetleg a hajdani (1986-os) párizsi olimpiaszervezési jogot elnyerni igyekvő törekvést segítik néhány szupervicces képkockával. A legtöbb kiszólás pedig maga a posztmodern játék, még abban a formájában, amikor tényleg örömöt és szórakozást nyújtott, nem izzadságszagú kínlódást a hagyománnyal.
És a humor… hát az ismét pazar. Megtudjuk például, hogy a kovács Félautomatix apja még Félmanuálix névre hallgatott, láthatjuk, ahogy a kicsi, harcias francia kakas legyőzi a nagy római sast (a szó szoros értelmében is), vagy ilyen szívet gyönyörködtető beszélgetéseket olvashatunk: „Asterix: Menjünk az erdőbe vadkant választani reggelire. Obelix: Ó, igen! Imádok harmatos vadkant szedni!”
Félórányi pompás szórakozás, felüdülés, elmerülés ebben a teljes, sértetlen és egészen különleges univerzumban, amelyet Goscinny és Uderzo munkái adnak ki – viszont még a lassan teljessé váló gyűjteményen belül is különleges helyet bír a Vissza az iskolába.
R. Goscinny–A. Uderzo: Asterix – Vissza az iskolába. 32. kötet. Fordította és a jegyzeteket írta: Bayer Antal. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2021.
Borítókép: Asterix és Obelix (Forrás: Wikipédia)
