Velekei László koreográfiája sodró lendületű, látványos és fantáziával teli, a néző azon veszi észre magát, hogy eltűnik a tér és az idő, semmi más nem marad, csak a mozdulatok, a tánc, az érzékiség és a fájdalom, majd a végén a tomboló szenvedély, mely elsodor mindent.
Bátran állíthatjuk, hogy Herkovics Eszter Adria világszínvonalon és leginkább kifogyhatatlan energiával táncolja Giselle-t. Minden porcikáját áthatja az alakváltozás, Herkovics Eszter Adria tánctechnikája nemcsak igazán meggyőző, hanem előadása magával ragadó feledhetetlen élmény is egyben.
A történet arról szól, hogy Giselle megőrül, miután megtudja, hogy szerelme becsapja, mert rajta kívül egy másik lányt is szeretett, aki ráadásul még a menyasszonya is. Halála után a villik – az esküvőjük előtt elhunyt fiatal lányok szellemei – között találja magát, akik úgy állnak bosszút a csalfa férfiakon, hogy halálba táncoltatják őket. Herkovics Eszter Adria az egyfelvonásos előadás első felében a szerelmes lányt táncolja el a közönségnek, egyszerre lágy és szenvedélyes, hitelesen adja elő, ahogy egy lány teste és lelke egyre közelebb kerül egy férfihoz. Velekei László koreográfiájának elején érezhető az építkezés, látjuk, ahogy egyre jobban megnyílik a lány a férfi előtt egészen addig, amíg ki nem derül a csalfaság.
Akkor aztán bezárul a lélek, a megközelíthetetlenség falai épülnek föl egyre elutasítóbb mozdulatok révén. A balett-táncosnő akkor van igazán elemében, amikor a szenvedélyében tomboló őrült nőt éli meg a színpadon, amikor Giselle összeroppanását látjuk.
Szendrényi Éva díszletei is sokáig megmaradnak a nézők emlékezetében, nagy dobozokba zárt erdőt látunk, a női tisztaságot is szimbolizáló hófehér törzsű nyírfákkal, amelyeken fejjel lefelé lógnak a villi lányok, mozgásuk szenvedésről árulkodik, furcsa, feje tetejére állított őrült világ ez. Hamar kiderül, hogy ebben az erdőben a nők nem teremtenek, hanem pusztítanak. Másrészről meg arról is szól ez a darab, hogyha a női energia – amelynek nagyságáról a férfiaknak sokszor fogalmuk sincsen –, haraggal párosul, akkor óriási mértékű pusztítást tud okozni. Herkovics Eszter Adria táncában ekkor egyszerre van jelen a hidegvérű bosszúállás és a kétségbeesés, amely teljesen kiszolgáltatottá is teszi a lányt, amelyet aztán haraggal és erőszakossággal kompenzál. Ha egyetlen jelzővel kellene illetni Herkovics Giselle-jét, akkor nyugodtan lehet a veszélyes jelzőt használni, a táncosnő ugyanis olyan mértékig tudja színpadra csalni a nőiség energiáit, hogy szinte sistergett a levegő is. Ebben a villiket alakító balettosok igazán méltó partnerei egytől egyig, lenyűgözően lendületes táncukkal. Nem túlzás azt mondani, hogy a Győri Balett méltó a régi nagy híréhez.