Autentikus népzenék, átszűrve

Édesanyjától tanulta az éneklés csínját-bínját Kubinyi Júlia, de nagy hatással voltak rá Berecz András, Sebestyén Márta és a Muzsikás, valamint a Kalamajka Együttes felvételei is. A Junior Prima-díjas népdalénekessel többek között legújabb lemezéről, Magyarlapád népdalainak jellegzetességeiről, a közös alkotás öröméről és arról is beszélgettünk, hogyan tölti a karácsonyt.

20211201 Budapest Kubinyi Júlia népdalénekes fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

– Gyerekkorától kezdve központi helyet foglalnak el az életében a népdalok. Ha visszatekint az otthoni és iskolai évekre, milyen emlékek jönnek elő a népzenével kapcsolatban?

– Úgy nőttem fel, hogy élő zenét, népzenét hallottam délutánonként vagy esténként a nappalinkban, hiszen nagyon sokat próbált a szüleim zenekara, amelyben édesanyám hegedült, édesapám pedig nagybőgős volt. Amatőr táncegyütteseket kísértek, sokat jártak fellépni, s gyakran velük tartottam. Emellett sok népzenei lemezt is hallgattunk, és édesanyám rengeteg népdalt énekelt nekem. Tőle tanultam az éneklés csínját-bínját később zeneiskolai keretek között is. Érdekes, hogy ezekre a dalokra a mai napig emlékszem, míg a felnőttként tanult népdalok könnyebben elfelejtődnek. Bár az utóbbi időben nagyon sokféle feladat megtalál, s nem kizárólag népdalokat énekelek, mégis a népzenét tekintem igazi bázisomnak.

– Mit jelentenek önnek a népdalok?

– Természetességet, szépséget, értéket, zenei örökséget, amit szeretnék továbbadni. Számomra csodálatos, hogy a népdalok milyen egyszerűen tudnak megfogalmazni mély érzéseket. Nagyon meg tud érinteni egy-egy ének, egy-egy szöveg. A népdalok éneklése pedig felszabadultságot ad, s bízom benne, hogy általam másokhoz is eljut mondanivalójuk. 

– Az évszázadok alatt mennyit változott az üzenetük?

– Az életkörülményeink egészen mások, ám az üzenetük ma is érvényes. Talán nem pont ugyanazt jelenti ma egy népdal, mint a régi időkben, de a bennük kifejeződő érzelmek nem változnak. Épp úgy megérintenek bennünket. A kihívás abban van, hogy miként szólítjuk meg vele a mai embereket.

– Mely előadóktól tanult a legtöbbet?

– Fábián Éva, a Kalamajka Együttes, Sebestyén Márta és a Muzsikás, Berecz András felvételein nevelkedtem. Nagy hatással volt rám például, amikor életemben először találkoztam Pál István dudás pásztoremberrel. Teljesen magával ragadott az egész lényéből áradó hitelessége. Hasonló élmény volt először élőben hallani a Szászcsávási Zenekart Salgótarjánban egy fesztiválon. Mint korábban mondtam, rengeteget tanultam édesanyámtól. És sokat köszönhetek Herczku Ágnesnek is, aki az Állami Népi Együttes műsoraiba hívott helyettesíteni. Rengeteg hasznos dolgot tanultam tőle a táncos műsorokban való közreműködésről, ami kicsit másfajta jelenlétet kíván, mint a koncerten való éneklés.

Fotó: Teknős Miklós

– Az első Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorban ismerte meg a közönség 2012-ben. A népszerűségen kívül mit adott a verseny?

– A Fölszállott a pávában kitűnő csapat vett körül mind a versenytársak, mind a műsorban szakmai partnerként közreműködő Hagyományok Háza és a televíziós stáb részéről. A tehetségkutató előtt többnyire együttesekben énekeltem, de ezúttal szólistaként kellett bemutatkoznom, s bevallom, jókora izgalom volt bennem. Egy szóló produkcióra más lelkülettel készül az ember. A műsornak köszönhetően viszont sokkal magabiztosabb lettem szólistaként is. Sok lehetőséget nyitott meg számomra a műsor és számos zenész barátot szereztem, akikkel azóta is dolgozom.

– Egy interjúban azt mondta, hogy a szólista szerepkör kevésbé ambicionálja, inkább zenésztársakkal szeret együtt dolgozni. Miért alakult ez így?

– Mivel nem tartom magam frontembernek, biztonságot ad, ha olyan kooperatív csapattal, zenésztársakkal dolgozhatok együtt, akikkel egyet gondolunk a zenéről, ismerjük egymás erősségeit, előnyös tulajdonságait. Szívesen működök közre vendégként különböző formációk műsoraiban. Élvezem, ha együtt ötletelünk, akár más műfajban tevékenykedő művészekkel közelítjük a zenénket vagy épp közös pontokat keresünk. Szeretek közösen alkotni. És nem utolsósorban nagyon sokat tanulok az ilyen munkák alkalmával.

– Szólólemezét 2015-ben adta ki Magam járom címmel, 2018-ban a Rustico formációval készített albumot, s nemrég jelent meg a Kubinyi Júlia Autentico Örökül Magyarlapádról című lemeze. Mennyire tükrözi ez a három lemez a népzenei ízlését?

– Mindhárom lemezt nagyon magaménak érzem annak ellenére, hogy egészen különbözőek, s egy-egy időszakot zárnak le. Vagy pont hogy új lehetőségeket nyitnak. A Magam járom című lemez volt az első bemutatkozó albumom, amelyen több tájegység autentikus népzenéje hallható. A Rustico ehhez képest kissé formabontó, mert nem hagyományos hangszerelésben énekelek különféle tájegységekből származó népdalokat: cimbalom és fúvós hangszerek szólnak az ének mellett Szokolay Dongó Balázs és Zimber Ferenc zenészek közreműködésével. Míg a legújabb lemezre kizárólag egyetlen erdélyi magyar falu, Magyarlapád énekei és hangszeres zenéje került fel. Népzenei körökben nem ismeretlenek a magyarlapádi énekek és táncok, ám erre az albumra azokból a zenékből válogattunk, amelyek kevésbé vannak a köztudatban.

Kutatómunkát igényelt a zenei anyag megalkotása, de minden pillanatát élveztem. A kilenc zenei összeállítás között hallhatunk táncdallamokat, keserveseket. Arra törekedtünk, hogy ezt a zenei világot átszűrjük magunkon, összeállításokba rendezzük, ezáltal egy izgalmas és változatos lemez- és koncertanyag jöjjön létre.

– Hogyan találtak rá az erdélyi magyar település népdalaira?

– Szerencsére Magyarlapádon sok-sok aktív táncos és zenész él, idősek és fiatalok egyaránt, akik rendszeres vendégei sok népzenei eseménynek Budapesten is. Nekem csupán néhány lapádi ének volt a repertoáromon, amelyeket hangfelvételekről ismertem. A pandémiás időszak elején énektanító videókkal jelentkeztünk a Fonó Budai Zeneházból, s ekkor kezdtem kicsit jobban a magyarlapádi énekek után kutatni. Zenésztársaim, Nyitra Tamás, Danhauser Pál és Lelkes András pedig sokat jártak Magyarlapádon és környékén, személyes kapcsolatuk a helyiekkel egészen mélyre nyúlik. 

– Különösen szép a magyarlapádi énekek szövege. De mitől jellegzetesek még?

– Az egész Maros–Küküllő-vidék zenéje lendületes, magával ragadó, a lapádi zenekari megszólalás pedig egészen archaikus. Énekelt dallamai könnyen megjegyezhetők, hiszen sorismétlő énekek. Sajátossága, hogy ugyanarra a dallamra sokféle szöveget énekelnek vagy épp fordítva. A lemezanyag összeállításakor kihívást jelentett a sok-sok szövegvariáns közül tematikusan válogatni. A számomra legkedvesebbek és legkifejezőbbek kerültek végül a lemezre.

– Az éneklés mellett más, a népzenéhez kötődő feladatokat is ellát. Hogyan tudja összeegyeztetni az énekesi pályáját a Fonó Budai Zeneház népzenei művészeti vezetésével, valamint az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő tiszteletbeli nagykövetségével járó teendőkkel?

– Egészen más szerepben, mégis ugyanazért dolgozom: a hagyományos magyar népzenei kulturális értékeket képviselem, és ennek az örökségnek a helyét keresem a mai világban koncertszervezőként, énekes előadóként, vagy akár az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő tiszteletbeli nagyköveteként. Az említett feladatok, területek összehangolása olykor valóban kihívást jelent, de igyekszem szétválasztani a teendőket.

– Érdekes, hogy nem zenei vonalon, hanem tájépítészként diplomázott, s ezt a végzettséget most a PajtaKult projekt során tudja hasznosítani. Mit gondol a programról?

– Építészeti örökségek, régi, kihasználatlan pajtaépületek után kutatunk vidéken, s ezeket igyekszünk hálózattá formálni, közösségi, kulturális eseményekkel megtölteni. Ezeknek az épületeknek az újrahasznosításával, újraértelmezésével lényegében hasonló feladatot végzünk, mint amit az imént a hagyományos magyar népzenei kultúrával kapcsolatban megfogalmaztam.

– Térjünk rá a karácsonyra! Hogyan tölti az ünnepeket?

– Az adventi időszakban a sűrű tennivalók és koncertek közepette igyekszem az ünnepre hangolódni. Ebben segítenek az ünnepi koncertjeim, és az ezekre való felkészülés is. A karácsony minden évben hasonlóan telik, szentestére hazalátogatok a családomhoz Salgótarjánba. Az ünnepi menü nálunk hagyományosan túrós lepény fokhagymával, gombás káposzta és valamilyen halétel. A szentestét szűk családi körben töltjük, aztán meglátogatjuk a rokonságot.

– És melyik karácsonyi ének hangzik el a leggyakrabban a koncertjein?

–  Szinte minden karácsonyi hangversenyen eléneklem a Karácsony estéjén című palócföldi éneket, ami egy jókívánsággal kezdődik: Karácsony estéjén / Szépen vigadjonak / Első órájába / Békével jussonak / Békével jussonak / Valahány e háznak / Lakosai vannak / Az Isten áldása / Teríjjen magukra / Teríjjen magukra.

– Milyen tervekkel kezd neki az új évnek?

– Bízom benne, hogy jövőre sokfelé bemutathatjuk az Örökül Magyarlapádról című lemezt. Tervben van már több vidéki helyszín, köztük Veszprém megye, a Jászság és a Felvidék is. Emellett azokkal a formációkkal, akikkel aktívan együtt dolgozok, szeretném tovább bővíteni a repertoárunkat, hogy még színesebb koncertekkel örvendeztessük meg a közönséget.

Borítókép: Kubinyi Júlia népdalénekes (Fotó: Teknős Miklós)