Autentikus népzenék, átszűrve

Édesanyjától tanulta az éneklés csínját-bínját Kubinyi Júlia, de nagy hatással voltak rá Berecz András, Sebestyén Márta és a Muzsikás, valamint a Kalamajka Együttes felvételei is. A Junior Prima-díjas népdalénekessel többek között legújabb lemezéről, Magyarlapád népdalainak jellegzetességeiről, a közös alkotás öröméről és arról is beszélgettünk, hogyan tölti a karácsonyt.

20211201 Budapest Kubinyi Júlia népdalénekes fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

Fotó: Teknős Miklós

– Az első Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorban ismerte meg a közönség 2012-ben. A népszerűségen kívül mit adott a verseny?

– A Fölszállott a pávában kitűnő csapat vett körül mind a versenytársak, mind a műsorban szakmai partnerként közreműködő Hagyományok Háza és a televíziós stáb részéről. A tehetségkutató előtt többnyire együttesekben énekeltem, de ezúttal szólistaként kellett bemutatkoznom, s bevallom, jókora izgalom volt bennem. Egy szóló produkcióra más lelkülettel készül az ember. A műsornak köszönhetően viszont sokkal magabiztosabb lettem szólistaként is. Sok lehetőséget nyitott meg számomra a műsor és számos zenész barátot szereztem, akikkel azóta is dolgozom.

– Egy interjúban azt mondta, hogy a szólista szerepkör kevésbé ambicionálja, inkább zenésztársakkal szeret együtt dolgozni. Miért alakult ez így?

– Mivel nem tartom magam frontembernek, biztonságot ad, ha olyan kooperatív csapattal, zenésztársakkal dolgozhatok együtt, akikkel egyet gondolunk a zenéről, ismerjük egymás erősségeit, előnyös tulajdonságait. Szívesen működök közre vendégként különböző formációk műsoraiban. Élvezem, ha együtt ötletelünk, akár más műfajban tevékenykedő művészekkel közelítjük a zenénket vagy épp közös pontokat keresünk. Szeretek közösen alkotni. És nem utolsósorban nagyon sokat tanulok az ilyen munkák alkalmával.

– Szólólemezét 2015-ben adta ki Magam járom címmel, 2018-ban a Rustico formációval készített albumot, s nemrég jelent meg a Kubinyi Júlia Autentico Örökül Magyarlapádról című lemeze. Mennyire tükrözi ez a három lemez a népzenei ízlését?

– Mindhárom lemezt nagyon magaménak érzem annak ellenére, hogy egészen különbözőek, s egy-egy időszakot zárnak le. Vagy pont hogy új lehetőségeket nyitnak. A Magam járom című lemez volt az első bemutatkozó albumom, amelyen több tájegység autentikus népzenéje hallható. A Rustico ehhez képest kissé formabontó, mert nem hagyományos hangszerelésben énekelek különféle tájegységekből származó népdalokat: cimbalom és fúvós hangszerek szólnak az ének mellett Szokolay Dongó Balázs és Zimber Ferenc zenészek közreműködésével. Míg a legújabb lemezre kizárólag egyetlen erdélyi magyar falu, Magyarlapád énekei és hangszeres zenéje került fel. Népzenei körökben nem ismeretlenek a magyarlapádi énekek és táncok, ám erre az albumra azokból a zenékből válogattunk, amelyek kevésbé vannak a köztudatban.

Kutatómunkát igényelt a zenei anyag megalkotása, de minden pillanatát élveztem. A kilenc zenei összeállítás között hallhatunk táncdallamokat, keserveseket. Arra törekedtünk, hogy ezt a zenei világot átszűrjük magunkon, összeállításokba rendezzük, ezáltal egy izgalmas és változatos lemez- és koncertanyag jöjjön létre.

– Hogyan találtak rá az erdélyi magyar település népdalaira?

– Szerencsére Magyarlapádon sok-sok aktív táncos és zenész él, idősek és fiatalok egyaránt, akik rendszeres vendégei sok népzenei eseménynek Budapesten is. Nekem csupán néhány lapádi ének volt a repertoáromon, amelyeket hangfelvételekről ismertem. A pandémiás időszak elején énektanító videókkal jelentkeztünk a Fonó Budai Zeneházból, s ekkor kezdtem kicsit jobban a magyarlapádi énekek után kutatni. Zenésztársaim, Nyitra Tamás, Danhauser Pál és Lelkes András pedig sokat jártak Magyarlapádon és környékén, személyes kapcsolatuk a helyiekkel egészen mélyre nyúlik. 

– Különösen szép a magyarlapádi énekek szövege. De mitől jellegzetesek még?

– Az egész Maros–Küküllő-vidék zenéje lendületes, magával ragadó, a lapádi zenekari megszólalás pedig egészen archaikus. Énekelt dallamai könnyen megjegyezhetők, hiszen sorismétlő énekek. Sajátossága, hogy ugyanarra a dallamra sokféle szöveget énekelnek vagy épp fordítva. A lemezanyag összeállításakor kihívást jelentett a sok-sok szövegvariáns közül tematikusan válogatni. A számomra legkedvesebbek és legkifejezőbbek kerültek végül a lemezre.

– Az éneklés mellett más, a népzenéhez kötődő feladatokat is ellát. Hogyan tudja összeegyeztetni az énekesi pályáját a Fonó Budai Zeneház népzenei művészeti vezetésével, valamint az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő tiszteletbeli nagykövetségével járó teendőkkel?

– Egészen más szerepben, mégis ugyanazért dolgozom: a hagyományos magyar népzenei kulturális értékeket képviselem, és ennek az örökségnek a helyét keresem a mai világban koncertszervezőként, énekes előadóként, vagy akár az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő tiszteletbeli nagyköveteként. Az említett feladatok, területek összehangolása olykor valóban kihívást jelent, de igyekszem szétválasztani a teendőket.

– Érdekes, hogy nem zenei vonalon, hanem tájépítészként diplomázott, s ezt a végzettséget most a PajtaKult projekt során tudja hasznosítani. Mit gondol a programról?

– Építészeti örökségek, régi, kihasználatlan pajtaépületek után kutatunk vidéken, s ezeket igyekszünk hálózattá formálni, közösségi, kulturális eseményekkel megtölteni. Ezeknek az épületeknek az újrahasznosításával, újraértelmezésével lényegében hasonló feladatot végzünk, mint amit az imént a hagyományos magyar népzenei kultúrával kapcsolatban megfogalmaztam.

– Térjünk rá a karácsonyra! Hogyan tölti az ünnepeket?

– Az adventi időszakban a sűrű tennivalók és koncertek közepette igyekszem az ünnepre hangolódni. Ebben segítenek az ünnepi koncertjeim, és az ezekre való felkészülés is. A karácsony minden évben hasonlóan telik, szentestére hazalátogatok a családomhoz Salgótarjánba. Az ünnepi menü nálunk hagyományosan túrós lepény fokhagymával, gombás káposzta és valamilyen halétel. A szentestét szűk családi körben töltjük, aztán meglátogatjuk a rokonságot.

– És melyik karácsonyi ének hangzik el a leggyakrabban a koncertjein?

–  Szinte minden karácsonyi hangversenyen eléneklem a Karácsony estéjén című palócföldi éneket, ami egy jókívánsággal kezdődik: Karácsony estéjén / Szépen vigadjonak / Első órájába / Békével jussonak / Békével jussonak / Valahány e háznak / Lakosai vannak / Az Isten áldása / Teríjjen magukra / Teríjjen magukra.

– Milyen tervekkel kezd neki az új évnek?

– Bízom benne, hogy jövőre sokfelé bemutathatjuk az Örökül Magyarlapádról című lemezt. Tervben van már több vidéki helyszín, köztük Veszprém megye, a Jászság és a Felvidék is. Emellett azokkal a formációkkal, akikkel aktívan együtt dolgozok, szeretném tovább bővíteni a repertoárunkat, hogy még színesebb koncertekkel örvendeztessük meg a közönséget.

Borítókép: Kubinyi Júlia népdalénekes (Fotó: Teknős Miklós)