Gyereknyelven beszélnek

Nagy öröm, hogy készült végre egy olyan élő szereplős magyar ifjúsági film, amelyre nyugodt szívvel el lehet vinni a gyerekeket, mert nem éri őket agymosás. Az El a kezekkel a Papámtól! egy színvonalasra sikeredett zenés mozi, amit a gyerekek igazán tudnak majd szeretni, és nem csak azért, mert gyereknyelven beszélnek benne a szereplők.

Dobó Kata és Gulyás Buda alkotása a néhány perces ajánlójuk alapján igencsak hasonlított Tim Burton különleges világához, ami némi aggodalomra adott okot, mert lehet szeretni Tim Burton képi világát, de másolni minek. Ám a moziban már egyáltalán nem jutott senkinek az eszébe Tim Burton és az ő képi világa. Az alkotóknak sikerült egyedi világot és hangulatot megálmodniuk. Kifejezetten tetszett, hogy a varázslatok több mint a fele nem filmes trükk, hanem valódi bűvészmutatvány. Dobó Katát dicséri, hogy a gyerekek hitelesen mozognak és beszélnek a történetben, amelyben szépen épül fel a klasszikus mesedramaturgia. Ráadásul temérdek olyan tréfát és viccet is tartalmaz a film, amely a gyerekeknek szól, és amelyet aztán később, a film vetítése után tudnak is mondogatni. De nemcsak a gyerekszínészek játszanak jól ebben a moziban, hanem a felnőttek is. Annyira jó volt látni, hogy semmiből nincsen túl sok. A rossz például nem túlságosan gonosz, manapság ugyanis nagyon divatos, hogy a gonosz annyira megátalkodott, hogy el is veszti a hitelét. Itt nem ez történik, és a jó figurák se erőltetetten jók.

Dobó Kata és Gulyás Buda alkotása valószínűleg azért lett egy igazán színvonalas, szórakoztatva nevelő ifjúsági mozi, mert a kiskamaszok színes, dinamikus, fergetegesen forgatagos képi világát úgy hozták be ebbe a klasszikus mesébe, hogy bár az alkotók megfelelnek a kor kívánalmainak, de nem adták fel az elveiket.

Borítókép: Jelenet a filmből (InterCom)