A Fővárosi Nagycirkusz Csillagtánc című, év végéig látható előadásának kerettörténetében időről időre megjelennek az adventi gyertyák, és lángra kapnak szép sorjában, ahogy azokat hétről hétre meggyújtjuk vasárnaponként. Méghozzá úgy, hogy a cirkusz tánckarának egy-egy táncosa megjelenik a gyertyát szimbolizáló oszlopon, és úgy mozog, ahogyan a tűz is táncol, ha meggyújtunk egy gyertyát. Az adventi elmélyülést, a karácsonyi ünnepekre való hangolódást egy valódi, Európában egyedülálló harangjáték is segíti, amelyet Kárászy Szilvia zongoraművész, zeneszerző hangszerkészítő mesterekkel alkottatott meg. A tizenhat fém harangocskát fém kalapácsok szólaltatják meg, amiket egy elektromos zongora szabályoz és vezényel. Formabontó kísérletről van szó a Fővárosi Nagycirkuszban, de ez egyáltalán nem meglepő, hiszen egész évben temérdek alkalommal láthatott a nagyérdemű közönség formabontó megoldásokat.
Az előadás konferansziéja sok megközelítésben beszél a csillagokról, amelyek nemcsak utat mutatnak az embernek, hanem jelentős hatással is vannak az életünkre. De persze megjelenik a földhözragadtabb megközelítés is az előadás során, hiszen a cirkuszművészetnek is vannak csillagai. Nem is kevés. A Csillagtánc című előadásban a hagyományos cirkuszművészet produkcióit láthatjuk, többségében orosz cirkuszművészek előadásában. Láthatunk szaltókkal, átfordulásokkal fűszerezett lengőtrapéz attrakciót, kínai rúdon tornázva táncoló romantikát, de lélegzetelállító a lírai levegőkarika-szám is, ezt biztonsági kötél nélkül hajtják végre, táncolva a nézők idegszálain is egyúttal. Merész mutatványuk a férfi és nő között lévő összetörhetetlen, bizalmon, egyenlőségen és szerelmen alapuló kapcsolatot is megidézi, de ami a legfontosabb, hogy akkor működik bármi is, ha megvan a két nem között az egyensúly. Mindezt a cirkuszművészet nagyon szépen képes plasztikussá tenni.
Egy igazi hagyományos cirkuszi műsorban nem maradhat el a biciklis mutatvány sem. Esetünkben egy csehországi cirkuszi dinasztia ötödik generációs tagja több mint egy tucat kereket egymás fölé helyezve keresi az egyensúlyát, amelyet miután megtalál, mindenki ámulatára el is indul, szürreálisan magasan tekerve az egymáshoz láncolt kerekeken. Aztán vannak, akik óriási golyókon egyensúlyoznak, és a fesztiváldíjas diaboló mutatvány is pörög rendesen a manézsban. A hagyományos cirkusz világában elengedhetetlen, hogy nemcsak az ember mutatja be, hogyan képes a leglehetetlenebb helyeken és helyzetekben megtalálni az egyensúlyát, hanem azt is láthatja a közönség, hogy erre az állatok is képesek. Persze minden állatokkal foglalkozó idomár hangsúlyozza, hogy az állatok idomítása nem büntetések, hanem jutalmazások révén jön létre, a Csillagtánc produkcióban fellépő százéves orosz cirkuszi dinasztia – amelynek minden nemzedéke állatok idomításával foglalkozott – legfiatalabb tagja le is írta a cirkuszi műsor tájékoztató füzetében, hogy a fellépő állatok és gazdáik boldog harmóniában élnek és dolgoznak egymással. A produkcióban tehát kisebb és nagyobb kutyákat láthatnak a nézők, és nemcsak a gyerekek adtak hangot ámulatuknak az előadás során produkcióikat látva, hanem a felnőttek is igencsak elcsodálkoztak, mi mindenre képes egy-egy okosabb és ügyesebb négylábú.
Ám kétségkívül az egyik leglátványosabb mutatványnak ígérkezett, amikor a férfi egy hét méter magas fémrudat tartva teret adott annak, hogy a nő lélegzetelállítóan szép és veszélyes mutatványok révén ejtse ámulatba a nagyérdemű közönséget a rúd tetején. A legharmonikusabb pillanat pedig az volt, amikor a cirkusz legügyesebb és legmerészebb csillagai, a négy adventi gyertya tánca mellett együtt örültek a földből kiemelkedő karácsonyfa alatt annak, hogy a szeretet ünnepére való várakozás során sikerült melegséget varázsolni a produkció egészével a nézők szívébe. A Fővárosi Nagycirkuszban ugyanis sikerült megidézni a karácsony szellemét.
Borítókép: Egy merész mutatvány az előadásból (Fotó: Fővárosi Nagycirkusz)
