– Már javában zajlik a Recirquel történetének a leghosszabb turnéja Franciaországban. Milyen tapasztalatokkal tért haza december elején?
– A Recirquel Magyarország egyik legkeresettebb kulturális exportcikkévé vált az elmúlt években, a legtöbb, külföldön játszott produkció a társulathoz köthető. Sokatmondó, hogy Franciaországban, az újcirkusz hazájában jelenleg nincs egyetlen olyan társulat sem, amely annyit turnézna az elkövetkezendő időszakban, mint a Recirquel. Eredetileg hatvan előadásunk lett volna, ami a pandémia miatt csökkent negyvenhétre. Franciaország majdnem összes nemzeti színházában fellépünk, ami komoly kulturális jelenlétnek számít. Ezúttal két dél-francia nagyszínházba látogattam el, s meglepő volt látni, hogy egy kortárs cirkuszi előadásra este összegyűlt nyolcszáz ember. A My Land kimondottan mély, kontemplatív darab, ami az ember és az anyaföld közötti örök kapcsolatot állítja középpontba és jeleníti meg egy illúziókkal teli térben. Az előadások végén hat-hét perces álló taps fogadta a művészeket, a nézők pedig arról számoltak be, hogy a darab összekapcsolta őket saját hazájukkal.
– A francia Nemzeti Színház Szövetségének meghívására a My Land egész Franciaországot bejárja. Hogyan vezetett az út idáig?
– Az avignoni fesztiválon az összes francia nemzeti színház igazgatója megnézte a My Landet 2019 nyarán, s annyira nagy hatással volt rájuk mindaz, amit láttak, hogy azt mondták, ezt a produkciót be kell mutatnunk országszerte. Ezt követte a francia Nemzeti Színházak Szövetségének felkérése, s idén novemberben elkezdődött a turné, ami egészen jövő márciusig tart.
– Miért ukrán artistaművészek szerepelnek a My Landben?
– A FINA vizes világbajnokság záróeseményén együtt dolgoztam néhány ukrán artistával, s megfogott az a tüzes szenvedély, ami a mozgásukból áradt. Ezt látva kíváncsi voltam, hogy az önkifejezést képesek-e beemelni a cirkuszművészetükbe, a káprázaton túl képesek-e mesélni. Úgyhogy egy castingot követően heten bekerültek a társulatba, amely egyébként többségében magyar művészekből áll.
– Úgy tudom, hogy az artistákat táncművészetre, a táncosokat artistaművészetre tanítják. Létezik erre külön képzés?
– Mivel az elmúlt tíz évben csúcsára ért a cirque danse műfaj, ezért idén elindítottuk kétéves képzésünket fiatal tánc- és artistaművészeknek. A program szakmai vezetője Kristóf Krisztián, aki a Fővárosi Nagycirkusz művészeti vezetőjeként dolgozott éveken át, míg a képzést három művészünk: Horváth Zita, Illés Renátó és Zsíros Gábor vezeti.
– Elmondaná, hogyan jött létre a cirque danse műfaj?
– A Non solus című előadásunkkal született meg ez az új műfaj, ami a cirkuszművészetet ötvözi a klasszikus és kortárs tánccal. Joe Melillo, a Brooklyn Academy of Music intendánsa hívta fel a figyelmemet arra, hogy valami egészen újat hoztunk létre. Amikor megnézte a Non solust, azt mondta, hogy ez nem újcirkusz, ez más irányzat.
– Míg Franciaországban a My Land, addig itthon a Kristály című téli mese hódítja meg a közönséget. A felújított előadást a Müpa Sátorban lehet megtekinteni január 9-ig. Miért különleges a Kristály?
– Nemcsak a Kristályra, hanem minden darabunkra igaz, hogy folyamatosan fejlesztjük, csiszoljuk őket. Tanulunk, és mindig megújulunk, ez a két dolog nagyon fontos ahhoz, hogy valami rendkívülit hozzunk létre, és ez az, ami miatt a Recirquel sikeres a nemzetközi porondon. A Kristály igazi családi mese, aminek különlegeségét az adja, hogy egy olyan téli varázsvilágban játszódik, mintha Narniában járnánk. Jól sikerült darabról van szó, hiszen negyedik évada játsszuk. Ebből egy évadot az online térben közvetített a Müpa, amit mintegy húsz-huszonötezren láttak.
– Jövőre lesz tízéves a Recirquel, a jubileum alkalmából milyen előadással kápráztatják el a nézőket?
– Az Ima című darabunkkal szeretnénk kifejezni köszönetünket az elmúlt tíz évért. Két-három éve fogalmazódott meg bennem ennek az előadásnak az ötlete, ami egy igazán izgalmas kísérlet arra, hogy találkozzunk a valós énünkkel. Az Ima különlegessége a rendkívüli térélmény lesz: egy hatalmas installációba érkeznek majd meg a nézők, s egy univerzumbeli utazáson vehetnek részt, ahol mindenki szabadon gondolkodhat arról, hogy mit jelent számára a hit. Emellett a közönség a feltöltődés és megnyugvás tiszta formáját is megélheti. A próbák már elkezdődtek, s izgatottan várjuk, hogy jövő tavasszal a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Heteken, a Müpa mellett felállított sátorban bemutassuk a darabot.
– Egy-egy produkció megszületéséhez mi ad inspirációt?
– A természetközeliség adja számomra a legnagyobb töltődést, ihletet. Ezért szeretek olyan helyekre elutazni a világban, ahol ezt a fajta megnyugvást megtalálom. Emellett fontos, hogy bele tudjak helyezkedni egy mozgásművész gondolatvilágába, mert sokszor olyan mozgásformák kivitelezésén dolgozunk, amik nagyon veszélyesek, s tudni kell határokat szabni. Letisztult gondolatokra van szükség ahhoz, hogy olyat mutassunk, ami új és izgalmas, hiszen manapság hatalmas a nézők figyelméért folytatott verseny.
– Ebben a nagy versenyben merre tart a társulat?
– Tíz év kemény és megfeszített munkája van mögöttünk. A társulatot további immerzív színházi előadások létrehozása foglalkoztatja, az, hogy milyen, ha a közönség beleolvad az előadásba. Ebből a nézők már kaphattak némi ízelítőt a Kristály című produkciónk által, s ezt a vonalat visszük tovább az Ima című előadásunkban is. Fontos küldetésünk továbbá, hogy ne csak Budapesten, hanem az egész országban megismerjék a Recirquelt.
Borítókép: Vági Bence, a a Recirquel cirkuszi társulat alapítója és művészeti vezetője (Foó: Mirkó István)
