– Már javában zajlik a Recirquel történetének a leghosszabb turnéja Franciaországban. Milyen tapasztalatokkal tért haza december elején?
– A Recirquel Magyarország egyik legkeresettebb kulturális exportcikkévé vált az elmúlt években, a legtöbb, külföldön játszott produkció a társulathoz köthető. Sokatmondó, hogy Franciaországban, az újcirkusz hazájában jelenleg nincs egyetlen olyan társulat sem, amely annyit turnézna az elkövetkezendő időszakban, mint a Recirquel. Eredetileg hatvan előadásunk lett volna, ami a pandémia miatt csökkent negyvenhétre. Franciaország majdnem összes nemzeti színházában fellépünk, ami komoly kulturális jelenlétnek számít. Ezúttal két dél-francia nagyszínházba látogattam el, s meglepő volt látni, hogy egy kortárs cirkuszi előadásra este összegyűlt nyolcszáz ember. A My Land kimondottan mély, kontemplatív darab, ami az ember és az anyaföld közötti örök kapcsolatot állítja középpontba és jeleníti meg egy illúziókkal teli térben. Az előadások végén hat-hét perces álló taps fogadta a művészeket, a nézők pedig arról számoltak be, hogy a darab összekapcsolta őket saját hazájukkal.
– A francia Nemzeti Színház Szövetségének meghívására a My Land egész Franciaországot bejárja. Hogyan vezetett az út idáig?
– Az avignoni fesztiválon az összes francia nemzeti színház igazgatója megnézte a My Landet 2019 nyarán, s annyira nagy hatással volt rájuk mindaz, amit láttak, hogy azt mondták, ezt a produkciót be kell mutatnunk országszerte. Ezt követte a francia Nemzeti Színházak Szövetségének felkérése, s idén novemberben elkezdődött a turné, ami egészen jövő márciusig tart.
– Miért ukrán artistaművészek szerepelnek a My Landben?
– A FINA vizes világbajnokság záróeseményén együtt dolgoztam néhány ukrán artistával, s megfogott az a tüzes szenvedély, ami a mozgásukból áradt. Ezt látva kíváncsi voltam, hogy az önkifejezést képesek-e beemelni a cirkuszművészetükbe, a káprázaton túl képesek-e mesélni. Úgyhogy egy castingot követően heten bekerültek a társulatba, amely egyébként többségében magyar művészekből áll.