A regény egy öttagú család életét követi a szenteste előtti napoktól kezdve, és főszereplője a középső gyerek, az ötödik osztályba járó Emma, aki a többiekkel együtt nagyon szeretné, ha az idei karácsony jól sikerülne (legalábbis jobban, mint az egy évvel korábbi), ezért mindent gondosan megtervez, ám egy apró malőr – pénzt ad egy koldusnak, de amikor figyelmeztetik, hogy úgyis italra költi, visszakéri tőle, majd emiatt lelkiismeret-furdalása lesz, és a csorba kiköszörülésére tett kísérletei eléggé kizökkentik a gondosan megtervezett utolsó hét és utolsó napok történéseit, de a végén minden jóra fordul, ahogy egy karácsonyi történethez illik – kisiklatja, pontosabban másik vágányra tereli a megtervezett napokat.
Ami a történetet igazán különlegessé teszi, az nem más, mint – maradván az amerikai és filmes párhuzamnál – az olvasók számára kedvesen ismerős közeg: „Ebben az évben szenteste péntekre esett. Anya és Apa morogtak is, hogy így hivatalosan semmi pluszszabadnap nem jár. Szerencsére Anyának megengedte a főnöke, hogy kivegyen pár napot a két ünnep között, így a rokonlátogatásra is jut majd idő. Apa pedig még advent első vasárnapján megígérte, hogy huszadikától már nem jár kliensekhez, csak a készülődésben segít.” Valamint a gyermeki észjárás teljes és kikacsintásmentes, tökéletesen hiteles ábrázolása (ez leginkább a pénzt visszakérő, majd lelkiismereti válságba jutó Emma tépelődésében érhető tetten, de az ilyen részletek is jól illusztrálják): „Bencének (az ötéves kisöcsnek) tátva maradt a szája. Emma pedig lelki szemeivel látta, ahogy öccse képzeletében megjelenik a Hatalmas Angyali Ajándékraktár, végtelen hosszú polcaival, ezerszer ezernyi csodálatos játékkal, amelyek között ajándékokat cipelő, sietős angyalok röpködnek oda-vissza. Egy pillanatra szeretett volna ő is ötéves lenni, és mindezt elhinni.”
Őszinte, hiteles és – a szó jó értelmében véve – egyszerű gyerekkönyv ez, amit jó olvasni; egyedül talán ott bicsaklik meg kicsit a hazai irodalmi hagyományhoz képest (és itt lesz a legamerikaibb), amikor a szegény kolduscsalád egymással való, családon belüli viszonyait éppolyan kedélyes keretek között ábrázolja, mint a polgári családi viszonyokat, éppen csak a díszlet más – viszont ezt is nyomban kelet-európaisítja a szerző, amikor már-már groteszk tökéllyel mutatja be a koldus kunyhójába bevonuló polgári család idegenkedését, óvatoskodását, kosztól és fertőzésektől való félelmét: „– Én csak azt nem értem, hogyan lehet ilyen bűzben élni? – kérdezte Lili. – Biztos nem így akarják… – mondta Apa. – Hallottad, hogy volt rendes lakásuk, de a hitel és a válság elvitte. Azt hitték, csak ideiglenesen jönnek ide. – És már négy éve itt vannak – mondta Anya, miközben elkapta Bence kitárt kezét, és gyorsan lefertőtlenítette.”
Kedves, szép és megindító történet a Karácsonyi kitérő, amit jó végigolvasni, akár egy szuszra is: a hibátlan mondatok, a kerek történet, a tanulság, az emelkedettség és az ünnepi átitatódás egyaránt garantált.
Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő. Szabó-Nyulász Melinda illusztrációival. Móra Kiadó, Budapest, 2021.
Borítókép: Zágoni Balázs író, filmkritikus, szerkesztő (Fotó: Mészáros Péter)
