Mint Pacskovszky József rendező a közleményben kiemelte, megpróbáltak kicsit francia újhullámos lendülettel egy szerethető, játékos, ugyanakkor a mélyből fel-fel csillanó drámát készíteni. Bizonyos változtatásokat is beiktattak ehhez, például az eredeti színműben lévő öt szereplő helyett a tévéfilmben több mint tíz jelenik meg.
„Megpróbáltuk megteremteni a főhősök környezetét. Cecíliának lesz barátnője, Sándornak szeretője, a professzornak plátói viszonya. Igyekeztünk életszerű, de kiindulási pontként is érdekes helyzetekből indítani a sztorit. Pincér, taxisofőr, kalauz, bárónő a vonaton – mind-mind lenyomatot hordoznak, sorsokat villantanak föl az adott korból. A hőseinket a körülöttük felvillanó karakterekhez való viszonyuk is jellemzi. Esendővé tettük őket, nem akarunk ítélkezni. Az a fajta elnéző irónia ez, amit én nagyon szeretek filmben megjeleníteni. A Woody Allen-utat követjük, nem a tragédia felé visszük a filmet, a drámát a vígjáték elemeivel próbáljuk ötvözni" - hangsúlyozta.
A történetet a századelőről áthelyezték a 1930-as évekbe. A rendező szerint a nők emancipációja ekkor már nagyobb teret kapott, hitelesebbnek tűnik, hogy Cecília a kezébe veszi sorsát.” „Akkor indult be a jazzkorszak, úgy döntöttünk, Sándornak legyen jazzklubja, izgalmas világot ad ez a környezet. A zeneszerző ehhez igazodva Bacsó Kristóf jazz-zenész volt” – tette hozzá.
Látványban is magával ragadó a film, mozgalmas stílusra, sok steady-camre lehet számítani. Több vizuális rétege van, szerepelnek benne archív felvételek az 1930-as évek Budapestjéről – az autóknak, vonatbelsőknek, tereknek, ruháknak van egyfajta jó értelembe vett romantikája, de ugyanakkor már modernek. A filmbe beillesztett stock videókat CGI-jal alakították át a korszaknak megfelelően és olyan trükköket is alkalmaztak, amelyek a meseszerűséget erősítik – emelték ki a közleményben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!