időjárás 25°C Evelin, Fülöp 2022. május 26.
logo
Megjelent Rozgics-Kiss Anita Jurtamesék az erdő alól című második könyve

Az élet ott kezdődik, ahol az aszfaltos út véget ér

Zana Diána
2022.01.23. 20:15 2022.01.25. 09:35
Az élet ott kezdődik, ahol az aszfaltos út véget ér

Őseink hite szerint a legsötétebb éjszaka után, a téli napfordulón zárul be az évkör, majd a fény újjászületésével, fokozatosan kibomlik a természet, s az évkerék újabb fordulatot vesz. Ez az élet folyamatos megújulásának köre; Molnár V. József szavaival élve a minden dolog forgandóssága. A kerek isteni rend megélése a természettel együtt élő ember létélménye. Az istenmezejei jurtásokról szóló második könyv, a Rozgics család ősztől nyár végéig tartó újabb történetei is erről a kerekségről mesélnek, amely nemcsak a jurta formájában, hanem leginkább az ott élők lelkiségben köszön vissza. 

„Újra találkozunk” – kezdi Rozgics-Kiss Anita Jurtamesék az erdő alól című második könyvét, mellyel megsejteti az egész kötet hangvételét, azt a közvetlen, könnyed párbeszédet, amely tulajdonképpen közte és az olvasó közt jön létre azáltal, hogy jó háziasszonyként a család életébe enged betekintést, és az esetlegesen felmerülő kérdésekre is rögtön választ ad tapasztalatai vagy éppen a nyílt napokon elhangzottak alapján. Ez azonban nem a sokak által megszokott élet, ahogy a Családmesék egy jurtából című könyve kapcsán megírtuk, a Rozgics házaspár négy gyermekükkel egy jurtában lakik az erdőben. Saját maguk termelik, gyűjtik és állítják elő mindazt, amire szükségük van, összhangban az élővilággal, távol mindattól, amit ma civilizációnak nevezünk. 

Az előző találkozás óta sok víz lefolyt a jurta melletti kis patakon, a Táltos Csoda Kerek Erdő lakói cseperednek, a családfő – akit a könyvek lapjairól Apácskának ismerhetünk – keze munkája nyomán pedig egyre gyarapodik az erdei otthon: saját gabona terem, amelyből házi, kovászos kenyér sül, a palánták walipiniben, földbe süllyesztett melegágyban nevelkednek, amely a gazda neve után walipalinak keresztelődött. Rozgics-Kiss Anita pedig – akire jómagam a természet Boldogasszonyaként gondolok – még inkább kiteljesedett ebben a szerepkörben, amelynek persze nem csupán a romantikus oldalát tárja az olvasó elé.

A természet továbbra is kihívások garmadával árasztja el, érleli, tanítja őket, akik az élő példát szolgáltatják arra, hogy lehet összhangban élni a földdel és az élővilággal. 

Mindehhez persze le kell vetkőzni az egót, az akaratot, azt a látszólagos tudást, amely azt mondatja az emberrel, hogy mindenhez jobban ért, mint ahogy az a természetben működik. Agócs József néhai erdőmérnök szerint az a baj a világgal, hogy a rosszat akarjuk egyre jobban csinálni, azonban ha a jót próbálnánk meg végre, akár rosszul is működtetni, abból mindenképpen jó születne. Az élelmiszeripar huszonkétezer-féle vegyszerrel operál, a gyógyszerlobbi, valamint a médiamanipuláció és félelemkeltés nyomán pedig egyre betegebbé válik a társadalom fizikai és lelki szinten egyaránt. A látszólagos kényelem és a fogyasztói társadalom azonban nagy úr, az öntudatra eszmélés legnagyobb akadályai.

Rozgics-Kiss Anita Budapesten dolgozó kommunikációs szakemberként, férje pedig mérnökként vonult ki, így valósították meg a saját földi paradicsomukat, ahol a határidőket nem a főnök, hanem a Nap járása és az időjárás szabja meg, ahol az ünnepek és a szokások a saját benső világuk külső megnyilvánulásaivá válnak, ahol a csodák mindennaposak, mert megtanulták más szemmel nézni az őket körülvevő világot. Hála nekik – és sok más hasonlóan gondolkodónak –, már egyre többen látják, hogy „a valódi élet ott kezdődik, ahol az aszfaltos út véget ér”.

Fotó: Rozgics-Kiss Anita

A Rábaközben megőrzött ősi magyar bölcselet, a Yotengrit szerint a nők Boldogasszonytól megkapták az úgynevezett őssejtést, amelyet ma leginkább intuíciónak nevezünk. Ennek köszönhetően az asszonyok jobban képesek kapcsolódni lelkükkel Földanyához és a magasabb dimenziókhoz. Rozgics-Kiss Anita mindezt a jurta felépítésének bemutatása közben, a falat alkotó keregén keresztül mutatja be, amelyet a kirgizek a nők jelképének tartanak. Az oldalbordára is hasonlító lécek terpeszben álló, az ég felé nyúló alakot vesznek fel.

S ha belegondolunk, valóban ilyen az igazi asszony, így áll biztos lábakkal a földön, és így tud mindenki támasza lenni

– írja. A jurta kerekségében a férfi és női minőség, az ég és a föld is egyesül. Valóban a nők azok, akikben hamarabb bekövetkezik az ébredés, akikben felizzik az őssejtés, és minden porcikájukat átjárja az anyatermészethez való visszatalálás vágya. 

Azokhoz a nőkhöz, anyákhoz, asszonyokhoz, akik már érzik a hívást, Rozgics-Kiss Anita a következőképpen szól:

A bensőnkbe van írva, hogy csakúgy, ahogyan mi gondoskodunk családunkról, a Jóisten is gondot visel ránk, segít, hogy a bennünk lévő otthont a külvilágban is megteremtsük. Minden belőlünk indul, asszonyokból, a mi dolgunk, hogy összekössük az eget a földdel, a láthatót a láthatatlannal, formába öntsük azt, ami leszületni készül.

A feladatunk csupán annyi, hogy elvessük a magot, és várjunk, hogy a gondolat a társunkban is megérjen, és

nem lankadni, nem csüggedni, folyvást csak hinni, hogy a víz minden nappal mossa, formálja a partot. Elkezdeni úgy cselekedni, mintha már ott volnánk, mintha már azt az életet élnénk, és a külvilág le fogja követni a bensőnket. 

Rozgics-Kiss Anita könyveit a [email protected] címen lehet megrendelni. 

Borítókép: Nyílt napokon pillanthatunk be a jurtában élő család életébe (Facebook)