Rozgics-Kiss Anita Budapesten dolgozó kommunikációs szakemberként, férje pedig mérnökként vonult ki, így valósították meg a saját földi paradicsomukat, ahol a határidőket nem a főnök, hanem a Nap járása és az időjárás szabja meg, ahol az ünnepek és a szokások a saját benső világuk külső megnyilvánulásaivá válnak, ahol a csodák mindennaposak, mert megtanulták más szemmel nézni az őket körülvevő világot. Hála nekik – és sok más hasonlóan gondolkodónak –, már egyre többen látják, hogy „a valódi élet ott kezdődik, ahol az aszfaltos út véget ér”.
A Rábaközben megőrzött ősi magyar bölcselet, a Yotengrit szerint a nők Boldogasszonytól megkapták az úgynevezett őssejtést, amelyet ma leginkább intuíciónak nevezünk. Ennek köszönhetően az asszonyok jobban képesek kapcsolódni lelkükkel Földanyához és a magasabb dimenziókhoz. Rozgics-Kiss Anita mindezt a jurta felépítésének bemutatása közben, a falat alkotó keregén keresztül mutatja be, amelyet a kirgizek a nők jelképének tartanak. Az oldalbordára is hasonlító lécek terpeszben álló, az ég felé nyúló alakot vesznek fel.
S ha belegondolunk, valóban ilyen az igazi asszony, így áll biztos lábakkal a földön, és így tud mindenki támasza lenni
– írja. A jurta kerekségében a férfi és női minőség, az ég és a föld is egyesül. Valóban a nők azok, akikben hamarabb bekövetkezik az ébredés, akikben felizzik az őssejtés, és minden porcikájukat átjárja az anyatermészethez való visszatalálás vágya.
Azokhoz a nőkhöz, anyákhoz, asszonyokhoz, akik már érzik a hívást, Rozgics-Kiss Anita a következőképpen szól:
A bensőnkbe van írva, hogy csakúgy, ahogyan mi gondoskodunk családunkról, a Jóisten is gondot visel ránk, segít, hogy a bennünk lévő otthont a külvilágban is megteremtsük. Minden belőlünk indul, asszonyokból, a mi dolgunk, hogy összekössük az eget a földdel, a láthatót a láthatatlannal, formába öntsük azt, ami leszületni készül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!