Leonce, Léna és az akarnokság

Kemény kritikával él, de mégis szeretetteljesen közeledik a fiatalok problémáihoz a Kecskeméti Nemzeti Színház Ruszt József Stúdiószínházában Kovács Lehel első kőszínházi rendezése, a Leonce és Léna. A felnőttvilág pedig jól teszi, ha harag helyett inkább kineveti őket, mert komolyan venni itt semmit nem lehet.

2022. 01. 13. 6:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Hartai Petra Léna szerepében                  Fotó: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

A kecskeméti előadás kegyetlenül kigúnyolja egyrészt azt, hogy a fiatal hatalmat akar magának, de persze aztán fogalma nincsen arról, mit kezdjen vele, mindenesetre látjuk a fiatalság diktatúráját, az önzőség univerzális rémképét. A darab azt is kigúnyolja, ami amúgy is korunk egyik legnevetségesebb lázadása, hogy a fiatal akár meg is házasodik, csak a fiút nevezzük lánynak, a lányt fiúnak, mindenki hordja a másik nem ruháját, és akkor bizony végre minden másként van, mint ahogy volt. De aztán persze az is igaz, hogy így se fog változni semmi, mert a férfi nővel, a nő férfival érzi magát a legjobban, unalom ellen pedig a legjobb orvosság a szerelem, a házasság, a családalapítás, mert akkor az embernek lesz dolga, feladata, missziója.

Leonce szerepében Szemenyei Jánost láthatjuk, aki olyan fiatalos és őrült hévvel létezik a színpadon, hogy a nézővel elhiteti, itt minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Mindenki jól ismeri ezt az érzést, aki kamasz gyereket nevelt valaha. Lénát Hartai Petra játssza, aki szintén a végletek között mozog, látjuk őt felszabadultan komédiázni, romantikusan egyesülni a természettel, és hisztériázni is persze. Gyuriska János remek ellenpontja a hisztérikus Leonce-nak, benne láthatja a néző, hogy talán van még remény a normalitásra is, Jankovics Anna pedig jól hozza korunk kisemberét, a dajkát, akiben mindig rejlik valami tehetség, ilyen feledhetetlen pillanat, amikor a színésznő énekel. Csapó Virág és Hegedűs Zoltán pedig megmutatják azt a rémálmot, amelyet a fiatal a világról alkot képzeletében, amelyben persze ő maga van a középpontban. Apa- és anyafigurák ők. A kecskeméti színdarab szerint tehát jól tesszük, ha harag helyett inkább kinevetjük ezt az egészet, mert komolyan venni nem lehet.

Borítókép: Jankovics Anna, Hartai Petra és Gyuriska János a Leonce és Léna egyik jelenetében (Fotó: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.