Minden embert hív a sorsa

Karády Anna feltárta a helyi nemesi családok múltját, tanulmányozta a tihanyi apátság forrásait.

Karády Anna Iró 20220209 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Egy hideg januári kirándulós nappal és egy hóba fagyott rózsacsokorral kezdődött, mára sikerlistás lett az első kötetes szerző, Karády Anna regénytrilógiájának eddig megjelent két része, A füredi lány és A füredi földesúr.

Műfaját tekintve romantikus történelmi regény egy kis csavarral, ugyanis a főszereplő 2020-ból egyszer csak 1763-ban találja magát.  

Az időutazás tényét azonban annyira a háttérbe szorítja a cselekmény, illetve olyan magától értetődővé válik a nagyszerű írói megoldásoknak köszönhetően, hogy még a magamfajta elavult, hagyományos irodalmat kedvelő olvasó számára is olybá tűnik, teljesen természetes velejárója az életnek. Ugyanakkor mégis ez adja a többletet, ami miatt A füredi lány sorozat kiemelkedik a klasszikus történelmi regények sorából. A hangsúly viszont azon van, hogy egy XXI. századi értékrend alapján nevelkedett nő hogyan illeszkedik be a XVIII. század feudális társadalmába, és miként szeret bele a környék legtehetősebb nemesi családjának ifjú sarjába, aki korát megelőző – mondhatni felvilágosult – gondolkodó, de persze csak 1763-hoz képest.

Nemes Oroszy Mihály és a XXI. századi jogász, Almássy Anna szerelmének története bontakozik ki a könyvek lapjain, ugyanakkor betekintést kapunk a korabeli Füred helytörténetébe, az akkori társadalom jogviszonyaiba, a hűbéri rendszer gyakorlatába, a jobbágyság helyzetébe. 

Karády Anna gördülékeny, élvezetes, bájos, olykor humoros stílusban mutatja be a kort és a kor emberét az öltözettől kezdve az étkezésen keresztül a legváltozatosabb szokásokig. Éppen annyira informatív, hogy az még könnyen emészthetően beágyazódjon a szerelmi történet alakulásának izgalmába, ami bőven hordoz magában váratlan helyzeteket és az áthidalhatatlannak tűnő különbségekből fakadó problémákat.

– Egy januári nap volt, amikor kirándultunk a Koloska-völgyben. Hó volt, hideg és szélcsend – kezd mesélni a szerző, mikor arról kérdezem, miként született meg benne a történet; nekem pedig különös déjà vu érzésem támad, mintha Almássy Anna eltűnésének körülményeit hallanám a regényből.

– Találtam egy hóba fagyott rózsacsokrot – folytatja –, és elgondolkodtam, hogy ki tehette ide az erdőbe, ­miért és kinek, ez indította el bennem az eseményeket.

Mit mondhatnék, ilyen az, amikor a női lélek romantikájához a női elme kifinomult kreativitása társul. Mindez persze korántsem elég egy korszak hiteles bemutatásához, Karády Anna alapos helytörténeti és néprajzi kutatásokat végzett, feltárta a helyi nemesi családok múltját, tanulmányozta a tihanyi apátság forrásait.

– Szentül hiszem, hogy annak a helynek különleges aurája van – mondja a regényfolyamban időkapuként megjelenő Koloska-völgyről, amelynek egyik forrása az 1763-as Arács Posványosába juttatja a főszereplőt, aki sok mindenben hasonlít alkotójára.

– Egy kicsit bátrabb, erősebb, mint én 

– jegyzi meg nevetve a szerző, akin – saját bevallása szerint – valószínűleg eluralkodott volna a pánikhangulat, ha vele történnek meg a fiktív események. A regénybeli Annát önmaga legjobb verziójának tekinti, már ami a túlélési és alkalmazkodási képességeket illeti. Úgy véli, csak abból adhatunk, amink van, de éppen ezért érdekes egy regény, hiszen minden szereplője az írót tükrözi. Azt is elárulja, hogy Katicában sokszor jobban megtalálta önmagát, mint Almássy Annában, ami számomra nem is annyira meglepő, hiszen bár csak egy fél órája ismertem meg, mégis érzem a lényéből áradó természetes kedvességet és közvetlenséget, amely a regény legszerethetőbb karakterét, a falu bábáját, gyógyító asszonyát is áthatja.

Ahogyan azt sem gondolta volna korábban, hogy megbújik valahol benne egy ilyen történet, arra sem számított, hogy ekkora sikere lesz az első szépirodalmi munkájának, de – mint mondja – minden embert hív a sorsa, őt is ekképpen hívta a hely, a Koloska-völgy, ahonnan egy egész világ született újra tollából. 

És ami a folytatást illeti: A füredi gyermek júniusban kerül a könyvesboltok polcaira. Már a füredi földesúr utolsó oldalain fellebben a fátyol Oroszy Mihály tervéről, miszerint a következő alkalommal bizony elkíséri feleségét a XXI. századi Füredre, az írótól megtudtuk azonban, hogy csak a cselekmény fele játszódik a jelenben, hiszen mégiscsak a XVIII. század hangulata adja a történet varázsát. Mindenesetre izgatottan várjuk, mihez kezd majd a földesúr az általunk ismert jelenkorban; az autópályák, a repülőjáratok, az internet, az űrtechnológia és persze a női egyenjogúság világában. A füredi lány sorozat pedig csak a kezdet volt. A történelmi regény mint műfaj marad, az időutazás megy, a romantikus szál mérséklődik Karády Anna terveiben. S mikor arról faggatom, lehetséges-e, hogy a mozivásznakon is találkozunk majd a könyvbéli szerelmespárral, egy sejtelmes mosoly a válasz.

Borítókép: Karády Anna (Fotó: Bach Máté)