Tisztelet nélkül nem megy

Míg Európában a 60-as évek végén lecsengőben volt az új hullámok kora, Amerikában éppen ellenkezőleg: ekkor kezdett megerősödni. Megjelent egy új nemzedék, amely teljesen másként készített filmeket. Francis Ford Coppola ­1972-es (hazánkban tíz évvel később bemutatott), A keresztapa című remekműve az Új-Hollywoodnak elkeresztelt stílusirányzat kiemelkedő művészfilmje volt. Az ötven éve készült alkotás – amelynek digitálisan felújított verziója február 10-től egy hétig látható a Cinema MOM-ban – hamar kultuszfilm lett.

A film nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy a férfiak keménysége semmi szín alatt nem vezethet a nők bántalmazásához.

Mindjárt a kezdő képsorokban azt láthatjuk, hogy egy apa igaz­ságot kér Don Corleonétól, mivel lányát bántalmazták. Ám a legnagyobb hangsúly a nők feltétel nélküli tisztelete terén abban a jelenetben a legkézzelfoghatóbb, amikor Sonny (James Caan) kegyetlenül elveri a húgát (Talia Shire) bántalmazó sógorát. A keresztapa tehát nemcsak egy dramaturgiai szempontokból tökéletesen felépített művészi értékű gengszterfilm, hanem igazi óda a tiszteletről.

Egy család ugyanis akkor tud csak tökéletesen működni, ha maximálisan tisztelik egymást a benne élők.

A gyerekek tisztelik a szüleiket, a fiatalabbak az idősebbeket, a férfiak pedig a nőket, ezért a nők is tisztelni fogják a férfiakat.

Eltelt ötven esztendő, és az, amitől Coppola félt, hogy megszűnik az egymás iránti tisztelet, bekövetkezett. Itt az idő, hogy újranézzük a filmet.

Borítókép: A Corleone család fejét Marlon Brando játssza (Fotó: Pannonia Entertainment)