Újra le kell menni kutyába

Nagy örömmel konstatálhatja a rockzenét szerető hazai közönség, hogy végre teljeskörűen restaurálták és digitalizálták a Szomjas György által rendezett kultuszfilmet, a Kopaszkutyát, amelyben a Hobo Blues Band tagjai és Schuster Lóránt viszik a főszerepet. A Nemzeti Filmintézet Filmarchívum és Filmlabor Igazgatóságainak együttműködésében véghezvitt munkálat immáron lehetővé teszi, hogy emberi léptékkel számolva örök időkre megmutassák azt az 1981-es filmet, ami oly sok vihart kavart a kádári időkben.

Ezáltal a rajongók jól jártak, megnézhettek egy olyan filmet, ami róluk szólt, olyan zenészek tolmácsolásában, akik nagyrészt – Hobót leszámítva – közülük jöttek. Velük együtt énekelhették: „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája!” Valódi, hamisítatlan kelet-közép-európai karriertörténet ez, megspékelve egy kis zenészek közötti vetélkedéssel, a menedzserhiány okozta problémákkal, a kapcsolati tőke építésének nehézségeivel és a siker hajszolásával. A filmről az ominózus gyűlésen a pártpotentátok egy része kétségbeesve állapította meg, hogy a zenészeket méltatlan körülmények között ábrázolják, többek között a lopás és a trágár beszéd verte ki náluk a biztosítékot, de mégis egyfajta szelepszerepet szántak a Kopaszkutyának. Ha már ott volt a csövesek problémája, akkor azon túlmenően, hogy a KISZ reformszárnya is foglalkozott velük, adtak nekik egy filmet. 

Erdős Péter botfülű popcézár azonban nem hagyta annyiban a dolgot, addig járt utána, amíg elérte, hogy a filmet ne a budapesti Corvin moziban mutassák be, mondván, hogy  a külvárosi srácok szétverik a berendezést. Így került Szolnokra az ősbemutató, a négynapos Országos Ifjúsági Filmnapok keretében láthatta először a nagyközönség, akik bár ezen a rendezvényen sok filmet láthattak, de ezek között mindössze négy volt az újdonság, s közülük is kiemelkedett a Kopaszkutya. Ha pedig már úgyis ott volt az a rengeteg fiatal, csaptak nekik egy fergeteges koncertet, még a kordonok csövei is meghajoltak a tömeg nyomásától, miközben Hobo arra biztatta a jelenlévőket, hogy vegyék fel magnóra a koncertet, mert úgysem hallhatják majd lemezen ezeket a számokat. Az énekes-szövegíró jól ráérzett a lényegre, valóban nem látott napvilágot a Kádár-rendszerben a Kopaszkutya című nagylemez, holott ez lett volna a Hobo Blues Band második albuma. Hobo taktikai érzékét dicséri ugyanakkor, hogy néhányat ezek közül a számok közül – Tetovált lány, Enyém, tied, miénk – el tudott helyezni a következő lemezükön, majd miután nagy nehezen liberalizálódott a lemezkiadás, 1988-ban a Ring kiadónál a Tiltott gyümölcs című lemezen lehetett hallani még többet a film zeneszámai közül. De a komplett filmzene már csak 1993-ban, bőven a rendszerváltás után jelenhetett meg. Az idő azonban a zenészeket igazolta, a Kopaszkutya című film és zenéje ma is töretlen népszerűségnek örvend, és ami érdekes, hogy nemcsak abban a korosztályban, amelynek a tagjai a nyolcvanas évek elején voltak fiatalok, hanem a későbbi fiatalok között is. Valahogy sikerült beszüremkednie ezeknek a daloknak az újabb és újabb fiatal generációk tudatába. Ez pedig csak úgy sikerülhetett, hogy minden új felnövő nemzedéknek nyújt valamit, amit csak a legjobbak tudnak: a szabadság élményének katarzisát.

Borítókép: Schuster Lóránt és Hobo a filmben (Fotó: Pannonia Entertainment )