Elhunyt Bucz Hunor, a Térszínház alapítója, rendezője, vezetője, író, költő. Majdnem 80 évéből (június 13-án töltötte volna be) 53-at a Térszínháznak adott. Színészeknek, nézőknek.
1969-ben versszínpadként indította együttesét a csepeli Munkásotthonban. S mert nem a szocialista szellem szószólóinak rímeiből állította össze az esteket, oratóriumokat, 1972-ben kiadták az útjukat. Megkezdődött a Térszínház vándorlása, előbb a MOM, majd az újpesti Derkovits ifjúsági klub fogadta be a társulatot, amely ez utóbbi helyen már amatőr színházként működött. Mint ilyen mutatták be elsőként, azaz ősbemutatóként Weöres Sándor Kétfejű fenevadját 1983-ban.
Három évre rá ismét szedték a sátorfájukat, s Óbudára, a Zichy-kastélyba költöztek, ám még nem a végleges játszóhelyükre, amelyet 1990 őszén foglalhattak el, ahol a mai napig működnek, a múzeumi szárnyban – a kiállítási téren átkelve közelíthető meg a színházterem.
Nem kizárólag a jól felszerelt játszóhely miatt, de azért is fontos a dátum, mert a politikait megelőző, színházi rendszerváltás okán – amikortól pályázati úton nevezik ki a teátrumok vezetőit, valamint a működési költségeket szintén pályázati úton osztják szét – úgynevezett független, avagy alternatív színház lettek. Vagy miként Bucz Hunor mondta: pályázati színház. Ezen forma tervezhető működést biztosított, ami pedig magas színvonalú előadásokat eredményezett. Így válhattak az 1997–98-as évad legjobb alternatív együttesévé.
A Térszínház az alternatív társulatok közt szinte az egyetlen nem liberális szellemiségű alkotóműhely. Elég megnézni, milyen ősbemutatókat vittek színre, amelyek nélkül bizony szegényebb lenne a hazai színjátszás. Vörösmarty Mihály: A bujdosók, Hegedős László: Rongylabda, Csurka István: Írószövetségek harca, Határ Győző: A ravatal, Páskándi Géza: Kalauz nélkül.
Éveken keresztül jártak egy óvodába gyermekeink, mi pedig néhány sarokra laktunk egymástól, így hetente többször találkoztunk náluk vagy nálunk. Hunor egyszer evett naponta. Este, ha nem volt bent a színházban, de akkor igen bőségesen. Miként felesége mondta: mint az indiánok, elraktározza a szervezete. Vacsora után előkerült a vörösbor, vagy a konyak, s a hegedű.
Bizony, igazi reneszánsz ember volt. Így az sem csoda, hogy a muzsikálás mellett írt is. Színházelméleti munkákat, prózát, verset. Búcsúzzunk tőle egyik saját költeményével:
Ébrenléted előtt / Hallottad / Születésed előtt / Hallottad / Fogantatásod előtt / Hallottad / Minden életek előtt / Hallottad / A teremtés előtt / Hallottad / és ez a hang zeng / Kegyelmes Istenem / mindannyiunkban.
Borítókép: Bucz Hunor (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
