Ugyanakkor jó érzékkel nyúlt bele a zeneileg kevésbé igényes, ám a szélesebb közönségigény kielégítését szolgáló mulatós zenék, mint a 3 + 2 zenekar terjesztési folyamatába is, amellyel – az amerikai Warner Brothers kiadó nyomdokain – az értékes, fajsúlyos, ám forráshiányos magyar zenei produkciókat támogatta. A rendszerváltozást követő vadkapitalista durva viszonyok a Protont is próbára tették, ahogy Enyedi Ernő aposztrofálta: a kilencvenes évek elején beköszöntő gátlástalan, szabályozatlan gazdasági berendezkedés, a kilátástalan küzdelmek az Erdős Péterrel megélt nem túlzottan kellemes szocialista rendszert is képesek voltak felülmúlni, amelyek az egészségét is kikezdték. Mindezek ellenére az egyre jobban terjedő magnetofonkazetta-hamisításokra reagálva létrehozta a ma is létező Magyar Hanglemezgyártók Szövetségét (Mahasz), amelyből végül éppen az ötletadó-alapítót zárták ki koholt, hamisítási vádak alapján.
A kétezres évek elejétől a digitális technika térnyerése következtében egyre inkább terjedő illegális lemezmásolások a legtöbb kiadó sorsát megpecsételték:
– Elkeseredéssel gondoltam arra, ha az embereket kielégíti, hogy a torrentoldalakról illegálisan letöltik a zenét, majd a tartalmat filctollal ráírva írható CD-re másolják, akkor nincs értelme folytatni – elevenítette fel Enyedi Ernő a húsz évvel korábbi történéseket, majd hozzáfűzte:
– Bízom benne, hogy előbb-utóbb eljön az igazság pillanata, hogy az emberek az eredeti, fizikai hanghordozót értéknek tekintsék.
Az egyre inkább szűkülő lemezpiac kikényszerítette a korábbi kiadói gyakorlattal való szakítást; a Proton ráállt az etnozenék terjesztésére, amelyből négy esztendő leforgása alatt, az ínséges idők ellenére is negyvenezer darabot forgalmaztak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!