más is elment szerencsét próbálni, / de senki se járt úgy, mint te, / miért fordítottál végleg hátat a földnek, / miért hagytad széthullani a családot, / miért nem sikerült neked semmi, / miért nem igyekeztél jobban, / nem értettél semmihez, vagy hiányzott belőled a kitartás, az erő,/ nem akartál semmit vagy túl nagyot, / kedved szegte valami idő előtt, / elpuhított a városi életmód, a kényelem, a szórakozás, / megelégelted, elfáradtál, / vagy a körülmények is közrejátszottak, / miért nem találta apám helyét a világban, / miért fogtam én tollat, / mi okozta, hogy így elfajzottunk, / miért áldozott le hadunk napja?
A kötetből nemcsak Szajla és lakóinak történetét, földrajzát, helyi jellegzetességeit, a család több generációjának örömeit és főleg bánatát ismerjük meg, hanem a korabeli falusi világ minden oldalát, a háborúk, majd a téeszesítés rettenetét, az újrakezdés s hazaköltözés reménytelenségét, és a leszármazott utódnak az idő múlásával egyre kétségbeesettebb válaszkeresését, amely az állítások helyett is gyakran csak kérdez, és ebből bontakozik ki a narratíva. És talán sehol ilyen kristálytiszta, fegyelmezett fájdalommal és… szépséggel nincs szó az elmúlásról, mint Oravecz Imre verseiben.
Az írástudó utód valós és maga kreálta családi története irdatlan, iszonyatos és felemelő felelősségének dokumentálása a Halászóember, egy olyan feladat megoldásának leírása, amelybe kisebb tehetségű és tudású, hiányosabb vagy sekélyesebb érzelmű szerző bele is pusztulna, annak megfelelni nem tudna – Oravecz Imre fájdalmas és fenséges méltósággal, szép komolysággal és elegáns, mégsem távolságtartó, hanem olvasói-immanens gyötrelemmel oldja meg az emlékezés és az elmúlásra való felkészülés embertelen, mégis egyetlen emberi feladatát. Újra és újra kell olvasni ezt a könyvet, egészen addig, ameddig velünk is megtörténik:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!