Egzotikus Budapest

Filmcsillagokat, ünnepelt sztárokat, de még az angol trónörököst is Budapestre vonzotta a város éjszakai életének híre a két világháború közti időszakban, amikor a hétköznapokra is rányomta bélyegét a luxus és a csillogás. A megváltozott életmódhoz sajátos ízlésvilág, az art deco párosult, amely egy erőtől duzzadó, érzéki világot tükrözött. Ezt a korszakot mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938) című kiállítása.

Art deco plakátkiállítás MNG Fotó: Gurzó K. Enikő

Az első világháború előtti orfeumkultúrát a budapesti újságok évekig temették. Volt is okuk rá, hiszen a látványos mulatságok helyett ekkoriban már kártyabarlangok és pincekabarék jellemezték a pesti éjszakai életet. Ám 1931-ben új korszak kezdődött: a Nagymező utcában megnyitotta kapuit a Moulin Rouge és vele szemben az Arizona, a kor két ikonikus luxusmulatója.

A lokálok közönsége a középrétegtől a legelőkelőbb körökig ért, és kiegészült a városba látogató turistákkal. A nyugati vendégek számára olcsónak és egzotikusnak számított a budapesti éjszaka. Ennek sikeréhez az is hozzájárult, hogy Hitler hatalomra jutása után a legendás berlini kultúrát felszámolták. 

A mulatók híre vonzóvá tette Budapestet, annak ellenére, hogy ez nem tartozott szorosan a város hivatalos idegenforgalmi imázsához. Hollywoodi sztárokat, gazdag előkelőségeket, de még az angol trónörököst, a későbbi VIII. Edwardot is Budapestre vonzotta a város éjszakai életének híre.

Minderről a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Art deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938) című időszaki kiállításán tájékozódhat az érdeklődő, aki a remek kurátori koncepciónak (Bakos Katalin, Katona Anikó) és a kiváló rendezésnek (kurátor: Katona Anikó, tervezés: Albert Ádám, Lepsényi Imre) köszönhetően észrevétlenül merülhet bele az 1920–30-as évek nagyvárosainak világába, amelyek az idő előrehaladtával egyre többféle lehetőséget biztosítottak a szórakozásra. 

A tárlat szerint a korszak egyik leghíresebb mintaadó tánckórusa az angol Tiller-görlök voltak, akik 1923-tól hódították meg a kontinenst. London, Berlin és Bécs után 1927 decemberében Budapesten is felléptek. A Forum Filmszínházban bemutatott, Paris királynője című film színpadi részeiben 12-en táncoltak közülük. Az eseményhez Réz Diamant Tibor készített plakátot. Ennek forrása az a Színházi Életben megjelent fotó lehetett, amelyen négy görl áll színpadi pózba merevedve, magasba lendített karral és lábbal. Réz Diamant azonban átírta a jelenetet a plakátnak megfelelő figyelemfelkeltő nyelvezetre. A lányokat derékban elvágta, száznyolcvan fokban megfordította, és tollas cilinderüket félig a szemükre húzta. Ilyen felállásban dekoratív mintává váltak.

Nem véletlenszerűen történt ez meg, hiszen az art deco alapvetően eklektikus jellegű, sokféle képi forrást szintetizál. Plakátművészetében szinte mindegyik XX. század eleji mozgalom felfedezhető: a kubizmus, az expresszionizmus, a futurizmus és a konstruktivizmus éppúgy, mint a szecesszió. De jelen vannak benne a történeti stílusok elemei is, többek között a klasszicizmus, a biedermeier és az orientalizmus, valamint az új médiumok, a fotó és a film. A cél a lehengerlő hatás elérése, akár túlzások árán is.

Ennek eszköze lehetett a szemkápráztató látványosság, az elegancia csillogása, az erotika csábítása, az egzotikum varázsa, a sebesség mámora és az alvilág borzongató romantikája. Az MNG kiállítása a jelenség számos jellegzetes példáját mutatja be.

A bevezető részben hosszasan foglalkozik a magyar art deco népies elemeivel, és megemlíti, hogy egyik jellegzetes vonulata a belsőépítész és grafikus Kozma Lajos 1910 utáni korszaka volt, amikor a művész a parasztbarokk és a rokokó modern átírásával alkotta meg műveit. Stílusa megjelent a saját bútorain, de feltűnt az általa tervezett könyveken, plakátokon és folyóirat-címlapokon is. Ezenfelül erőteljesen inspirált más bútortervezőket, grafikusokat, többek Csabai Ékes Lajos munkásságát. 

Az egzotikum hangsúlyozása szintén jellegzetes vonása az art decónak.

A plakát esetében ez sokszor a témából adódott. Példák erre az egzotikus gyarmatáruk és a keleti helyszíneken játszódó filmek plakátjai, amelyekből jó néhányat sorakoztat fel a tárlat. Ehhez kapcsolódóan társadalmi korrajzot is kap a látogató. A női szerep átalakulása és a férfias nő megjelenése mellett megtudja, hogy a két világháború között jelentősen megnőtt a hazai polgárság vásárlókedve. A cégek – élükön a dohány- és édesipari vállalatokkal – kapva kaptak ezen, és nagyívű reklámkampányokba kezdtek. A termékekhez társított egzotikum vonzereje nagyszerű formát nyert az art deco reklámgrafikában. Gyakori motívum lett a divatos városi nő és férfi, a fogyasztás öröme pedig a modern életérzéssel fonódott össze a plakátokon. Ezzel egy időben – válaszolva a vásárlói igényekre – nagy gondot kezdtek fordítani a színvonalas csomagolásra is. Némely dobozremekek szobadísznek is beillettek. Néhány különleges darabot a kiállítás porcelánkészletek, kerámiák, formatervezett könyvek és egyéb iparművészeti remekek társaságában vonultat fel. A mustra során ismert művésznevek bukkannak fel.

A korszak fontos vonása volt a modern technika iránti rajongás is. Ennek szimbóluma, a rádió az otthonokba vitte a nagyvilág híreit, zenéjét. Az elektrotechnikai iparág Magyarországon rövid idő alatt igen sikeres lett, sőt a magyar mérnökök és a hazai cégek a nemzetközi piacon is versenyképesnek bizonyultak. Az egyik legismertebb márka az Orion volt, amelynek Botlik József tervezte a logóját, a plakátjait, a reklámkiadványait és az arculatát, amit monumentális, lehengerlő látványelemek jellemeztek. Maga a márkanév is kozmikus asszociációkat keltett. Az indián totemet és maszkot idéző háromfejes logó az 1960-as évekig volt használatban.

Fotó: Gurzó K. Enikő

Az 1920–30-as évek fordulójára a fényképezés is egyre nagyobb szerepet játszott a kommunikációban és a művészetben. Kikristályosodtak az alkalmazott fotográfia műfajai, megjelent a sajtó-, a riport- és a divatfotó, amelyeknek felvevő közegét az illusztrált hetilapok és a magazinok képezték. Ifj. Richter Aladár kiállított plakátja a portréfényképezést és a városfotót fűzi össze lágyan megformált poétikus képpé. Klaudinyi László Modiano-plakátja pedig azt igazolja látványosan, hogyan inspirálta a plakátot az éjszakai városfénykép és a divatfotó műfaja.

Az 1920-as években moziba is egyre többen jártak, hiszen mind az elit, mind a szegényebb rétegek egyaránt rajongtak a filmek csodavilágáért. Ekkoriban épült ki a hollywoodi stúdiórendszer, alakultak ki a filmes műfajok. A plakátok stílusukkal is utaltak a mozgóképek témájára. Kibontakozott a nagy sztárok kultusza, csillogó világukról a magazinok tudósítottak. Bár a hangosfilm megjelenésével, az 1920-as évek végén sok filmcsillag karrierje ért véget ért, új nevek tűntek fel a filmvásznon.

A tárlat plakátjai a legismertebb hazai és külföldi drámai hősnőket, vagány szépfiúkat, naivákat és primadonnákat ismertetik meg. A látogató megnézhet egy rövidfilmet a harmincas évek Budapestjéről, de népszerű játékfilmekbe is betekinthet,

többek között Fritz Lang Metropolisába, amelynek hazai vetítéséhez Bottlik József készített plakátot. Olvashat a nagy sikerű amerikai némafilmről, a Chicagóról is, valamint ennek egyik későbbi változatáról, amelyben a rászedett férjet Várkonyi Viktor alakította. Ugyanitt megtudhatja, ki volt Angelo, a látvány koreográfusa, aki Karinthy Frigyest, Bajor Gizit, Picassót, Charlie Chaplint és Josephine Bakert is fotózta. Baker 1928-as turnéja során lépett fel Budapesten, miután szereplését jóváhagyta a parlament. A kiállításon fellépésének több plakátja is megtekinthető, Faragó Géza munkáival kiegészülve. A kor híres plakátkészítője számos revü-előadásnak díszletet és jelmezt is tervezett, pazarul visszatükrözve a harmincas évek színpadain tobzódó luxust és erotikát. 

A korszak sztárjait azonban nemcsak, hogy filmezték és fotózták, időnként festették is, többek között Batthyány Gyula gróf, aki plakátot is tervezett, sokak meglepetésére. Keze nyomát egy bérautó-vállalat reklámjai őrizték meg.

Bár amerikai hatásra a toronyház-építésnek és a megapoliszoknak is kultusza alakult ki Magyarországon – amint erre képanyaggal is utal a tárlat –, a bemutatott plakátok jelentős része a kor reformmozgalmaihoz kötődik, így a mozdulatművészethez, az egészségesnek hitt táplálkozáshoz, a gyógyvizek felértékelődéséhez, egyszóval a kibontakozó egészség-kultúrához és a köré szövődő idegenforgalmi kampányhoz. Ebben vett részt Konecsni György, Mallász Gitta, Dalos Hanna és Molnár–C. Pál. Ők honosították meg a látképet használó festői plakátstílust, amely a korabeli grafika fogásait és az új tipográfiát egyaránt használta.

Modern vonásnak számított a korban, hogy az állam is egyre bátrabban élt a plakát és a reklámkampány eszközével. Reprezentációjában kiemelt jelentőségűek voltak az emlékévek és a propaganda-kiállítások. Ezeken az állam és az egyház képviselete gyakran együtt jelent meg, és a Szent István-i állameszme jegyében össze is fonódott. Az 1938-ban Budapesten megrendezett Eucharisztikus Kongresszust például professzionális reklámkampány vezette be, az eseményeket látványos díszletek kísérték. A hivatalos reprezentáció egyszerre öntötte formába a nemzeti keresztény ideológiát és a dinamikus, fejlődő ország képét.

A kiállítás induló részében is említett népi alakok és motívumok a kereskedelmi plakátokon is feltűntek, sőt még a márkanevek választását is befolyásolták. A legelhivatottabb művészek, köztük Mallász Gitta és Tüdős Klára tudományos igényességgel tanulmányozták és alkalmazták a népi kultúrát, aminek köszönhetően a magyaros ízlés a harmincas évek második felének öltözködésében is megjelent. A párizsi városi divat helyett a régi magyar ízlés, a népviselet újjáélesztése lett a cél. Ebben a szellemben tervezett Tüdős Klára hordható, divatos ruhákat, jó érzékkel emelve át a népművészeti elemeket a modern ruhatervezésbe.

Az 1937. évi párizsi világkiállításon Magyarország Györgyi Dénes pavilonjával vett részt, amelyen az art deco mellett a római iskola művészete és a magyaros motívumok is szerepet kaptak. Ez az építmény azonban eltörpült a két totalitárius állam, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió monumentális tornyai mellett. A nagyhatalmak fenyegető épületei farkasszemet néztek a központi sétány két oldalán. A kiállításnak a nemzetközi eszmét, a népet barátságát kellett volna hirdetnie, mégis nehéz volt nem érezni a háború fenyegetését. A következő évben a német csapatok bevonultak Ausztriába. 1938 – amely Magyarországon kettős szentév lett – az utolsó békeév volt Európában. 1939-ben a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot, és kezdetét vette a második világháború. Új korszak kezdődött, amelyben a plakátra is új szerepek vártak: a politikai és háborús propaganda, derül ki a tárlat záró részéből. Az art deco erőtől duzzadó, frivol, érzéki világa letűnt a színről.

Borítókép: Art deco Budapest (Fotó: Gurzó K. Enikő)