Egzotikus Budapest

Filmcsillagokat, ünnepelt sztárokat, de még az angol trónörököst is Budapestre vonzotta a város éjszakai életének híre a két világháború közti időszakban, amikor a hétköznapokra is rányomta bélyegét a luxus és a csillogás. A megváltozott életmódhoz sajátos ízlésvilág, az art deco párosult, amely egy erőtől duzzadó, érzéki világot tükrözött. Ezt a korszakot mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938) című kiállítása.

Art deco plakátkiállítás MNG Fotó: Gurzó K. Enikő

Nem véletlenszerűen történt ez meg, hiszen az art deco alapvetően eklektikus jellegű, sokféle képi forrást szintetizál. Plakátművészetében szinte mindegyik XX. század eleji mozgalom felfedezhető: a kubizmus, az expresszionizmus, a futurizmus és a konstruktivizmus éppúgy, mint a szecesszió. De jelen vannak benne a történeti stílusok elemei is, többek között a klasszicizmus, a biedermeier és az orientalizmus, valamint az új médiumok, a fotó és a film. A cél a lehengerlő hatás elérése, akár túlzások árán is.

Ennek eszköze lehetett a szemkápráztató látványosság, az elegancia csillogása, az erotika csábítása, az egzotikum varázsa, a sebesség mámora és az alvilág borzongató romantikája. Az MNG kiállítása a jelenség számos jellegzetes példáját mutatja be.

A bevezető részben hosszasan foglalkozik a magyar art deco népies elemeivel, és megemlíti, hogy egyik jellegzetes vonulata a belsőépítész és grafikus Kozma Lajos 1910 utáni korszaka volt, amikor a művész a parasztbarokk és a rokokó modern átírásával alkotta meg műveit. Stílusa megjelent a saját bútorain, de feltűnt az általa tervezett könyveken, plakátokon és folyóirat-címlapokon is. Ezenfelül erőteljesen inspirált más bútortervezőket, grafikusokat, többek Csabai Ékes Lajos munkásságát. 

Az egzotikum hangsúlyozása szintén jellegzetes vonása az art decónak.

A plakát esetében ez sokszor a témából adódott. Példák erre az egzotikus gyarmatáruk és a keleti helyszíneken játszódó filmek plakátjai, amelyekből jó néhányat sorakoztat fel a tárlat. Ehhez kapcsolódóan társadalmi korrajzot is kap a látogató. A női szerep átalakulása és a férfias nő megjelenése mellett megtudja, hogy a két világháború között jelentősen megnőtt a hazai polgárság vásárlókedve. A cégek – élükön a dohány- és édesipari vállalatokkal – kapva kaptak ezen, és nagyívű reklámkampányokba kezdtek. A termékekhez társított egzotikum vonzereje nagyszerű formát nyert az art deco reklámgrafikában. Gyakori motívum lett a divatos városi nő és férfi, a fogyasztás öröme pedig a modern életérzéssel fonódott össze a plakátokon. Ezzel egy időben – válaszolva a vásárlói igényekre – nagy gondot kezdtek fordítani a színvonalas csomagolásra is. Némely dobozremekek szobadísznek is beillettek. Néhány különleges darabot a kiállítás porcelánkészletek, kerámiák, formatervezett könyvek és egyéb iparművészeti remekek társaságában vonultat fel. A mustra során ismert művésznevek bukkannak fel.

A korszak fontos vonása volt a modern technika iránti rajongás is. Ennek szimbóluma, a rádió az otthonokba vitte a nagyvilág híreit, zenéjét. Az elektrotechnikai iparág Magyarországon rövid idő alatt igen sikeres lett, sőt a magyar mérnökök és a hazai cégek a nemzetközi piacon is versenyképesnek bizonyultak. Az egyik legismertebb márka az Orion volt, amelynek Botlik József tervezte a logóját, a plakátjait, a reklámkiadványait és az arculatát, amit monumentális, lehengerlő látványelemek jellemeztek. Maga a márkanév is kozmikus asszociációkat keltett. Az indián totemet és maszkot idéző háromfejes logó az 1960-as évekig volt használatban.

Fotó: Gurzó K. Enikő

Az 1920–30-as évek fordulójára a fényképezés is egyre nagyobb szerepet játszott a kommunikációban és a művészetben. Kikristályosodtak az alkalmazott fotográfia műfajai, megjelent a sajtó-, a riport- és a divatfotó, amelyeknek felvevő közegét az illusztrált hetilapok és a magazinok képezték. Ifj. Richter Aladár kiállított plakátja a portréfényképezést és a városfotót fűzi össze lágyan megformált poétikus képpé. Klaudinyi László Modiano-plakátja pedig azt igazolja látványosan, hogyan inspirálta a plakátot az éjszakai városfénykép és a divatfotó műfaja.

Az 1920-as években moziba is egyre többen jártak, hiszen mind az elit, mind a szegényebb rétegek egyaránt rajongtak a filmek csodavilágáért. Ekkoriban épült ki a hollywoodi stúdiórendszer, alakultak ki a filmes műfajok. A plakátok stílusukkal is utaltak a mozgóképek témájára. Kibontakozott a nagy sztárok kultusza, csillogó világukról a magazinok tudósítottak. Bár a hangosfilm megjelenésével, az 1920-as évek végén sok filmcsillag karrierje ért véget ért, új nevek tűntek fel a filmvásznon.

A tárlat plakátjai a legismertebb hazai és külföldi drámai hősnőket, vagány szépfiúkat, naivákat és primadonnákat ismertetik meg. A látogató megnézhet egy rövidfilmet a harmincas évek Budapestjéről, de népszerű játékfilmekbe is betekinthet,

többek között Fritz Lang Metropolisába, amelynek hazai vetítéséhez Bottlik József készített plakátot. Olvashat a nagy sikerű amerikai némafilmről, a Chicagóról is, valamint ennek egyik későbbi változatáról, amelyben a rászedett férjet Várkonyi Viktor alakította. Ugyanitt megtudhatja, ki volt Angelo, a látvány koreográfusa, aki Karinthy Frigyest, Bajor Gizit, Picassót, Charlie Chaplint és Josephine Bakert is fotózta. Baker 1928-as turnéja során lépett fel Budapesten, miután szereplését jóváhagyta a parlament. A kiállításon fellépésének több plakátja is megtekinthető, Faragó Géza munkáival kiegészülve. A kor híres plakátkészítője számos revü-előadásnak díszletet és jelmezt is tervezett, pazarul visszatükrözve a harmincas évek színpadain tobzódó luxust és erotikát. 

A korszak sztárjait azonban nemcsak, hogy filmezték és fotózták, időnként festették is, többek között Batthyány Gyula gróf, aki plakátot is tervezett, sokak meglepetésére. Keze nyomát egy bérautó-vállalat reklámjai őrizték meg.

Bár amerikai hatásra a toronyház-építésnek és a megapoliszoknak is kultusza alakult ki Magyarországon – amint erre képanyaggal is utal a tárlat –, a bemutatott plakátok jelentős része a kor reformmozgalmaihoz kötődik, így a mozdulatművészethez, az egészségesnek hitt táplálkozáshoz, a gyógyvizek felértékelődéséhez, egyszóval a kibontakozó egészség-kultúrához és a köré szövődő idegenforgalmi kampányhoz. Ebben vett részt Konecsni György, Mallász Gitta, Dalos Hanna és Molnár–C. Pál. Ők honosították meg a látképet használó festői plakátstílust, amely a korabeli grafika fogásait és az új tipográfiát egyaránt használta.

Modern vonásnak számított a korban, hogy az állam is egyre bátrabban élt a plakát és a reklámkampány eszközével. Reprezentációjában kiemelt jelentőségűek voltak az emlékévek és a propaganda-kiállítások. Ezeken az állam és az egyház képviselete gyakran együtt jelent meg, és a Szent István-i állameszme jegyében össze is fonódott. Az 1938-ban Budapesten megrendezett Eucharisztikus Kongresszust például professzionális reklámkampány vezette be, az eseményeket látványos díszletek kísérték. A hivatalos reprezentáció egyszerre öntötte formába a nemzeti keresztény ideológiát és a dinamikus, fejlődő ország képét.

A kiállítás induló részében is említett népi alakok és motívumok a kereskedelmi plakátokon is feltűntek, sőt még a márkanevek választását is befolyásolták. A legelhivatottabb művészek, köztük Mallász Gitta és Tüdős Klára tudományos igényességgel tanulmányozták és alkalmazták a népi kultúrát, aminek köszönhetően a magyaros ízlés a harmincas évek második felének öltözködésében is megjelent. A párizsi városi divat helyett a régi magyar ízlés, a népviselet újjáélesztése lett a cél. Ebben a szellemben tervezett Tüdős Klára hordható, divatos ruhákat, jó érzékkel emelve át a népművészeti elemeket a modern ruhatervezésbe.

Az 1937. évi párizsi világkiállításon Magyarország Györgyi Dénes pavilonjával vett részt, amelyen az art deco mellett a római iskola művészete és a magyaros motívumok is szerepet kaptak. Ez az építmény azonban eltörpült a két totalitárius állam, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió monumentális tornyai mellett. A nagyhatalmak fenyegető épületei farkasszemet néztek a központi sétány két oldalán. A kiállításnak a nemzetközi eszmét, a népet barátságát kellett volna hirdetnie, mégis nehéz volt nem érezni a háború fenyegetését. A következő évben a német csapatok bevonultak Ausztriába. 1938 – amely Magyarországon kettős szentév lett – az utolsó békeév volt Európában. 1939-ben a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot, és kezdetét vette a második világháború. Új korszak kezdődött, amelyben a plakátra is új szerepek vártak: a politikai és háborús propaganda, derül ki a tárlat záró részéből. Az art deco erőtől duzzadó, frivol, érzéki világa letűnt a színről.

Borítókép: Art deco Budapest (Fotó: Gurzó K. Enikő)