Felemelő fúzió Bartókkal

Különböző népzenék, táncok és látványvilág izgalmas egybeolvadása valósult meg a Tiszta forrás – Összművészeti est Bartók magyar és arab gyűjtései nyomán című produkcióban, amelyet úgy is értelmezhetünk, mint Bartók Béla XXI. századi zenei hitvallását. A Káel Csaba által rendezett előadás amellett, hogy emléket állított a zeneszerzőnek, a magyar és az arab népzenét, a néptáncot és a kortárs balettet éltette.

A tiszta, friss és egészséges zenei forrás tisztelete állt Bartók Béla életművének fókuszában, amelyről így írt 1931-ben egy levélben:

Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!

A zeneszerzőt tehát nemcsak a magyar, hanem a környező népek és a távolabbi (észak-afrikai, török) vidékek zenéje is élénken foglalkoztatta. Kodály Zoltánnal közösen gyűjtötték a népdalokat, bejárták az egész Kárpát-medencét, majd 1913 nyarán az algériai Biskra vidékén Bartók olyan dallamokat gyűjtött, melyek európai ember számára korábban alig érintették a zene fogalmát. Ő volt az első etnomuzikológus, aki a helyszínen gyűjtötte a kontinens zenéjét, száztizennyolc fonográfhengerrel (mintegy ötórányi hangfelvétellel) tért vissza útjáról.

Bár a fentebb idézett levél írása óta több mint kilencen év telt el, a tiszta zenei forrás iránti tisztelet ma is érzékelhető, foglalkoztatja az alkotókat. Ezt láthattuk a Tiszta forrás című összművészeti produkcióban, amelyet a dubaji világkiállítás után a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programjában mutattak be a Művészetek Palotájában. A Káel Csaba által rendezett előadás egyrészt megidézte Bartók Béla szellemiségét és emléket állított neki, másrészt megfogalmazta XXI. századi zenei hitvallását. A tiszta forrás bartóki fogalma összetett metaforaként vonult végig a produkción, amely az archaikus kultúrát mint forrást jelenítette meg, míg a háttérben többek között a Kárpát-medence folyóvizek által alakított tájai és gyönyörű népi virágmotívumok rajzolódtak ki. Szép, egységes, precízen megalkotott színpadkép tárult elénk lenyűgöző háttérvetítésekkel és világítástechnikával.

Fotó: Müpa/Csibi Szilvia

Ami a zenéket illeti, Bartók Tizenöt magyar parasztdal című zongoraciklusának részletei big bandre hangszerelt változatban szólaltak meg. Táncszvitjének néhány tétele pedig balettzeneként hangzott el. De valójában hogyan olvadt egybe a magyar és az arab népzene, valamint a néptánc és a kortárs balett? Az alkotók bámulatosan kapcsolták össze a két nép zenéjét és a teljesen más mozgásformán, mozdulatsoron és ritmuson alapuló táncokat. Különböző népzenék, táncok találkozásának, szimbiózisának lehettünk tanúi.

A Magyar Állami Népi Együttes és a Győri Balett is azon együttesek közé tartozik, amelyek időről időre képesek megújulni és keresik a kihívásokat. A külön-külön és olykor együtt előadott táncaik káprázatosak, profik és felemelők voltak. Hol a magyar néptánc ereje, hol a kortárs balett légiessége ragadott magával. Meg persze a zene. Az autentikus arab dalokat éneklő Guessous Mesi előadása, valamint a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara és a Kodály Filharmonikusok Debrecen által játszott dallamok a különböző népek zenéjének kölcsönhatására, a különböző kultúrák közötti párbeszéd természetességére hívták fel figyelmünket.

Fotó: Müpa/Csibi Szilvia

Az egyórás, különleges hangulatú összművészeti előadás Dubajban hatalmas sikert aratott, s idehaza is állva ünnepelte a közönség. Nem csoda, hiszen az alkotók és a művészek mindent megtettek azért, hogy Bartók Béla életművének esszenciáját a színpadra varázsolják.

Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Müpa/Csibi Szilvia)