A televíziós feldolgozás három részre bontott játékfilmjében, lineárisan egymáshoz kapcsolt eseményeket látunk. A rendező formabontó metaforikus elképzeléséről, a kortalannak ábrázolt főhősök látásmódjáról a filmvásznon megjelenő, színesen csillogó, fényben úszó epikus képek gondoskodnak.
Ez utóbbi nagyban köszönhető a magyar filmtörténet egyik legnagyobb képi mesterének, Hildebrand Istvánnak, aki az operatőri munkát jegyezte.
Az általa önálló életre hívott beállításokban olyan modern megoldásokat vehetünk észre, mint az idő múlását jelentő felgyorsított felhők vonulása. Egyes jelenetek szín- és tónusvilágának részletgazdagon bemutatott, szuggesztív szemléltetései kiemelkednek a filmből.
A forgatási helyszínek ezért sok esetben újraértelmezett vagy éppen háttérbe szorult díszletként vannak csak jelen. Egy-egy kúria, kastélyterem, folyosó vagy lépcső csupán a megkívánt látvány kötelező kísérői. A kamera és a szereplők viszonya majd minden esetben felülírják a tér és idő látványbeli kontextusát. Ennek ellenére érdekes, hogy sokszor narratív módon vagy éppen felirat formájában kapunk pontos információt, hogy hol is járunk.
Psyché gyermekkorának meghatározó helyszíne a hegyaljai Tállya volt. Az ifjú kontessza itt nőtt fel, és ismerte meg Lászlót, aki szintén szegénysorból származott. A két fiatal között örökre szóló barátság és vonzalom alakult ki.
A tállyai kastélyt a vasszécsényi Ebergényi-kastély szimbolizálta a jelenetekben.
A kastélyszállónak felújított, bár jelenleg éppen nem üzemelő barokk épület a film készítésekor még túlnyomórészt romos állapotban volt. Ezt jól mutatja az épület szobáiban felvett jelenetek puritán környezete. Izgalmas megemlíteni, hogy néhány éve az idelátogatók paranormális jelenségekről kezdtek el suttogni, mely egy, a kastélyban készített fotóhoz kapcsolódik. A furcsa hír aztán alaposan megnövelte a sajtó és a látogatók érdeklődését, valamint tovább erősítette azt a legendát, miszerint az ötszáz éves múltra visszatekintő ódon falak között szellemek vertek tanyát.