Ugyan elég vékony a kötet (minden jel szerint a fenti tematikában nem született még elég/túl sok jelentős mű), mégis számos szerző helyet kapott benne, a fordítókkal kiegészülve egész tekintélyes listát képez a névsor a kötet copyright-oldalán. Mint a kötet szerkesztője írja a hátlapon: „Az antológia versei eredetileg a Versum online költészeti portálon jelentek meg, a műfordítások fiatal költők, fordítók munkái. A költemények formai, nyelvi és gondolati gazdagságuk mellett új, megrázó és megkerülhetetlen kérdéseket tesznek fel, amelyek válaszra várnak a költészeten túli, hétköznapi életünkben is.”
A megrázó és megkerülhetetlen kérdések tekintetében eligazító erejű lehet a kötet utószavában citált David Attenborough-idézet, amely a tudós A Kristály-díj átvételekor mondott beszédéből származik:
A holocén véget ért. Az Édenkert nincs többé. Olyannyira megváltoztattuk a Földet, hogy a tudósok szerint új földtörténeti korban vagyunk: az antropocénban – az emberek korában.
Öröm látni azonban a kötet verseiben, hogy a szokásos környezet- és klímavédelmi mantráknál sokkal mélyebbre és sokkal bátrabban leásnak, és ezt a mélységet éppenséggel az irodalmi eszköztáruk hadrendbe állításával érik el – így közvetett módon egyik-másik vers akár hatékonyabb is lehet a környezeti tudatosság formálása terén, mint például a többnyire ijesztgetéssel és a közelgő kataklizma kontúrjainak felrajzolásával operáló újságcikkek.
Álljon itt példaként minderre W. S. Merwin „Kérdések a turistákhoz, akik megálltak egy ananászültetvénynél” című hosszúversének néhány részlete, Mohácsi Balázs tolmácsolásában (a vers eredeti tördelését nem tudom lemásolni, de a kötetben érdemes azt is megfigyelni – természetesen a fokozatosan felépített versvilág és döbbenetes mélységekbe és magasságokba érő kérdéssor megfigyelése mellett!): „Ízlett az ananászfalat kérnek szalvétát / kitől kapták az ananászt mit tud róluk / sok ananászt esznek ott ahonnan érkeztek / hogy ízlett ez ahhoz képest amit korábban kóstoltak / emlékeznek utoljára mikor ettek ananászt / tudták honnan származik hogy mennyibe került / […] belegondoltak már hol terem az ananász […] tudják-e hogyan szerezték meg a földeket ananászültetvénynek / tudják-e mit tesznek a földdel hogy ananászültetvényeket létesítsenek / tudják-e hány hónapig és milyen mélyen szántják / tudják-e mit csinálnak azok a gépek le vannak nyűgözve / tudják-e mi van azokban a tartályokban érdekli önöket / mit gondolnak mi volt itt az ananászültetvény előtt / úgy gondolják hogy az ültetvény a fejlődés jele / úgy gondolják finomabb az illat mint korábban / mi a véleményük arról a hektárnyi fekete műanyagról / mit gondolnak a műanyaggal mi lesz a betakarítás után / úgy gondolják a termesztők tudják mit csinálnak úgy gondolják ez az önök érdeke is / hol és milyen volt az utolsó madár amit láttak / emlékeznek milyen madár volt / tudják-e hogy korábban voltak-e erre madarak / vannak arra madarak ahonnan önök jöttek / […] láttak errefelé bennszülötteket érkezésük óta / mit csináltak milyen ruhát hordtak / milyen nyelvet beszéltek kocsmában voltak / vannak arra bennszülöttek ahonnan önök jöttek” – és ez így folytatódik oldalakon keresztül, miközben az olvasóban a primer és szekunder szégyenérzet egyre csak erősödik, hogy a vers így érjen véget és így adjon kegyelemdöfést a turizmusnak, a fogyasztói társadalomnak, a turisztikai célú népvándorlásnak: „mit kínálnak a szigetek az önök korosztályának / történtek változások amiket szeretnének kiemelni / szeretnének befektetni nálunk szeretnének ideköltözni / ha igen egész évre vagy évente csak pár hónapra / mit gondolnak van jövő az ananászban”.
Az bizonyos, hogy a három ciklusba (plasztinált táj, fekete táj, lélegző táj) gyűjtött/rendezett versek feladják a leckét az olvasónak, és termékeny rossz érzéssel töltik el – így még az is megtörténhet, hogy cselekvésre ösztönzik, ami igazán több, mint amit az ember egy könyvtől elvárhat.
A ránk bízott kert. Ökoköltészet. Világirodalmi antológia. Felelős szerkesztő: Péczely Dóra. Prae Kiadó, Budapest, 2021.
Borítókép: Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című festményének egy részlete (Fotó: Wikipédia)
