E zenei megméretés újdonság a lemezversenyek között, mivel nem csupán a hanganyagokat bírálják, hanem személyes meghallgatásra is sor kerül. Balázs János követendőnek tartja az International Music Grand Prix kezdeményezését.
– Lemezekkel lehet nevezni, amiket azután több fordulón keresztül hallgat a zsűri, azonban a döntőn már személyes megméretés zajlik – magyarázta a zongoraművész.
– A mai technika mellett gyorsan lehet jó lemezeket készíteni. Ha élőben játszik az ember, akkor hamar kiderül, mennyit segített a hangtechnika – mondta Balázs János, hozzáfűzve: adhat többet vagy éppen kevesebbet a személyes előadás.
Vélhetően hallotta ezt a zsűri is, amennyiben a több száz lemez közül mindössze öt művész albuma jutott a döntőbe, amely a Lincoln Center melletti Kaufman Music Centerben zajlott.
– Lenyűgöző és felemelő érzés volt ebben a rangos koncertteremben játszani, de természetesen a budapesti Zeneakadémia atmoszférájának nincsen párja a világban – árulta el a muzsikus, aki lemezét a Zeneakadémia Nagytermében rögzítette, s ragaszkodott ahhoz, hogy a lehető legkevesebb korrekció történjék az utómunkák során.
Balázs János úgy látja: az eddigi, hagyományos lemezek közti versenyek esetében legtöbbször a hangmérnöki teljesítményben voltak minőségbeli különbségek. A zongoraművész szerint sikerében közrejátszott, hogy nem hagyományos műsor-összeállítással jelentkezett, mint a többiek, akik eredeti zongoraműveket játszottak fel. A műsor tematikája, hogy azt a romantikus hagyományt folytassa, amikor még a zongoristák és zeneszerzők előszeretettel improvizáltak, és átiratokat készítettek ismert operákból, dalokból. Átiratokat rögzített, mások mellett, Liszt Ferenctől, Cziffra Györgytől, Busoni-tól, valamint saját magától. A – mondhatni – hallgatóbarát művek közt olyanokat találunk, mint Liszt VI. Magyar rapszódiája, Saint-Saens: Az állatok farsangjából a Hattyú, Brahms két Magyar tánca, Puccinitől a a Gianni Schicchi egy közismert áriája, mi több, egy mexikói népdal, illetve a Happy Birthday szintén helyet kaptak a korongon.
– A klasszikus komolyzenei improvizáció egyfajta ünneplése ez a CD. E művek magukban rejtik a lehetőséget, hogy az előadó minden alkalommal kicsit másképp játssza, belebújva az alkotóművész bőrébe, amit a közönség láthatóan értékelt – fogalmazott a muzsikus, majd megjegyezte: ezt a plusz élményt nyújtja a lemez és talán ez az, amit mind a szakmai zsűri, mind a közönség is a legmagasabbra értékelt New York-ban.
– A sorrend egyfajta zenei utazást kínál, természetesen Bachhal indulva, megjárjuk a templomokat, megismerjük a magyar virtust, eljutunk a humoros Happy Birthday átiratomig. E gondolkodásmód manapság számít csak újdonságnak, mert Liszt korában megszokott volt, hogy az előadó saját képére formálta a kompozíciót. Mára kihalt a zongoristákból az improvizáció iránti vágy, amit ismét fel kell támasztani – hangsúlyozta Balázs János.
Borítókép: Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész (Fotó: Asszonyi Eszter)
