Arsene Lupin alakja eddig sem volt ismeretlen hazánkban: az Országos Széchényi Könyvtár állományában csaknem hatvan kalandja szerepel, melyek közel háromnegyede a második világháború előtt jelent meg. A Netflix 2021-es sorozatának sikere azonban újfent ráirányította a figyelmet, és két magyar kiadó is belevágott történeteinek ismételt megjelentetésébe: a Cartaphilus és a Gabo.
Merthogy Lupin távolról sem a „futottak még” kategóriában versenyez: 1905-ös színre lépése óta nemcsak a francia, de a nemzetközi bűnügyi irodalom egyik népszerű alakjává vált. Megalkotója, Maurice Leblanc tizenhét regényben és harminckilenc novellában szerepeltette, a hetvenes években a Boileau–Narcejac szerzőpáros öt történettel egészítette ki a kánont. (A Henri-Georges Clouzot Ördöngösök, valamint Alfred Hitchcock Szédülés című filmjének alapjául szolgáló regényeket szintén e duó alkotta meg.)
De Lupin is meghódította a mozivásznat és a képernyőket: A 813-as szám rejtélyéből például már 1920-ban amerikai némafilm készült, a nyolcvanas években pedig a franciák is leforgatták a maguk tévésorozat-verzióját. A mestertolvaj alakja nemcsak Leslie Charteris Angyalára gyakorolt hatást, de az olasz képregény egyik legkeresettebb karakterére, Diabolikra, valamint a Lupin III néven színre lépő japán mangahősre is.
2007-ben számítógépes játékban mérkőzhetett meg régi riválisával, Sherlock Holmesszal, akivel korábban néhány novellában és regényben – többek között A 813-as szám rejtélyében – tengelyt akasztott már. (Leblanc – a szerzői jogi problémák elkerülése végett – következetesen Herlock Sholmesként említi, de ettől még nyilvánvaló, hogy a londoni Baker Street 221/B bérlőjéről, dr. John Watson nyugalmazott katonaorvos lakótársáról van szó.)
És hogy ki is ez a Lupin? Éles eszű, úri modorú szélhámos, betörő és kalandor. Akciói során gyakran használ hamis személyazonosságot és különféle álöltözeteket, így a megtévesztés mestere – bár a közvélemény leginkább tréfamesterként tartja számon.
Ő köszön ránk több mint száztíz év távlatából – merthogy A 813-as szám rejtélye eredetileg 1910-ben jelent meg. De vajon milyen benyomásokat kelt a mai olvasóban?
A regény felütésében megismerjük Rudolf Kesselbachot, a gyémántkirályt, aki egy augsburgi üstfoltozó fiaként látta meg a napvilágot, ám Afrikában mesés vagyonra tett szert. A férfi a feleségét, Dolorest várja Monte-Carlóból, de gondolatai leginkább egy bizonyos Paul Leduc körül forognak, akit mindenképpen meg szeretne találni. Ez elengedhetetlen soron következő, meglehetősen nagyratörő tervének sikeréhez, ám a fiatalember holléte egyelőre ismeretlen előtte.
Másnap aztán holtan bukkannak rá a milliomosra: szíven szúrták a lakosztályában. Mivel a holttestén lévő ingre Arsene Lupin névjegyét erősítették, a rendőrség abból indul ki, hogy csakugyan ő az elkövető. Csupán a párizsi bűnüldözés feje, Lenormand van meggyőződve róla, hogy valaki más az emberük – Lupin betörésre és tolvajlásra specializálódott, nem gyilkosságra. A kopó szerint inkább a közeli szobák egyikében megtalált, L. M. monogrammal ellátott cigarettatárca vezethet el a tetteshez.
Eztán kibontakozik Lupin és a titokzatos gyilkos párharca. A történetben fontos szerephez jut egy iratcsomó, egy óra, és persze Kesselbach már említett terve, amely – megvalósulása esetén – átformálhatja Európa térképét.
A 813-as szám rejtélye tehát egy bűnügyi történet, egy geopolitikai kérdések körül bonyolódó thriller és egy rejtvényfejtős-kincskeresős kaland érdekes keveréke, melyből persze sem a szerelmi szál, sem Sherlock Holmes már említett feltűnése nem hiányzik. Már ezek alapján is sejthető, hogy kissé zsúfolt regényről van szó, és olvasás közben kiderül: mindez nemcsak a koncepciójára, de belső világának „berendezésére” is igaz: kissé túlbonyolított; a szöveg bizonyos pontokon dagályos és túlírt, bizonyos pontokon meg feltűnően szikár, mintha egy rendezői utasításokra és párbeszédekre korlátozódó színdarabot olvasnánk.
