A Béke királynője lovas zarándoklat résztvevői április 9-én indultak útnak, hogy aztán átszelve az országot, Székelyföldre érve a csíksomlyói búcsún is részt vehessenek. Máriacellben az induláskor még hullott a hó; az éjszakai sátrazás a hegyoldalban ilyenkor nem esik jól az embernek, főleg, ha előtte még el is tévedt, és tizenöt kilométerrel többet kellett megtennie a tervezettnél. A zarándoklat azonban – ahogy Chemez Farkas néprajzkutató, a Népművészet Ifjú Mestere címmel kitüntetett fa-, csont- és szarufaragó művész fogalmaz – menny és pokol között történik; hol az egyiket, hol pedig a másikat élik meg zarándoktársaival, Hották Attilával, Király Szilveszterrel és Unyi Lászlóval. Utóbbi érzését a nehézségek – eltévedés, kerülők, a lovakkal történő esetleges bajok, a fáradtságból adódó idegesség – szülik. Az említett, szabadban töltött fagyos éjszaka során például a csontig hatoló hideg viaskodott bennük az álmossággal, minek eredményeként csupán két órát tudtak zavartalanul pihenni.
Mindezt azonban felülírják azok a pillanatok, amelyekről Chemez Farkas útinaplójában igen érzékletes módon számol be.A tér és idő felfogása ilyenkor megváltozik bennem, a tájat is olyannak látom, mintha a magyar múltban, vagy a mai Székelyföld eldugottabb helyein járnánk. Mintha az elmúlt száz-százötven év kimaradt volna errefelé is, és a helyek szellemei egy korábbi, igazabb arcukat mutatnák. Ilyenkor még erősebben hiszem és tudom, hogy Magyarországnak van egy eredetibb, valódibb, gyönyörűségesebb; tündéri, angyali, ősrégi arca, melyet elfedett és megcsúfolt az elmúlt évtizedek rohanó, mohó, halmozó, mennyiségi, és nagyon nem minőségi szemlélete – olvasható a közösségi oldalon megjelent leírásban.
Márai Sándor népek Krisztusának nevezi hazánkat; Pap Gábor, Magyar Örökség díjas művészettörténész szerint a magyar történelem fordulópontjai és a jézusi keresztút stációi között párhuzamot lehet vonni; eszerint Trianon, az ország tragikus feldarabolása kétségkívül nemzetünk megfeszítése volt. Chemez Farkast a lovas zarándoklatok abbéli meggyőződésében is megerősítik, hogy közeledik a magyar feltámadás. Egy korábbi beszélgetésünk során is érintettük a témát, akkor úgy fogalmazott:Most a kereszthalál utáni állapotban vagyunk. Trianont követően a nemzet teste lekerült a keresztfáról és a sírboltba tétetett.Azt is elmondta, hogy a feltámadás azonban nem egy folyamat lezárása, hanem éppen ellenkezőleg; egy új kezdetet jelent, és csak akkor következik be, ha a magyarság együttes munkával rálép az egységes jövő felé vezető, közös útra, amelynek gyújtópontja az Isten-hit és amely a múltból, az elődök életpéldájából táplálkozik.