Szájról szájra, lélektől lélekig

Amikor 2020 végén Jelenczki István Magyar Örökség-díjas, és immár a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával elismert filmrendezőt, az MMA rendes tagját az akkor még bemutatás előtt álló Tria­non-filmjéről kérdeztem, szóba került a magyarság jövője is, melynek kapcsán azt mondta: ma a kérdés nem kevesebb, mint hogy feladjuk-e a Kárpát-medencét vagy sem. Azóta eltelt másfél év, amely ahhoz ugyan nem elegendő, hogy ezt a kérdést eldőlni lássuk, ahhoz azonban igen, hogy a trianoni gyalázat századik évfordulóján – a Covid-járvány miatt – online bemutatott alkotás utóéletét összegezzük, hatásait elemezzük.

Fotó: Picasa

Ahhoz, hogy az ember valóban embernek nevezhesse magát, úgy véli, elengedhetetlenül szükség van az önismeretre és az alázatra, mert mindaddig, amíg ezek hiányzanak, csupán egy bio­lógiai massza. – Meg kell nézni, hogy a nyugati társadalmak hova züllesztették saját magukat. Anticivilizációknak nevezem őket, hiszen hol vannak a majákhoz vagy a szkítákhoz képest? – teszi fel a költői kérdést, amely vissza is terel a magyarsághoz. Mint mondja, amíg van Kárpát-medence, van remény is, hiszen a mi műveltségünk és történelmünk nélkül Európa sem létezne.  

Meggyőződésem, hogy a Jóistennek célja van a magyarsággal. Az a feladatunk, hogy képviseljük az igaz­ságot, valamint a teremtő Isten és a szeretetet megfogalmazó mester, Jézus minőségét.

Mi nem Káin és Ábel népe vagyunk; ha semmi mást nem tanítanának az iskolában, csak a mellérendelés elvét, amin a nyelvünk és a műveltségünk, a Szent Korona-tan és a történeti alkotmány is nyugszik, az a bizonyos ráébredés jóval nagyobb létszámban megtörténhetne. A filmrendező szerint a szakralitás maga a rend, de a rend maga a szakralitás; a kettő nem létezhet egymás nélkül. Nemzeti küldetésünkkel kapcsolatos nézeteit – melyeket elmondása szerint öt évig tartó munka során a családállítás vagy rendszerállítás pszichológiai módszerének segítségével, pszichiáter feleségével, Zseni Annamáriával tárt fel – az Ön-Tér-Kép című filmjében adta közre 2016-ban. Úgy fogalmaz, hogy a magyar néplélek gyógyulásához két elem elengedhetetlenül szükséges: a magyar nemzet, a szakralitás és a rend egysége, természetes jelenléte, valamint a múlt igazságtalanságainak, a bűnöknek, rémtetteknek feltárása és feloldása.
A Trianon-film jelentőségét éppen abban látja, hogy a magyarság ellen elkövetett legnagyobb igazságtalanságot tárja fel, s így a megismerés gyógyszerét kínálhatná a nemzet lelkének, amennyiben minél többen megnéznék. Ehhez nagyban hozzájárul Kásler Miklós döntése, melynek köszönhetően a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával elkészült a Trianon-filmből háromszáz DVD, melyből az elképzelések szerint minden állami fenntartású középiskola az országban kap egy példányt. – Ez a gesztus engem arról biztosított, hogy az emberi erőforrások minisztere is képviseli azt a szellemiséget, amely Klebelsberg Kunó vagy Hóman Bálint a két világháború közötti kultúr- és oktatáspolitikáját jellemezte – fejtette ki a filmrendező, aki azt is elárulta, hogy a biológiai háború előtt – ahogy a Covid-járványt nevezi – filmjeinek híre a legeldugottabb falvakig eljutott, hiszen – mint fogalmaz – szájról szájra, lélektől lélekig terjedt a hírük. – Utat törtek maguknak, mint egy érpatak az erdőben – mondja. Lelki hatásukat pedig jól példázza a számtalan néző által megfogalmazott gondolat, miszerint másképp távoztak, mint ahogyan érkeztek. A Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját azért tartja értékesnek, mert – ahogyan a Magyar Örökség-díj is – mentes a kultúrpolitikai háttértől, a művészkollégák elismerésének jele.
 

Arra a kérdésre, hogy miről, illetve kiről szól majd a következő alkotás, azt válaszolja: még keményebb fába vágja a fejszéjét, mint a Trianon-film esetében, hiszen egy olyan államférfit kísérel meg rehabilitálni, a ráhordott hazugságoktól megszabadítani, és egyedülálló érdemeit felmutatni, aki pontosan tudta, hogy mit takar a Szent István-i állameszme, a szerves magyar műveltség, valamint a szakrális földrajz. Már életében világhírű geopolitikussá tették kvalitásai; az Egyesült Államokban éppúgy ismerték szakmai tevékenységét, mint Japánban. Tudta, hogy az ifjúság fogja megtartani a csonka országot, ezért tartotta rendkívül fontosnak a cserkészetet, amely magyarságra, istenhitre, fegyelemre, rendre és egymás megbecsülésére tanít. Kétszer is miniszterelnök volt a Horthy-korszakban, magát mégis a nemzet tanítójaként jellemezte. Teleki Pálról van szó, aki kiemelkedő államférfi, példakép volt a magyarság előtt, és újra annak kell lennie.

Borítókép: Jelenczki István filmrendező (Fotó: MMA)