Társadalom- és eszmetörténet, a Politika és társadalom, valamint a Tradíció és modernitás című szekciókban tizenegy előadó ismertette az eredményeit az MMA konferenciáján, amelyet az online térben is követhettek, illetve követhetnek az érdeklődők.
A tanácskozás bevezetője gyanánt Boros János (MMA MMKI – PTE) a Befejezetlen múlt és befejezetlen jelen című előadásában filozófiai szempontból elemezte, vajon mit jelent történeti értelemben befejezni valamit, és egyáltalán elválasztható-e a történelmi múlt jelentől. A professzor többek között Szent Ágoston, Immanuel Kant, Henri-Irénée Marrou és Friedrich Nietzsche írásaihoz nyúlt vissza, felvetette az idő problematikáját és a történelem megragadásának kérdéseit.
Kucsera Tamás Gergely (az MMA levelező tagja) már a szűkebben vett témáról beszélt, elmondva, hogy a századforduló az az időszak, amikor a kiegyezés eredményeképpen távolról nézve aranykor köszöntött a magyar társadalomra, bár a korban is sokat vitatták az időszak eredményeit. Hangsúlyozta, hogy hosszú folyamat eredményeképpen tudunk szólni fejlődésről, és habár ez elvitathatatlan tény, megjegyezte, hogy sem Magyarország lemaradása Ausztriához képest nem csökkent, sem a társadalmi egyenlőtlenségek nem változtak meg a korszakban. Mi jellemzi az aranykor kispolgárságát? Milyen szerepe jutott a századfordulón a magyar kispolgárságnak? – tette fel a kérdést Kovács Őrs Levente (MMA MMKI) történész, szociológus, aki szintén folyamatokban gondolkodott, miközben ismertette, hogy hová tűnt ez a társadalmi réteg. Kiemelte, hogy Budapesten a polgári lét a legváltozatosabb formagazdagságban jelent meg, majd hozzátette a kispolgárság mint társadalmi csoport, a nem magyar lakosság asszimilációjában is nagy szerepet játszott. Az asszimiláció és a mobilitás fogalmakat használva beszélt a polgárság kialakulásáról, majd fejlődéséről. Összefoglalásként elmondta, hogy e társadalmi réteg felismerte a két világháború közötti időszakban, hogy a gyermekeik jövője az oktatáson múlik. A családi élet és a gyermekvállalás kérdéseivel folytatta a megbeszélést Leidinger-Demeter Kata történész, aki a népi írók, de kifejezetten Kodolányi János és Kovács Imre gondolatvilágán keresztül vázolta fel az egykekérdés megítélését a századfordulótól egészen a Horthy-korszakig.
A politika és az irodalom viszonyát négy előadó tárta fel. Kovács Dávid (KRE) eszme- és művelődéstörténész a magyar nemzetszemlélet változásait vizsgálta, bemutatva a különböző nemzetmeghatározásokat. Segedi Gergő (KRE doktorandusza) történész a magyar politikai közbeszédben megjelent köztársasági gondolatról értekezett. Rávilágított arra, hogy a köztársasági gondolat a magyar politikai közbeszédben, hogyha nem is volt jelen az igazán hangsúlyos politikai vonulatok között, azonban igenis jelen volt, márpedig a dualizmus idejétől kezdve, valamint a Horthy-korszak idején is. Ezt követően Petőfié és Adyé volt a főszerep, hiszen Windhager Ákos (MMA MMKI) a korai magyar modernitás Petőfi Sándor-képéről adott elő. Egyebek mellett szóba került a Petőfi-kultusz és annak megszervezése, amely mögött – a közönség elkötelezettségén túl – Jókai Mór személye állt. Falusi Márton (MMA MMKI) Ady Endre életművével foglalkozott. Mint mondta, Ady Endre a modern magyar politikai és kulturális identitás letéteményese.
Tradíció és modernitás kérdéseit vizsgálta Fenyvesi Szabolcs filozófus, a PTE doktorandusza, aki antropológiai meglátások felől tekintette át a bűn fogalmát. Példaként hozta fel a gyarmatosítás XIX–XX. századi megítélését, rámutatva az európai felfogás radikális megváltozására. Bólya Anna Mária (MMA MMKI – MTE) az újítás és a hagyomány viszonyát Nizsinszkij Tavaszi áldozata kapcsán vizsgálta. Arra kereste a választ, hogy az archaikus rítusok újraalkotására törekvő zenei, művészeti kezdeményezések milyen viszonyban álltak a kereszténység megújuló tartalmaival. Wesselényi-Garay Andor (MMA MMKI) a töredezett modernitás urbanisztikai nyomait azonosította a budapesti várostérben.
A konferencia számtalan problémafelvetése arról tanúskodik, nemcsak a hétköznapokban jelent kihívást modernitás és tradíció összehangolása, de tudományos kérdésként is gazdag témát ad a terület kutatóinak.
Borítókép: Boros János egyetemi tanár előadása az idő és a történelem filozófiai kérdéseiről (Fotó: MMA/Sándor Emese)
