Az előadás motorja a láthatatlan színpadi műszak

Márciustól újra a régi pompájában ragyog és várja a látogatókat a Magyar Állami Operaház. Sőt 2020-ban az új művészeti központ, az Eiffel Műhelyház is megnyitotta kapuit a harmadik játszóhely, az Erkel Színház mellett. Ahhoz, hogy estéről estére a művészek el tudják kápráztatni a közönséget, több száz olyan ember munkája szükséges, akik a reflektorfény hatósugarán kívül dolgoznak, mégis meghatározó részei, fogaskerekei az Operaház mindennapi működésének. Nélkülük nem tudna létrejönni a produkció. A főszerep ezúttal a színpadi műszaké.

Budapest, Operaház Várda Gergely műszaki igazgató. színfalak mögötti díszletmunkások Fotó: Teknős Miklós

Legutóbb a Hunyadi László című előadásban a színpad hátsó traktusában történt galiba. Ugyanis a díszletnek, a négyes utcának le kellett volna süllyednie a lefejezett Hunyadival, mögötte pedig az ötösnek fel kellett volna emelkednie Hunyadi öccsével, Mátyással. Ám az utca félúton megállt, így a szerep szerint lefejezett szólistának nagyobbat kellett ugrania. A műszaknak pillanatok alatt kell reagálni az ilyen esetekre, lehetőleg úgy, hogy a nézők abból semmit se vegyenek észre 

– meséli a színpadi műszaki igazgató.
Ilyenkor derül ki, mennyire fontos a darabismeret. – Naponta négy-öt előadás részleteit kell fejben tartani, illetve elengedhetetlen a repertoár ismerete, ami körülbelül százhúsz darab – hangsúlyozza Várda Gergely. Hogy miért is különleges e társulathoz tartozni? Erre a kérdésre Várda Gergely válasza a következő: az Operaház a magyar színjátszás és kulturális élet palotája, az a bizonyos koronaékkő.

Borítókép: Az ügyelőpult mögül más a világ (Fotó: Teknős Miklós)