A Magyar Állami Operaház a műszaki dolgozók számára különösen nehezített terep. E világról Várda Gergely színpadi műszaki igazgató mesél, aki több háttértár, a díszlettár, a világítási és vizuális tár, a hangtár, a jelmeztár, a fodrásztár és a kelléktár felügyeletét látja el.
A színpadi műszak az előadás motorja, ami a technikai feltételek biztosításán túl kapcsolatba kerül a művésszel is. Így több tucatnyi ember munkálkodik a háttérben.
A díszletezők építik és bontják a díszleteket, ők végzik az előadások alatti díszletváltozásokat és a szünetekben az átépítéseket, emellett mozgatják a díszleteket a színpad és a raktárak között, és a kisebb karbantartási munkák elvégzése is az ő feladatuk. A kellékesek hasonló módon a színpadi mobilitásért, a bútorokért, a kellékekért, bizonyos fegyverekért felelnek. A világosítók a produkcióhoz igazítják a különböző világítástechnikai berendezéseket. A hangosztály a hangosításért, a zenei bejátszásokért, egyes prózai részek esetén a mikroportozásért vagy egy-egy hangszer hangosításáért felel.
Az Eiffel Műhelyház Fricsay-stúdiójában a hangfelvételek rögzítésében is részt vesznek. A fodrász és az öltöztető szakma az előzőekhez képest jóval személyesebb, a művészekhez jobban kötődő, kifejezetten bizalmi állás. Nem ritka, hogy egy-egy szólista akár évtizedeken át ragaszkodik ahhoz a hajszobrászhoz vagy öltöztetőhöz, aki a színpadi megjelenéséért felel.
A kőszínházi előadásokon túl az Operaház társulata külföldön is népszerűsíti a műfajt, a magyar operajátszást, ami minden alkalommal más-más kihívások elé állítja a színpadi műszak dolgozóit is. A 2017-es Kárpát-Haza OperaTúrán néhány hétig egy-egy határon túli magyarlakta településen állomásoztak. Ekkor két csapat kísérte a produkciókat, és míg az egyik műszaki stáb az előadást bonyolította, a másik előkészítette a következő előadás helyszínét: színpadot épített, díszletet állított, bevilágított és kiépítette a hangtechnikát. A japán turnékon minden helyszín adottságai eltérnek, így az utazást hosszas előzetes egyeztetés előzi meg, majd a díszletet a helyi viszonyokhoz igazítja a stáb. De a 2018-as New York-i vendégjáték is kalandosnak bizonyult, ugyanis a jogszabályok miatt az építéshez helyi munkaerőt kellett alkalmazni, és a budapesti műszak csak szakmai tanácsadóként lehetett jelen.
– Idegőrlő szituáció, amikor a technika ördöge közbeszól az előadáson.
Legutóbb a Hunyadi László című előadásban a színpad hátsó traktusában történt galiba. Ugyanis a díszletnek, a négyes utcának le kellett volna süllyednie a lefejezett Hunyadival, mögötte pedig az ötösnek fel kellett volna emelkednie Hunyadi öccsével, Mátyással. Ám az utca félúton megállt, így a szerep szerint lefejezett szólistának nagyobbat kellett ugrania. A műszaknak pillanatok alatt kell reagálni az ilyen esetekre, lehetőleg úgy, hogy a nézők abból semmit se vegyenek észre
– meséli a színpadi műszaki igazgató.
Ilyenkor derül ki, mennyire fontos a darabismeret. – Naponta négy-öt előadás részleteit kell fejben tartani, illetve elengedhetetlen a repertoár ismerete, ami körülbelül százhúsz darab – hangsúlyozza Várda Gergely. Hogy miért is különleges e társulathoz tartozni? Erre a kérdésre Várda Gergely válasza a következő: az Operaház a magyar színjátszás és kulturális élet palotája, az a bizonyos koronaékkő.
Borítókép: Az ügyelőpult mögül más a világ (Fotó: Teknős Miklós)
