Az eszményi giccs pápája, az eklektikus történetszövés mestere, Baz Luhrmann kilenc év után visszatért, hogy elkészítse saját értelmezését minden idők legsikeresebb előadójáról. Elvis nagyon is él: a cannes-i filmfesztiválon bemutatott, maratoni hosszúságú zenés dráma az ausztrál rendező eddigi legjobb filmje. Dinamikus, átgondolt, sodró lendületű, telis-tele emlékezetes pillanatokkal, virtuóz képi megoldásokkal és zseniális zenei betétekkel. Luhrmann tisztában van vele, hogy mit akar és egészen konkrétan tudja, hogyan fogja vízióját a nézőnek bemutatni. Sokszor és sokféleképpen láttuk Elvis történetét, de úgy, ahogyan ő képes elmesélni, még soha.
Elvis Aaron Presley (Austin Butler) Mississippi államban, Tupelo városában született 1935. január 8-án. Szegény és vallásos munkáscsaládban nőtt fel, sokat költözködtek, mígnem Memphisben állapodtak meg. A blues és a vallásos gospel zene bűvöletében felnövő fiú első gitárját tizenegy évesen kapta anyjától. 1953-ban nyitott be Sam Philips Sun stúdiójába, a legenda szerint azért, hogy egy kislemezzel lepje meg édesanyját. A „fekete” hangú, jóképű fehér fiúra persze azonnal felfigyelt a stúdió tulajdonosa, 1954. június 26-án pedig felvette vele a That’s All Right című számot – a dátumot sok rajongó ma is a rock and roll születésnapjának tekinti.
Karrierje igazán 1955-ben indult be, amikor Tom Parker „ezredes” (Tom Hanks) vette szárnyai alá, aki gyorsan sztárt faragott belőle, ám eközben rendesen levett Elvis bevételeiből menedzserként, és sokak szerint kiszipolyozta az énekest, akit bedarált a szórakoztatóipar. Végül kábítószer-túladagolás következtében fellépő szívrohamban, egy megromlott házasság után önmaga karikatúrájává hízva hunyt el 1977. augusztus 16-án Gracelandnek nevezett memphisi otthonában, mindössze negyvenkét évesen. Pályafutása során három Grammy-díjat nyert, 18 listavezető dala volt, 149 számát jegyezték a listán, és olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Jailhouse Rock, a Hound Dog, a Heartbreak Hotel, a Don’t Be Cruel, az Are You Lonesome Tonight – és még napestig lehetne sorolni. Luhrmann filmje a negatív figura, Parker ezredes szemszögéből meséli el a mindenki által ismert sztorit.