Emlékek, remény, szárnyas oltár

A világ különböző tájain élő magyar képzőművészek munkáit vonultatja fel a Magyar – művész – világ című vándorkiállítás, amely Innsbruck, Topolya, Székelyudvarhely és Szatmárnémeti után ezúttal Budapesten, a Bálnában tekinthető meg. A Magyarság Háza által rendezett tárlat anyagában izgalmas festmények, ­fotográfiák, szobrok, textilalkotások egyaránt helyet kaptak.

2022.06.15. Budapest Magyar, Művész, Világ – kiállításmegnyitó A Magyarság Háza 2021-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileumot kulturális fesztivál, az intézmény történetét bemutató kiállítás és képeskönyv, valamint a magyar diaszpóra képzőművészeinek válogatott alkotásaiból összeállított tárlat tette emlékezetessé. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Kifejezetten izgalmas Fujkin István autodidakta képzőművész Magyar rapszódia (2000) című olajfestménye, amelyen a magyar koronázási jelvényeket ötvözte hangszerekkel. A magyar és a közép-európai népi kultúra ihlette Stella Castell A fehér holló legendája (2021) című alkotását, amely egy képsorozat része. A fára festett fekete és fehér holló ellentéte a fizikai és a spirituális világot szimbolizálja, ahol a fehér hollóra nem hatnak a természet törvényei, így képes betekinteni egy másik világba is. A szakralitás is megjelenik a tárlaton: a Prágában élő és alkotó Lőrincz Zsuzsa Szárnyas oltárát (2007) nézhetjük meg közelebbről, amely fából, drótból és papírból készült. A Madonna ölében az áldozati bárányt öleli magához az oltár közepén, amelynek félig nyitott két oldala egy-egy szárnyat ábrázol.
Egészen másfajta hangulatot áraszt a Franciaországban élő Breznay Alexandra Városi magány (2011) című, fekete-fehér fotográfiája. A művész a hétköznapi benyomásait alakítja képekké, a dokumentumfotózás költői szemléletére törekszik. A különös fénykép a városi környezetre fókuszál, miközben a magány pillanatait és a köztes időket is megjeleníti. Simó Béla Remény (2021) című alumíniumszobra a világjárvány kezdetén jött létre, s arra reflektál. A stilizált arc egy rács vagy képernyő mögül tekint ki, a bezártságra, magányra, a kapcsolatteremtés lehetőségére és korlátaira utal, valamint arra, hogy pandémia és háború idején vagy nehézségek közepette mindannyian egyenlőek vagyunk. A felvidéki magyarok kitelepítésének története ihlette Ilosvay Gusztáv Vándor című szobrát. Az apró ponthegesztésekkel felépített figura felületi egyenetlenségei teszik még drámaibbá a művet.
E tárlat üzenete valójában nem más, mint az, hogy közös történelmünk, kultúránk, hagyományaink, művészetünk összeköt minket, magyarokat, éljünk a világ bármely szegletében.
Az ingyenes, július 30-ig látogatható kiállításhoz többnyelvű katalógus készült, amely a munkák mellett a művészek életútját is bemutatja.

Borítókép:Képek a kiállításról (Fotó: Kurucz Árpád)