Emlékek, remény, szárnyas oltár

A világ különböző tájain élő magyar képzőművészek munkáit vonultatja fel a Magyar – művész – világ című vándorkiállítás, amely Innsbruck, Topolya, Székelyudvarhely és Szatmárnémeti után ezúttal Budapesten, a Bálnában tekinthető meg. A Magyarság Háza által rendezett tárlat anyagában izgalmas festmények, ­fotográfiák, szobrok, textilalkotások egyaránt helyet kaptak.

2022.06.15. Budapest Magyar, Művész, Világ – kiállításmegnyitó A Magyarság Háza 2021-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileumot kulturális fesztivál, az intézmény történetét bemutató kiállítás és képeskönyv, valamint a magyar diaszpóra képzőművészeinek válogatott alkotásaiból összeállított tárlat tette emlékezetessé. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Témáját, technikáját és stílusát tekintve nagyon különböző műalkotások szerepelnek most együtt – írja Bedi Kata esztéta, a tárlat kurátora a kiállításhoz készült impozáns katalógus bevezetőjében. Mindez annak köszönhető, hogy 

a Magyarság Háza felhívást tett közzé a diaszpórában élő képzőművészeknek a munkásságukat bemutató utazótárlat gondolatával, amelyre csaknem háromszáz pályamű érkezett szerte a világból. E gazdag anyagból végül mintegy negyvenet mutat be a Magyar – művész – világ tárlat a Bálna első emeleti kiállítóterében.
Az alkotások közül a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhányat. Elsőként Bíró Anna Csíkszeredában született, jelenleg Kanadában élő textilművész látványos, Emlékek (2019) című nemezmunkája ragad magával bennünket, a különleges alkotás akár faliszőnyegként is megállná a helyét. Egyszerre tükröződik benne múlt és jelen, a textilművészet tradíciói és a legújabb technológia. Míg az Olaszországban alkotó Puppi Adriana Emlékek (1990) című gobleinjén a természet képei jelennek meg: hegyek, fák, házak és stilizált állatok, emberek, kissé magyaros népművészeti formákkal keveredve. Finom színhasználata szépen vezeti képzeletünket a saját emlékeink világába.
Vegyes technikával készült az Argentínában élő Mihályfy Kinga Fehér rétegződés (2021) című munkája, amelyen a fehér ecsetvonások dominálnak, de mellette használ aranyat, sötétbarnát és téglavöröset is. A fiatal művész alkotása csupa játékosság és kísérlet. Ugyanez mondható el a Hollandiában élő Bittenbinder János Cinqueterra (2020) című képéről, amelyen erőteljes színeket, főként a kék árnyalatait csodálhatjuk meg. Érdemes előtte percekig elidőzni, hiszen amellett, hogy lélegzetelállító látvány tárul elénk, olyan érzésünk támad, mintha ott állnánk a Cinque Terre meredek szikláin.

Kifejezetten izgalmas Fujkin István autodidakta képzőművész Magyar rapszódia (2000) című olajfestménye, amelyen a magyar koronázási jelvényeket ötvözte hangszerekkel. A magyar és a közép-európai népi kultúra ihlette Stella Castell A fehér holló legendája (2021) című alkotását, amely egy képsorozat része. A fára festett fekete és fehér holló ellentéte a fizikai és a spirituális világot szimbolizálja, ahol a fehér hollóra nem hatnak a természet törvényei, így képes betekinteni egy másik világba is. A szakralitás is megjelenik a tárlaton: a Prágában élő és alkotó Lőrincz Zsuzsa Szárnyas oltárát (2007) nézhetjük meg közelebbről, amely fából, drótból és papírból készült. A Madonna ölében az áldozati bárányt öleli magához az oltár közepén, amelynek félig nyitott két oldala egy-egy szárnyat ábrázol.
Egészen másfajta hangulatot áraszt a Franciaországban élő Breznay Alexandra Városi magány (2011) című, fekete-fehér fotográfiája. A művész a hétköznapi benyomásait alakítja képekké, a dokumentumfotózás költői szemléletére törekszik. A különös fénykép a városi környezetre fókuszál, miközben a magány pillanatait és a köztes időket is megjeleníti. Simó Béla Remény (2021) című alumíniumszobra a világjárvány kezdetén jött létre, s arra reflektál. A stilizált arc egy rács vagy képernyő mögül tekint ki, a bezártságra, magányra, a kapcsolatteremtés lehetőségére és korlátaira utal, valamint arra, hogy pandémia és háború idején vagy nehézségek közepette mindannyian egyenlőek vagyunk. A felvidéki magyarok kitelepítésének története ihlette Ilosvay Gusztáv Vándor című szobrát. Az apró ponthegesztésekkel felépített figura felületi egyenetlenségei teszik még drámaibbá a művet.
E tárlat üzenete valójában nem más, mint az, hogy közös történelmünk, kultúránk, hagyományaink, művészetünk összeköt minket, magyarokat, éljünk a világ bármely szegletében.
Az ingyenes, július 30-ig látogatható kiállításhoz többnyelvű katalógus készült, amely a munkák mellett a művészek életútját is bemutatja.

Borítókép:Képek a kiállításról (Fotó: Kurucz Árpád)