A 2015-ben kirobbant migrációs válság az utóbbi hét évben hol nagyobb, hol kisebb mértékben, de folyamatosan hatást gyakorolt Európa mindennapjaira.
Egy hosszú ideje tartó krízishelyzet legnagyobb veszélye, hogy hozzászoktatja az általa érintett országokat a jelenség létezéséhez, amelyek emiatt elkényelmesednek, egy idő után pedig nem prioritásként kezelik a probléma megoldását. Az illegális bevándorlás okozta helyzet is ezt a kifárasztásra hajlamos monotonitást hozta magával.
Orbán Viktor 2015-ben azonban felhívta a figyelmünket az éberség lankadásának veszélyére:
Ha a bevándorlás ügyében csak egyszer hibázunk, ha csak egyetlen pillanatra elveszítjük a szív és az ész harmóniáját, akkor itt olyan változások következnek be, amiket utána nem lehet reparálni.
Jean Raspail Szentek tábora című, 1973-ban első alkalommal megjelent, akkor még disztópikusnak ható regénye is erre hívja fel az olvasók figyelmét. Ő volt az, aki már ötven évvel ezelőtt szembe mert menni az egyre népszerűbbé váló, nyugati, álságosan jóemberkedő áramlatok sokaságával. A 2000-es évek migrációs nyomásának erősödével párhuzamosan fedezték fel egyre többen Raspail művét, mely egy rendkívül egyszerű történetet mesél el. Egy éjjel Franciaország déli partjainál száz rozsdás tengerjáró köt ki, fedélzetenként sok ezer – összesen körülbelül egymillió –, Kalkuttából a jobb élet reményében elvágyódó bevándorlóval.
A szerző hátborzongatóan mutatja be a toleranciára nevelés és érzékenyítés sajtóban és sajtó által használt eszközeit,
az értelmiségi rádióst, a művelt publicistát (és társaikat), akik naponta gyúrják át a hétköznapi franciák és politikusaik agyát és lelkét, hogy örömkönnyek között tagadják meg saját országukat. A Nyugat – a saját épségével mit sem törődve – tárt karokkal fogadja a bevándorlótömeget. Amikor pedig felismerik ennek a hozzáállásnak a veszélyeit, már túl késő – az államrend felbomlik, a társadalmi rend szétesik.
Raspail szókimondó alkotását a kezdetektől fogva megpróbálták ellehetetleníteni. Őt magát gyűlöletbeszéddel vádolták, könyvét bojkottálták. Mégis, amikor 2001. február 20-a éjjelén egy azonosítatlan teherhajó ért partot a francia Riviérán – kísértetiesen hasonló körülmények között, mint ahogyan azt a szerző 1973-ban papírra vetette –, hirtelen sokan látnoki képességeit helyezik dicshimnuszaik középpontjába.
